Harrach József (Szászrégen, 1848. szeptember 14. – Budapest, 1899. szeptember 15.) zeneesztéta, zenetörténész, tanár. 180px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (28-2-14) Életpályája A magyar fővárosban szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1873-tól reáliskolai tanár volt Budapesten. 1888-ban az Országos Zeneakadémián a poétika, zenepedagógia, zenetörténet és zeneesztétika tanárának és az intézet titkárának nevezték ki. Ő vetette fel Magyarországon a zenei tanítás államosításának, a Zeneakadémia mellett állami zenei középiskolák felállításának az eszméjét. Harrach József ezen felül 15 éven át zenei tárgyú kritikákat írt a Pesti Naplóba.
Főbb művei Erkel Sándor (1879) Schopenhauer és Wagner Richard (Budapest, 1887); Közlemények a zeneművészet köréből (Győr, 1889); Magyar Arion. Vegyeskarú énekek gyűjteménye (I–II. Bp., 1892–93). Aranylant (kórusművek, 1895)
Emlékezete Sírja Budapesten a Fiumei úti sírkert 28. parcellájában a 28-2-4 sírhelyszám alatt található. 2007 óta védett sírja a Nemzeti sírkert része.Nemzeti Örökség Intézete, Nemzeti sírhelyek
Jegyzetek
Források Magyar életrajzi lexikon Révai Magyar nagylexikon 9. kötet 244. old. lfze.huHarrach József arcképével Budapesti Negyed Nemzeti Sírkert PIM
Kapcsolódó szócikkek Ország-Világ Pogatschnigg Guido
Kategória:Magyar zenetörténészek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1844-ben született személyek Kategória:1899-ben elhunyt személyek Kategória:Szászrégeniek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek