A magyar írásjelek a magyar nyelv nyelvtani viszonyaihoz igazodó, kettős szerepű (a mondatok, illetve mondatrészek tagolódásának és viszonyának, valamint a prozódiai sajátosságok kifejezésének) írásjelei, melyek a közlendőt értelmileg és érzelmileg árnyalják. A mondatvégi írásjelek Az egyszerű mondatok három csoportra oszthatók mondatvégi írásjelüket tekintve: A kijelentő mondatot pont zárja (Ki korán kel, aranyat lel.). A kérdő mondat végén kérdőjel áll (Hova tetted a kulcsot?). A felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatok végére pedig felkiáltójel kerül (De szép! Bár itt lennél! Vedd fel a kabátodat!). A felszólító mondatok végén állhat pont vagy felkiáltójel. Legtöbbször elegendő a pont. Felkiáltójel érzelmet, nyomatékosítást, agressziót jelenthet. Forrás (többek között): https://anyanyelvcsavar.blog.hu/2018/08/31/irasjelhasznalati_kisokos_a_felkialtojel_es_a_kerdojel_hasznalata

A mellérendelő összetett mondatokat az utolsó tagmondatra vonatkozó írásjel zárja (Itt a kánikula, nem megyünk le a strandra?).

Az alárendelő összetett mondatok végére pedig a főmondatnak megfelelő írásjel kerül (Elmondtad már neki, mit gondolsz erről?).

Írásjelek a tagmondatok között Vesszőt használunk a következő esetekben: az összetett mondatok tagmondatai között (Azért jött, mert hiányoztál neki.), az és, s, meg, vagy és mint kötőszavak előtt, az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. szókapcsolatok előtt (ekkor viszont a hogy elé nem kerül vessző).

Pontosvessző választja el a többszörösen összetett mondatok kevésbé szorosan összefüggő tagmondatait (A gyerekek alig várták, hogy játszhassanak új barátjukkal; a felnőttek az ilyen alkalmakra tartogatott italokat kezdték bontogatni; az idősebbek pedig a múltról anekdotáztak.), a lazábban összetartozó kéttagú összetett mondatok tagmondatait (Tönkrement a házasságuk; évek óta alig szóltak már egymáshoz.), a tartalmilag más típusú tagmondatokat (Már nem vagyok éhes; aludjunk egyet!).

Kettőspont kerül azokba az összetett mondatokba, melyek figyelemfelhívást, magyarázatot, vagy következtetést foglalnak magukba (Egymásra néztek: mindketten tudták, mi következik.).

Írásjelek a mondatrészek között Egymásnak mellérendelt mondatrészek (kötőszó nélküli) felsorolásakor vesszőt használunk (Látott a piacon szép almát, körtét, epret is.).

Az azonos funkciójú mondatrészek közötti kötőszavak előtt vessző áll, kiv. és, s, meg, vagy (Szép, ám nem túl okos lány. Haragosan, sőt utálattal nézett a tanárra.). De: Már fiatalon nyers és őszinte természet volt. Kettő, három vagy négy intőt is kapott egy héten.

Vesszőt használunk a következő esetekben: páros kötőszavakat tartalmazó mellérendelő szerkezetekben (Se pénz, se posztó.), értelmezős szerkezetekben (Péter, a férje semmit sem értett.), ha a fokozatot, rangot, minősítést kifejező sok esetben határozott névelős birtokos szerkezet értelmezőként funkcionál (Kis Mária, a cég/cégünk szóvivője).

Ha a mint állapotot vagy minőséget fejez ki, illetve szókapcsolat követi, nem áll előtte vessző (A fia mint színész = színészként dolgozott.). A szövegbe ékelődés írásjelei Közbevetéskor vesszőt, gondolatjelet vagy zárójelet használunk a mondatban (Ő, persze, megint nem jött el. Ötször – ha nem többször – mondta el ugyanazt. A nővére (Évi) holnap megy férjhez.).

A mondatértékű megszólításokat felkiáltójel zárja (Kedves László! Drága Anyám! Tisztelt Publikum!). Magánlevél esetén a felkiáltójel helyett vessző is állhat. A mondat elején vagy végén elhelyezkedő megszólítás vesszővel különül el (Béla, gyere csak! Jó, hogy itt vagy, Anna.). Mondatba ékelődő megszólítás esetén pedig két vessző közé kerül a megszólítás (Nincs más hátra, kedves, tudnia kell az igazságot.).

Szó szerinti idézéskor idézőjelet („”) használunk („Isten, áldd meg a magyart”Kölcsey Ferenc: Himnusz – kezdődik himnuszunk.). Idézeten belüli idézet esetén hegyével befelé forduló jelet (»«) teszünk („Szemében »mesterségem« Most is nagy szálka még;”.).Petőfi Sándor: Egy estém otthon

Szépirodalmi művekben a szereplők gondolatainak idézésére a magyar nyelvben a gondolatjel használatos. A gondolatjel használatának módját az író idéző mondatának és a szereplő szavainak sorrendje határozza meg:

Haragosan kiabált: – Az nem a tiéd!

– Az nem a tiéd! – kiabálta haragosan.

– Az nem a tiéd! – kiabálta haragosan. – Az az enyém!

– Ez az enyém. – Nem, az az enyém. – Hazudsz!

Írásjelek a szavak és szórészek között Vessző választja el az indulatszavakat a mondat többi részétől (Hé, hova mész? Fáj, jaj, de még hogy!). Ha két kötőszó áll egymás mellett, nem szükséges a vessző (Szólni akart, de mikor elkezdte volna, elakadt a szava.).

Kötőjelet használunk a következő esetekben: ha három mássalhangzó áll egymás mellett (sakk-kör, Kiss-sel), szóismétléskor, mellérendelő szóösszetételeknél, ikerszóknál és bizonyos alárendelő szóösszetételeknél (két-két, réges-régi, jön-megy, izeg-mozog, piff-puff, Isti-Pisti, fel-felnéz, melegvíz-csap, kutya-macska barátság), ha két vagy több szó elő- vagy utótagja azonos (fém- és faházak, autószerelő és –kereskedő), a kétezren felüli összetett számjegyeknél (hatezer-kilencszázhuszonnyolc, kiv. a kerek ezresek és milliósok), ha a tulajdonnevekből főneveknél, illetve az azokból képzett mellékneveknél (Kossuth-nóta, Nobel-díjas), kettős családneveknél (Nagy-Szabó), több elemű földrajzi nevek bizonyos fajtáiban (Sváb-hegy, Duna-part), az -e kérdőszócska előtt (Meg kellene tudni, szereti-e a virágot.), hozzávetőlegesség, vagylagosság számkapcsolatok esetében (három-négy napra, 10-12 diák).

Nagykötőjelet használunk a következő esetekben: népnevek vagy nyelvek kapcsolatának kifejezésekor (magyar–francia zsebszótár, német–brazil meccs), tulajdonnevek kapcsolatának kifejezésekor (Petőfi–Arany barátság), valamitől valameddig viszony kifejezésekor (Pécs–Szeged, 2000–2004, január–február folyamán), géptípusok stb. nevében (Apollo–11).

Három pontot használunk abban az esetben, ha egy gondolat befejezetlen, hiányos („Álltam sírhalma mellett / Keresztbefont kezekkel... / Mozdúlatlan szoborként... / A dombra szögzött szemmel.”Petőfi Sándor: Álltam sírhalma felett... ), valamint hiányos szövegrész esetén („Őseinket felhozád / Kárpát szent bércére, ... Árpád hős magzatjai / Felvirágozának.”).

Írásjelek toldalékoláskor A toldalékok (ragok, jelek, képzők és képzőszerű utótagok) legtöbbször közvetlenül kapcsolódnak a szótőhöz, de bizonyos esetekben kötőjellel fűzzük őket a szótőhöz. Ezek az esetek a következők: három azonos mássalhangzó találkozása (Vass-sal, puff-féle), több különírt elemű személy- és földrajzi névhez jelző vagy jelzőszerű utótag kapcsolása (Petőfi Sándor-os, Los Angeles-i), egyelemű személynevekhez képzőszerű utótag kapcsolása (Arany-féle), néma betűre végződő szavak toldalékolása (Rousseau-tól), a számjegyek, írásjelek, rövidítések, betűszók stb. toldalékolása (5-ször, 10%-kal, Bp.-ről, NAV-nak).

Egyéb írásjelek és hasonló szerepű szimbólumok a magyarban

+ (összeadás) - (kivonás) · vagy × vagy * (szorzás) : vagy / (osztás) = (egyenlőség) ≈ (közel egyenlőség) % (százalékjel) / (vagylagosság,Zsurnalisztikai hatás következtében terjed a használata olyan esetekben, amikor nem tudja a szerző, hogy vagy, vagy és kötőszót kell-e használnia - vagy mindkettőt törtszám) § (paragrafus) * vagy 1 (jegyzetjel) ’ (hiányjel) ” (ismétlés) ° (fokjel) ~ (tilde; ismétlődés, megfelelés) ′ (perc) ″ (másodperc) @ (kukac) & (et; és) # (számjel, kettőskereszt, mint zenei módosítójel ♯ helyettesítésére)

Jegyzetek

Források AkH. = A magyar helyesírás szabályai 1984. XI. kiadás. Akadémia Kiadó. Budapest.

OH. = Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila 2006. Helyesírás. Osiris Kiadó. Budapest.

További információk A magyar helyesírás szabályai (AkH.)

Kategória:Magyar helyesírás