A Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, lásd lentebb) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben.

Szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett 1954 óta minden évben tanácskoznak — ez csak háromszor maradt el, 1976-ban és a covid időszakában.

A találkozót minden évben május végén, valamivel a G8-ak összejövetele előtt tartják. Az ülésre delegáltak ⅔-a európai,

⅓-a érkezik az USÁ-ból és Kanadából. Minden évben hívnak meg vendégeket is — a tárgyalt témák szakértőit.

Témáik és a résztvevők nevei nyilvánosak, a találkozón elhangzottakról azonban nem adnak ki közleményt és nem nyilatkoznak. Az összejöveteleken nem szavaznak és más módon sem hoznak döntéseket — egyszerűen mindenki elmondja véleményét az adott kérdésről. A megbeszéléseken mindenki magánemberként, szigorúan nem hivatalos minőségben vesz részt.

Története

A csoportot hivatalosan a 2004-ben elhunyt Bernát holland herceg alapította.Ennek megfelelően ő szervezte és vezette az első találkozót.

Az ötletadó valójában a lengyel emigráns családban született Joseph Retinger, aki soha, semmilyen komolyabb hivatalos pozíciót nem töltött be, de mindenki elismeri, hogy személyes befolyásával kiemelkedően járult hozzá a 2. világháború utáni politikai világrend alakulásához. Ő 1952-ben kereste meg Bernát herceget azzal az elképzelésével, hogy befolyásos európai és amerikai üzletemberekből és politikusokból alakítsanak egy olyan csoportot, amely szigorú hírzárlat mellett tanácskozhatna az euroatlanti kapcsolatok jövőjéről.

Az első Bilderberg-találkozó nevesebb résztvevői: David Rockefeller Dean Rusk C.D. Jackson Dennis Healey Walter Bedell Smith.

Titkosság, összeesküvés-elméletek A Bilderberg-csoport tanácskozásai bizalmas jellegűek, a „Chatham House Rule”-t követik, azaz a brit Királyi Külügyi Intézet, a Chatham House tanácskozásain elfogadott szabályok az érvényesek. Eszerint annak érdekében, hogy a résztvevők szabadon fejthessék ki saját személyes véleményüket egy-egy témáról, a résztvevők kötelezik magukat arra, hogy a tanácskozásokon elhangzottakról beszélhetnek ugyan, de nem nevezhetik meg az egyes álláspontokat képviselő személyeket, illetve azok nemzeti vagy intézményi hovatartozását.

Ezek a szabályok széles körben használatosak nemzetközi konferenciákon, „think tank”-ek ülésein, amelyeken olyan szakértők vesznek részt, akiknek egyúttal hivatali funkciójuk is van, és a konferencián nem feltétlenül a hivatalos, hanem a szakmai álláspontjukat akarják képviselni. Mivel a Bilderberg-csoport ülésein igen magas rangú személyek vesznek részt, tanácskozásaik „titkossága” már régen kiváltotta a közvélemény kiemelt érdeklődését és a sajtó támadásait.

Robert Eringer kutatónak állítólag sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében — a nyugatnémet Garmischban — tartott konferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Állítása szerint ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyási övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.” Egy levelében ezt válaszolta Eringernek a „bilderberger” Sir Paul Chambers: „Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.”

Ezek a „leleplezések” semmi eltérést nem mutatnak a széles körben ismert és alkalmazott Chatham House szabálytól.

A csoport egyik tagja, Richard C. Holbrooke nyilatkozatában árnyalta a csoport jelentőségét: „Soha nem hoznak döntést semmiről, és egy csomó mindenben nem értenek egyet. Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják.”Holbrooke: Rábeszéltük Hornt a Bokros-csomagra

Találkozók

1954. (május 29–31.) Hotel de Bilderberg, Oosterbeek, Hollandia 1955. (március 18–20.), Barbizon, Franciaország és (szeptember 23–25.), Garmisch-Partenkirchen, NSZK 1956. (május 11–13.), Fredensborg, Dánia 1957. (február 15–17.), St. Simons Island, Georgia, USA és (október 4-6.), Fiuggi, Olaszország 1958. (szeptember 13–15.), Buxton, Egyesült Királyság 1959. (szeptember 18–20.), Yeşilköy, Törökország 1960. (május 28–29.), Bürgenstock, Svájc 1961. (április 21–23.), St. Castin, Kanada 1962. (május 18–20.), Saltsjöbaden, Svédország 1963. (május 29–31.), Cannes, Franciaország 1964. (március 20–22.), Williamsburg, Virginia, Amerikai Egyesült Államok 1965. (április 2–4.), Villa d'Este, Olaszország 1966. (március 25–27.), Wiesbaden, NSZK 1967. (március 31. – április 2.), Cambridge, Egyesült Királyság 1968. (április 26–28.), Mont Tremblant, Kanada 1969. (május 9–11.), Marienlyst, Dánia 1970. (április 17–19.), Bad Ragaz, Svájc 1971. (április 23–25.), Woodstock (Vermont), Amerikai Egyesült Államok 1972. (április 21–23.), Knokke, Belgium 1973. (május 11–13.), Saltsjöbaden, Svédország 1974. (április 19–21.), Megève, Franciaország 1975. (április 25–27.), Çesme, Törökország 1976: nem volt találkozó 1977. (április 22–24.), Torquay, Anglia 1978. (április 21–23.), Princeton, Amerikai Egyesült Államok 1979. (április 27–29.), Baden, Ausztria 1980. (április 18–20.), Aachen, Nyugat-Németország 1981. (május 15–17.), Bürgenstock, Svájc 1982. (május 14–16.), Sandefjord, Norvégia 1983. (május 13–15.) Montebello, Kanada 1984. (május 11–13.), Saltsjöbaden, Svédország 1985. (május 10–12.), Rye Brook, NY, Amerikai Egyesült Államok 1986. (április 25–27.), Gleneagles, Skócia 1987. (április 24–26.), Villa d'Este, Olaszország 1988. (június 3–5.), Telfs-Buchen, Ausztria 1989. (május 12–14.), La Toja, Spanyolország 1990. (május 11–13.), Glen Cove, NY, Amerikai Egyesült Államok 1991. (június 6–9.), Baden-Baden, Németország 1992. (május 21–24.), Évian-les-Bains, Franciaország 1993. (április 22–25.), Vouliagmeni, Görögország 1994. (június 2–5.), Helsinki, Finnország 1995. (június 8–11.), Zürich, Svájc 1996. (május 30. – június 2.), CIBC Leadership Centre, Toronto, Kanada 1997. (június 12–15.), Pine Isle szálloda, Lake Lanier, GA, Amerikai Egyesült Államok 1998. (május 14–17.), Turnberry, Skócia 1999. (június 3–6.), Caesar Park Hotel Penha Longa, Sintra, Portugália 2000. (június 1–3.), Chateau Du Lac Hotel, Brüsszel, Belgium 2001. (május 24–27.), Göteborg, Svédország 2002. (május 30. – június 2.), Chantilly, VA, Amerikai Egyesült Államok 2003. (május 15–18.), Versailles, Franciaország 2004. (június 3–6.), Stresa, Olaszország 2005. (május 5–8.), Dorint Sofitel Seehotel, Rottach-Egern, Németország 2006. (június 8–11.), Brookstreet Hotel, Ottawa, Ontario, Kanada 2007. (május 31. – június 3), Isztambul, Törökország 2008. (június 5–8.), Chantilly, Virginia, Amerikai Egyesült Államok 2009. (május 14–17.), Nafsika Astir Palace Hotel, Vouliagmeni, Görögország 2010. (június 3–7.), Hotel Dolce, Sitges, Spanyolország 2011. (június 9–12.), Suvretta House, St. Moritz, Svájc 2012. (május 31. – június 3.), Chantilly, Virginia, Amerikai Egyesült Államok 2013. (június 6–9.), Hertfordshire, Anglia 2014. (május 29. – június 1.), Koppenhága, Dánia 2015. (június 11–14.), Telfs, Ausztria 2016. (június 9–12.), Drezda, Németország 2017. (június 1–4.), Chantilly, Virginia, Amerikai Egyesült Államok 2018. (június 7–10.), Torino, Olaszország 2019. (május 30. – június 2.), Montreux, Svájc 2022. (június 2–5.), Washington, Amerikai Egyesült Államok 2023. (május 18–21.), Lisszabon, Portugália

Tagok és meghívottak Az alábbi lista nem teljes, és egyes személyek esetében a tisztségek megjelölése korábbi állapotot tükröz.

Magyar résztvevők Bokros Lajos, volt magyar pénzügyminiszter Surányi György (1996, 1997, 1999), a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke Martonyi János (2008), volt magyar külügyminiszter Bajnai Gordon (2014), volt miniszterelnök, az Együtt párt korábbi vezetője

További résztvevők Peter Carington, volt NATO-főtitkár Gianni Agnelli, Fiat-elnök Umberto Agnelli, IFIL-elnök Paul A. Allaire, a Xerox Corp. elnöke Francisco Pinto Balsemao, Portugália exminiszterelnöke Bodil Nyboe Andersen, a Dán Központi Bank vezetője Percy Barnevik, az Asea Brown Boveri Ltd. elnöke Robert L. Bartley, a Wall Street Journal szerkesztője Samuel R. Berger, elnöki tanácsadó (USA) Maarten A. van den Bergh, a Royal Dutch/Shell Comp. csoport ügyvezető igazgatója C. Fred Bergsten, az Institute for International Economics igazgatója E. John P. Browne, a British Petroleum Comp. p.l.c. vezérigazgatója John H. Bryan, a Sara Lee Corporation elnök-vezérigazgatója Hubert Burda, aBurda Media elnöke Hugo Butler, a Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője Ulrich Cartellieri, a Deutsche Bank AG felügyelőbizottsági tagja Jon S. Corzine, a Goldman Sachs & Co. elnök-vezérigazgatója Robert M. J. C. Cranborne, a Lordok Házában az ellenzék vezetője Gazi Ercel, a Török Központi Bank vezetője Jean-Louis Gergorin, a Matra Hachette igazgatótanácsi tagja Louis V. Gerstner, az IBM Corp. elnöke Richard C. Holbrooke, volt külügyi szóvivő (USA) Will Hutton, a The Observer szerkesztője Jaakko Iloniemi, Finnország volt USA-beli nagykövete Henry A. Kissinger, az USA exkülügyminisztere Andre Levy-Lang, a Banque Paribas igazgatótanácsi elnöke William W. Lewis, a McKinsey Global Institute igazgatója William J. McDonough, a Federal Reserve Bank of New York elnöke Matthias Nass, a Die Zeit vezető szerkesztője Sauli V. Niinisto, Finnország pénzügyminisztere Sam Nunn, volt szenátor (USA) Andrzej Olechowski, a Central Europe Trust lengyelországi elnöke Jorma Ollila, a Nokia Corp. elnök-vezérigazgatója John M. Page, Jr., a Világbank, közel-keleti és afrikai régiójának vezető közgazdásza David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank elnöke Matias Rodriguez, az Inciarte Banco de Santander alelnöke Jürgen E. Schrempp, a Daimler-Benz AG igazgatótanácsi elnöke Klaus Schwab, a World Economic Forum elnöke Peter D. Sutherland, a Sachs International elnöke J. Martin Taylor, a Barclays plc vezérigazgatója Franz Vranitzky, Ausztria korábbi kancellárja James D. Wolfensohn, a Világbank volt elnöke Flavio Cotti, Svájc volt külügyminisztere Francois X. de Donnea, Belgium volt védelmi minisztere Yannos Kiranidiotis, Görögország külügyminiszter-helyettese Andre-Francois H. Villeneuve, a Reuters Group Holdings plc ügyvezető igazgatója Herman H.F. Wijffels, a Rabobank Nederland igazgatótanácsi elnöke

Jegyzetek

Források

Hatch, Alden (1962). “The Hôtel de Bilderberg” H.R.H.Prince Bernhard of the Netherlands: An authorized biography, London: Harrap. ISBN B0000CLLN4. Ronson, Jon (2001). THEM: Adventures with Extremists, London: Picador. . Estulin, Daniel (2007). The True Story of The Bilderberg Group. , BILDERBERG MEETINGS CHANTILLY, VIRGINIA, USA, 31 MAY-3 JUNE 2012 BILDERBERG 2012 YILININ KATILIMCI LISTESI Bilderberg háttérhatalom, Bilderberg háttérhatalom Újra titokzatos Bilderberg , NOL, 2005. május 5. Inside the secretive Bilderberg Group, BBC News, 2005. szeptember 29. Elite power brokers meet in secret, BBC News, 2003. május 15. Bilderberg: The ultimate conspiracy theory, BBC News, 2004. június 3. Simon Cox, 2004: Az angyalok és démonok titkai. GABO Könyvkiadó, Budapest, 2005. , pp. 38–42. További információk

Bilderberg-csoport: 15 perc hazánkról - mno.hu A világot irányító "nagyhatalmú bábok" ülése-Bilderberg résztvevők hivatalos listája és napirendje - VilágHelyzete

Kategória:Nemzetközi szervezetek Kategória:Összeesküvés-elméletek