thumb|Csapattiszti Jelvény A Csapattiszti Jelvényt fegyvernembeli alakulatoknál ezredparancsnokságig bezárólag csapatszolgálatot teljesítő katonatisztek számára alapították 1920-ban. Ezek pedig a gyalogság, huszárság, tüzérség, páncéljárműves és műszaki alakulatok valamint a folyami erők voltak. 1933-tól kötelezően viselendő volt a díszöltözeten, a nagytársasági és kistársasági öltözeteken is. Nem lehetett viszont feltűzni menetöltözeten és kivonulásoknál. A jelvényt a fegyvernemi hajtókaszín posztóalátétjén hordták. A jobb felső zubbonyzseb közepén kellett hordani.
Előfordult olyan eset is, hogy szabálytalanul hordták olyan tisztek is, akik gépkocsizó, fogatolt vonatosztály vagy élelmezési csapatoknál szolgáltak.https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/117188/Sallay%20értekezés%20végleges-t.pdf?sequence=6&isAllowed=y
Leírása A csapattiszti jelvény aranyozott rézötvözetből készült, gazdag zománcozással. Álló, ovális alakú, enyhén domború kialakítású, melyet tölgy és babérkoszorú övez. A koszorút sárga szalagokkal öt helyen kötötték össze. Az alsó szalag csokorba van kötve. A koszorúban zöld hármashalom látható, melynek középső halmán ötágú koronából emelkedik ki az apostoli kettős kereszt. A villás végű keresztek előterében a Szent Korona van. A jelvény alsó bal oldaláról egy kéz felfelé mutató ezüstszínű kardot tart. A hátoldalon két függőleges rögzítő pánt található.
Tervezői Aggházy Kamil őrnagy, Péter Ferenc hadbiztos őrnagy és Pethely Gy László hadnagy iparművészek voltak.
Gyártása több műhelyben történt, amelyeken a gyártójelzés is fellelhető, de a 2. világháború idején készült jelvények többsége már gyártójelzés nélküli.
Mérete: 53,5x45 mm.
Jegyzetek
Források Magyar katonai jelvények a második világháborúban. = Ravasz István (szerk.): „…és újfent hadiidők!” (Avagy: a „boldog békeidők” nem térnek vissza) 1939–1945. Budapest, 2005. Honvédelem és Trianon. = Sallay Gergely ISBN: 978 963 327 820 8, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2020
Kategória:Magyar katonai jelvények