bélyegkép|jobbra|260px|Az első német sarki expedíció Grönlandra 1868-ban bélyegkép|jobbra|260px|A Germania és a Hansa hajók indulása a második német sarki expedícióra 1869. június 15-én Bremerhavenből. Lithographia Carl Justus Harmen Fedeler rajza nyomán
Carl Christian Koldewey (Németország, Bücken bei Hoya, 1837. október 26. – Hamburg, 1908. május 17.) német sarkkutató.
Életrajza bélyegkép|balra|200px|Carl Koldewey grönlandi útja egy régi térképen Carl Christian Koldewey 1837. október 26-án született Németországban, Bücken bei Hoya-ban. Johann Cristian Koldewey kereskedő és Wilhelmine Meyer fiaként.
Gimnáziumi tanulmányai után 1853 Húsvétján hajósinasnak állt. A brémai Tengerész Iskolába járt, ahol Arthur Breeusing legjobb tanítványa volt. 1861-ben visszament a tengerész iskolába képzett kapitányként. Koldewey 1866–1867-ben Hannoverben és Göttingenben tanult az egyetemen, többek között matematikát, fizikát és csillagászatot.
Unokaöccse volt Robert Koldewey régésznek, történésznek.
1868-ban kapitánya volt az Északi-sarkra indított első német expedíciónak. Grönlandra keleti partjai mentén haladtak amennyire csak lehetséges volt, de a csapások és az erős jegesedés miatt nem értek célba, végül a 81° 5'-ig, a Spitzbergákig jutott el, majd visszafordult.
1869–1870-ben vezetője volt a második német Északi-sarki expedíciónak Grönlandra és a Jeges-tengerre a Germania kapitányaként. Az expedíció, a Germania gőzhajóval és a Hansa vitorlás hajóval Paul Friedrich Hegemann kapitány parancsnoksága alatt, az expedícióhoz csatlakozott tudósokkal: Karl Nikolai Jensen Borgen (csillagász, fizikus), Ralph Copeland (csillagász, fizikus); Grönlandon és a Jeges-tengeren Adolf Pansch (zoológus, botanikus, orvos), Julius von Payer (térképész), Reinhold Buchholz (zoológus) és Gustav Karl Laube geológus.
Bremerhavent 1869. június 15-én hagyta el az expedíció, a két hajó közül a Germania 1869. augusztus 5-én elérte a Sabina szigeteket, majd augusztus 5-én 75 fok 30'-en a NO Shannon-szigetet, ahonnan a teljesen zárt jég miatt kénytelen volt visszafordulni. Az expedíció igazi fénypontja a Kaiser-Franz-Joseph-fjord felfedezése és feltárása volt. Később az expedíciók befejezése után Koldewey mint író működött, és szerzőként is részt vett a tudományos publikációkban. 1871-től a német Naval Obszervatoriumban dolgozott Hamburgban. 1905. július 31-én mint az Admiralitás igazgatója ment nyugdíjba.
Hamburgban, 1908. május 17-én érte a halál.
Nyugat-Alesundban, a Spitzbergákon fekvő Koldewey Állomás nevű német kutatóállomás névadója Carl Koldewey lett. Az állomás üzemeltetője a Alfred Wegener Intézet.
Források
Biography at the Alfred-Wegener Institute Koldeweys Incidents during the 2. German North pole expedition (1869/70)
Jegyzetek
Kategória:Arktisz-kutatók Kategória:Német utazók, felfedezők Kategória:1837-ben született személyek Kategória:1908-ban elhunyt személyek