Treblinka 2., hivatalos nevén SS-Sonderkommando Treblinka, a náci Németország egyik megsemmisítő tábora volt Lengyelország keleti részén, a második világháború idején. A megsemmisítő táborok közül ebben történt az első felkelés és tömeges szökés.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 28. o.
A tábor felépítése A Treblinka 2. tábort a zsidók megsemmisítésére kigondolt Reindhard-művelet keretében hozták létre a belzeci és a sobibóri táborokkal együtt.Arad 1999, 18. o. bélyegkép|150px|Treblinka falu volt vasútállomásának helye.
A tábor területét 1942 áprilisában jelölték ki, felépítése pedig május végén vagy június elején kezdődött el, amikor a másik két tábor már létezett.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 77. o.Arad 1999, 37. o.
A területet erdő borította és viszonylag elszigetelt volt helységektől, Varsótól légvonalban 80 kilométerre feküdt, közel a Nyugati-Bug folyóhoz, mely a Szovjetunióval való határt képezte ennek megtámadása előtt.Hausser-Gans 2016, 59. o. A területtől négy kilométerre volt Treblinka falu és ennek vasútállomása. Erdő választotta el egy kilométeres távolságban a területet Wółka Okrąglik falutól. A terület mellett haladt el egy út és egy vasútvonal, amely Treblinka állomást kötötte össze egy már a háború előtt is üzemelő kavicsbányával. Itt már volt 1941 tavasza óta egy, az SS által a kavicsbánya üzemeltetésére fenntartott büntető munkatábor, amely elnevezése a megsemmisítő tábor felépítése után Treblinka 1. lett. Ebben különféle okokból és ürügyekkel tartottak lengyel foglyokat meghatározott időre. Zsidók is voltak itt kis számban 1942 júliusának elejéig.
A Treblinka 2-t Richard Thomalla SS-mérnök vezetése alatt építették fel két kilométerre a Treblinka 1-től itteni foglyokkal és környékbeli helységekből hozott zsidókkal. A területet egy belső szögesdrót-kerítéssel vették körül és ettől 40–50 méterre egy szögesdrótos cseh sünökből álló tankakadály-rendszerrel. A két kerítés közé foglalták a treblinkai állomásról a Treblinka 1-be vezető vasútvonalat, és ettől, az épületek felhúzásával egyidőben egy elágazást építettek a tábor belsejébe, valamint platformot e vakvágány mentén.Arad 1999, 40. o. Az építkezés első szakasza 1942 júliusának közepe táján fejeződött be, és a Treblinka 1-ben addig tartott zsidókat áttették a Treblinka 2-be. A tömeges megsemmisítés július 23-án kezdődött el, de az építési munkálatok azután is több hónapig tartottak.Arad 1999, 43. o.Webb – Chocholatý 2014, 31. o.
A tábor szerkezete bélyegkép|250px|A tábor alaprajza.
A tábornak három részlege volt. Az 1-es részlegben volt az őrszoba, a tábor parancsnoksága, a személyzet lakóépületei, a pékségük, a konyhájuk és étkezőtermük, fodrászatuk, betegszobájuk és fogászati rendelőjük. Mindezek bútorzatát és felszerelését környékbeli helységekben lakó zsidóktól kobozták el. Ugyanabban a részlegben volt még egy kis állatkert, benne egy szarvas, két róka és két páva. Voltak még ebben a részlegben raktárak, köztük a fegyvertár, garázs, lóistálló, baromfiudvar, disznóólak és egy kis konyhakert az SS-ek számára. Szögesdrót-kerítéssel elhatárolva volt itt egy alrészleg ahol a foglyok egy részét tartották: női lakóbarakk és férfi lakóbarakk, konyha, mosoda, betegszoba, szerszámraktár és műhelyek szabóknak, cipészeknek, asztalosoknak, kovácsoknak, lakatosoknak és bádogosoknak. Ugyanott volt a létszámellenőrzések tere és egy latrina. Az 1. részleg ezen kívüli részét erdő borította.Arad 1999, 38. o.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 77–80. o.
A 2-es részlegbe hajtották be a behozott deportáltakat. Abban volt a holtvágány, amelyre betolták az őket szállító vagonokat. Platformja mentén voltak vasútállomásnak álcázott barakkok, valójában azok a raktárak, ahol osztályozták és tárolták a deportáltaktól elszedett holmikat. A részleg közepén volt egy tér, ahova a deportáltaknak le kellett tenniük a poggyászukat. Volt még ott egy barakk, ahol a nőknek és a gyerekeknek kellett levetkőzniük és benne egy helyiség, ahol lenyírták a nők haját. Egy másik barakkban a férfiak vetkőztek le. A tábor kerítése mellett ugyanebben a részlegben volt szögesdrót-kerítéssel elkülönítve egy Lazarettnek nevezett kórháznak álcázott barakk.
A vetkőzőbarakkoktól egy szögesdrót-kerítésekkel szegélyezett keskeny út vezetett a 3-as részleg felé, ahol a megsemmisítés történt. Ezt a többi részlegtől nemcsak szögesdrót-kerítés határolta el, hanem ezen belül egy magas földhányás is. Itt gázkamrák voltak. Eleinte egy háromkamrás épület volt, de 1942 szeptemberének elején egy másikat építettek fel, egyes visszaemlékezések szerint nyolc kamrával, mások szerint tízzel. Ez az épület zsinagógát utánozott, bejárata felett Dávid-csillagot helyeztek el. Ez volt a tábor egyedüli nem fából készült épülete. Ugyanebben a részlegben voltak a holttesteknek ásott gödrök. 1943 februárjában Heinrich Himmler elrendelte a népirtás nyomainak eltüntetését, beleértve a holttestek kiásását és elégetését. Erre a célra vasúti sínekből álló rostélyokat állítottak fel. Szögesdrót-kerítéssel elkülönítve ebben a részlegben volt az itt dolgozó foglyok lakóbarakkja, konyhája, mosodája és latrinája is.Arad 1999, 38–39, 119 – 174. o.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 82–84. o.
A tábor körüli kerítést, a 3-as részleget, a Lazarettet és a 3-as részleghez vezető utat elkülönítő kerítéseket fenyőágak álcázták, hogy ne lehessen benézni mögéjük.Arad 1999, 40–42. o.
Az 1-es és a 2-es részleg közös elnevezése „alsó tábor” vagy „1-es tábor” volt, a 3-as részlegé pedig „felső tábor” vagy „2-es tábor”.Arad 1999, 41. o.
A személyzet A tábor működését 20–30 SS-tiszt és altiszt felügyelte. Legtöbbjük részt vett azelőtt a Németországban 1939 szeptemberében elindított szellemi fogyatékosok T4-nek nevezett megsemmisítési műveletében.Webb – Chocholatý 2014, 305–307. o. A tábornak sorban három parancsnoka volt. Az első Irmfried Eberl volt 1942 júliusában és augusztusában. Őt lecserélték hozzá nem értés miatt, mivel a szervezési hiányosságok káoszhoz közeli állapotokat keltettek a táborban. Franz Stangl követte 1942 augusztusa és 1943 augusztusa között, akinek helyettese Kurt Franz volt. A felkelés után utóbbi lett a parancsnok 1943 augusztusa és novembere között, és őt bízták meg a tábor felszámolásával.Webb – Chocholatý 2014., 311., 318. – 321. o. Az SS-ek nem őrködtek. Az őrséget 80–120 volt szovjet hadifogoly, köztük néhány, az elfoglalt keleti területekről származó civil látta el. Ezek többsége ukrán és német nemzetiségű volt, de egyéb nemzetiségűek is voltak közöttük. Az őrségen kívül a megsemmisítési folyamatban is részt vettek és az SS-ekhez hasonlóan ők is elkövettek atrocitásokat.Procknow 2011, 35. o.Arad 1999, 21. o.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 78. o.
Az SS-ek cselédei, szakácsai és takarítói lengyel és ukrán nők voltak. Ezeknek megvolt a saját lakóbarakkjuk az 1-es részlegben.
A megsemmisítési folyamat A Treblinka 2. tábort lengyelországi zsidók megsemmisítésére építették, de megöltek itt egyéb országokból is behozott kisebb zsidó csoportokat: Ausztriából, Németországból, Görögországból, a Bulgária által elfoglalt jugoszláviai MacedóniábólA 21. században Észak-Macedónia., Csehországból és Litvániából,Webb – Chocholatý 2014, XI. valamint kb. cigányt.Arad 1999, 153. o. bélyegkép|Deportálás Treblinkába a siedlcei gettóból, 1942-ben.
A deportáltak nagy többségét vasúton, bezárt teher- vagy marhavagonokba zsúfolva hozták be. A gyengébbek vagy a betegek meghaltak szállítás közben.Arad 1999, 81. o.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 95. o. Az élőket leszállították a vagonokból és közülük kiválasztottak egy bizonyos számú deportáltat a táborban való dolgoztatásuk céljából. A többi járni képes deportáltat behajtották a 2-es részlegbe. Azokat, akik járni túl gyengék voltak és a szülők nélküli gyerekeket az úgynevezett Lazaretthez vitték. Ott lelőtték őket és a barakk mögötti gödörben elégették a vagonokból kiszedett holttestekkel együtt.Arad 1999, 122. o.Webb – Chocholatý 2014, 67. o. Odajutottak azok a dolgozó foglyok is, akik túlságosan legyengültek, túl betegek voltak vagy akiket halállal büntettek, valamint minden irat, könyv, fénykép, használhatatlan ruhadarab és tárgy, amiket elszedtek a deportáltaktól.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 100. o. A deportáltaknak a 2-es részlegben levő téren kellett hagyniuk a poggyászukat és egyrészt férfiak csoportjára, másrészt nők és gyermekeik csoportjára kellett szétválniuk.Arad 1999, 82. o.Webb – Chocholatý 2014, 66. o. Azután a két csoportnak szánt vetkőző barakkokba hajtották őket, ahol minden rajtuk levő ruhadarabot és náluk levő tárgyat le kellett adniuk, és a nők haját lenyírták az erre szánt helyiségben.Arad 1999, 83. o.Webb – Chocholatý 2014, 88. o. A vetkőző barakkokból a 3-as részlegbe hajtották őket a Zum Baden (A fürdőhöz) feliratú jelzőtáblás úton. Ott a gázkamrákba zsúfoltan ölték meg őket egy tankmotor kipufogógázával, amely lassú,15–20 perces haláltusát okozott.Arad 1999, 86. o.Hausser-Gans 2016, 406. o. bélyegkép|Zsidók deportálása a Bulgária által elfoglalt Macedóniából.
Az SS-ek azt a látszatot akarták kelteni a deportáltak körében, hogy átmeneti táborban fogadják őket, zuhanyozniuk kell és fertőtleníteni kell a ruházatukat, és azután munkára fogják küldeni őket keletre. Az első deportáltak, akik szállítmányai naponta öt-hétezer személyt tettek ki, el is hitték ezt, de azután tíz-tizenkétezres szállítmányok jöttek naponta, és a tábornak nem volt elegendő megsemmisítési kapacitása. A vonatokat nagy késéssel fogadták, és sok halottal érkeztek. Ekkor a deportáltak már tudták, mi vár rájuk. Már leszállásukkor az SS-ek és az őrök bot- vagy korbácsütésekkel hajtották, lelövéssel fenyegették őket és le is lőtték a lázadozókat. A deportáltak félelme egyre nőtt a kegyetlenkedések közepette a gázkamrákban való halálukig.Arad 1999, 83–86. o. bélyegkép|300px|A Höfle-távirat úgy, ahogy meg lett fejtve. „71355” a deportáltak számának hibás leírása, ami kitűnik a Reinhard-művelet három táborába és a majdaneki táborba deportáltak -os összegéből. bélyegkép|Franciszek Ząbecki, Treblinka falu vasútállomásának főnöke és a Honi Hadsereg tagja (a telefonáló személy).
Nem tudni pontosan, hány áldozata volt a népirtásnak Treblinkában. A legkisebb becslés -es.Az 1964–1965-ös első Treblinka-per alkalmával elhangzott Helmut Krausnick német történész állítása szerint, idézi Roca 2010, 202. o. 2000-ben, amikor az Egyesült Királyságban második világhaború alatti dokumentumok titkosítását oldották fel, előkerült egy távirat, amely kódját a britek fejtették meg. Ezt Hermann Höfle, Odilo Globocnik, a Reinhard-művelet parancsnokának helyettese küldte feletteseiknek, számot adva benne személy deportálásáról Treblinkába 1942 végéig. The Hoefle Telegram, The National Archives, Kew, Richmond, nationalarchives.gov.uk (Hozzáférés: 2024 .). A düsseldorfi bíróság az első Treblinka-per végén, 1965-ben -re becsülte az áldozatok teljes számát. Franciszek Ząbecki, aki a tábor létezésének egész időszaka alatt a treblinkai vasútállomás főnöke és ugyanakkor a Honi Hadsereg lengyel ellenállási szervezet tagja is volt, többször is azt állította a háború után, hogy rendszeresen lejegyezte a vagonokra krétával írt személyek számát és -es becslésre jutott.Sereny 1974, 250. o. Egyes kutatók, például Chris Webb és Michèle Hausser-Gans legvalószínűbbnek a -es becslést tartják.Hausser-Gans 2016, 133. o.
Új deportáltak ellenállási aktusai Újonnan behozott deportáltak nagyon ritkán álltak ellen gyilkosaiknak, mivel tudták, hogy ez biztos halálukkal végződne.