VIII. Henrik angol király (Greenwich, 1491. június 28. – London, 1547. január 28.), VII. Henrik angol király fia, 1509 és 1547 között Anglia uralkodója, az angol történelem egyik legkülönlegesebb szereplője volt. Az ő uralkodása alatt vált le az anglikán egyház a katolikus egyházról, záratták be a kolostorokat Angliában, s ő lett az új egyház feje is. Széles körben ismert arról is, hogy hat felesége volt, akik közül kettőt (Boleyn Annát és Howard Katalint) lefejeztetett. Henrik világéletében igényt formált Franciaország trónjára is, mivel dédanyja, Valois Katalin francia királyi hercegnő volt, VI. Károly leánya, s VII. Károly nővére. Jogát a francia trónhoz soha nem tudta elfogadtatni, mivel egyesek szerint nagyapja, Edmund Tudor törvénytelen gyermeke volt Valois Katalinnak és Owen Tudornak. (Korabeli elbeszélések szerint a szülők csak Edmund születése után kötöttek hivatalos házasságot.) Anglia trónjára az akkori közvélekedés szerint joga volt, ugyanis apai nagyanyja, Margaret Beaufort, és édesanyja, Yorki Erzsébet mindketten angol királyok leszármazottai voltak. (Margaret Genti János dédunokája, Erzsébet pedig IV. Eduárd legidősebb leánya volt. Genti János III. Eduárd egyik fia volt. Mivel János gyermekei állítólag még azelőtt születtek, hogy feleségül vette volna szeretőjét, Katherine Swynfordot, így tulajdonképpen erősen megkérdőjelezhető Margaret legitim igénye az angol koronára.)
Életrajza Fiatalkora VII. Henrik és Yorki Erzsébet másodszülött fia. A trón várományosának bátyja, Artúr számított, így Henrik főként vallásos nevelést kapott. York hercegeként rendkívül nagy tudásra és műveltségre tett szert, imádott olvasni, amire még édesanyja tanította meg. Amikor azonban 1502-ben Artúr meghalt, Henrik lett a trónörökös. Apja közelíteni kívánt a spanyolok felé, ezért elhatározta, hogy az Artúr és Aragóniai Katalin közt fennállt házasság ellenére összeházasítja Henriket és Katalint, hogy ne csak a hercegnő által hozott tekintélyes összegű hozományt, de a spanyolokkal kialakított diplomáciai szövetséget is megőrizhesse Anglia számára. Habár a Biblia tiltja az elhunyt testvér feleségével kötött házasságot, VII. Henrik megszerezte a szükséges pápai feloldozást, olyan ürüggyel, hogy Katalin és Artúr állítólag nem hálták el a házasságukat. 1502-ben, Artúr halálakor Henrik még csupán 10 éves volt, így még kellett várni néhány évet a Katalinnal kötött házasságáig, aki ekkor már tizenhét éves volt. (Még 7 évig élt a hercegnő özvegyként, mire jegyese elérte a megfelelő kort a nősüléshez.) Ami Henrik jellemét illeti, igen hiú és lobbanékony természetű férfiú volt, aki fiatalkorában imádta, s valósággal habzsolta az életet, mind az ételek, mind pedig a nők terén, ezért is lett volna különös a sorstól, ha mégis egyházi pályára került volna, ahogyan apja tervezte. Szerette a költészetet, a zenét, a táncot, a lovagi játékokat és az építészetet, ezen kívül egész jól beszélt franciául és egy kicsit még spanyolul is.
Uralkodásának első évei
Amikor 1509-ben, apja halála után trónra lépett, egy csapással akart magának népszerűséget szerezni, és ezért apjának két leggyűlöletesebb tisztviselőjét (adókezelőit) felakasztatta. Még a koronázás előtt, június 7-én a II. Gyula pápától kapott diszpenzáció alapján – részben a hatalmas Franciaország iránt táplált ellenszenvből – nőül vette korán elhunyt bátyjának özvegyét, Katalin spanyol hercegnőt, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella királynő egyik leányát. 1509. június 27-én Henriket királlyá, Katalint pedig Anglia királynéjává koronázták. Ugyanekkor szakított apjának elzárkózó külpolitikájával is, és hogy megint éreztesse az angol befolyást a kontinens hatalmi egyensúlyában, I. Miksa császárral és II. Gyula pápával XII. Lajos francia király ellen csatába vonult. A hadi szerencse csakugyan rámosolygott: a franciákat a spanyolokkal szövetségben Guingegate környékén (az ún. sarkantyúcsatában) 1513. augusztus 17-én megfutamította. Míg a kontinensen ez történt, addig Aragóniai Katalin királyné a franciák által fellázított skótok ellen szervezte az ellenállást, akik azután Floddennél vereséget szenvedtek. Anyagi haszonnal azonban e hadjáratok nem jártak és Henrik, mihelyt felismerte szövetségeseinek önző terveit, kilépett a cambrai-i ligából, békét kötött XII. Lajos királlyal, és húgát – akiről később leányát is elnevezte, – Máriát, feleségül adta hozzá. Ez a frigy azonban alig három hónapig tartott, ugyanis 1515. január 1-jén az idősödő és betegeskedő király meghalt. Özvegyen hagyta ifjú, csupán 18 esztendős hitvesét, akivel állítólag el sem hálták a házasságot, nyilván Lajos rossz fizikai állapota miatt.
bélyegkép|180px|Aragóniai Katalin, az első feleség Lajos utódjával, I. Ferenc királlyal Spanyolország ellen irányuló szövetséget kötött. Végül pedig Skóciával kötött méltányos békét. Egy ideig a fiatal és nagyravágyó angol király fontos posztot foglalt el az akkori politikai életben és néhány évig barátja maradt I. Ferenc királynak. Amikor a német trónért vívott versengésben V. Károllyal szemben mindketten alulmaradtak, a közös balsiker még jobban elmélyítette barátságukat. 1516-ban megszületett a király első olyan gyermeke, aki megérte a felnőttkort. Ő később I. Mária néven lépett trónra.
Henrik ízig-vérig reneszánsz ember volt. Dalokat és verseket szerzett, szerette a kockajátékot, a bajvívást, a vadászatot és a teniszt. Uralkodásának kb. feléig a katolikus egyház iránti erős elkötelezettségéről is híres volt. 1519-ben kezdte írni Luther-ellenes teológiai értekezését, amelyet 1521-ben fejezett be, és Assertio Septem Sacramentorum (A hét szentség védelme) cím alatt adott ki. Munkájában tanácsokkal segítette Thomas Wolsey bíboros, majd Morus Tamás — utóbbi a szerkesztésben is részt vett. A vitairatot már a 16. században több nyelvre lefordították, és már akkor kb. 20 kiadást ért meg. A pápa 1521 októberében jutalmul a Fidei Defensor (a Hit Védelmezője) címet adományozta Henriknek (ezt visszavonta, miután Henrik szakított Rómával). Kevéssel ez után az angol parlament Henrik hivatalos uralkodói címeinek egyikévé tette ezt a címet.
A csapodár király
Apja papnak szánta a másodszülött fiát. A herceg idegenkedett a cölibátustól és az örök szüzességtől, ám a róla élő képpel ellentétben kevés házasságon kívüli kapcsolatáról tudunk. Csak Bessie Blountról és Mary Boleynről tudjuk, hogy szeretői voltak, amikor még Aragóniai Katalin volt a felesége. A többiek kiléte vagy nem állapítható meg, vagy nem bizonyítható. Így például pletykálták, hogy intim viszonyba keveredett Eleanor Luke-kal, Angoulême-i Margittal (I. Ferenc francia király nővérével) és Ursula Misseldonnal is. Blounttól született egy törvénytelen fia, Henry FitzRoy, ő azonban fiatalon elhunyt, így nem jöhetett számításba a trónutódlásnál. Boleyn Anna férjeként állítólag rövid viszonyba bonyolódott felesége egyik unokatestvérével, Lady Margaret (Madge) Shelton udvarhölggyel is.
Második házassága: Boleyn Anna
Az 1520-as években Henrik új kegyence, Wolsey bíboros és kancellár, aki szerelmi kalandok szervezésével és közös tanulmányokkal hízelegte be magát a király kegyébe, új mederbe terelte az angol politikát. A királyt aggodalommal töltötte el az is, hogy mindössze egy lánygyermeke, Mária született, fiúutódai mind halva születtek. Annál is fontosabb lett volna egy trónörökös, mert Henrik családja nem régóta uralta Angliát – Henrik apja volt a Tudor dinasztia első királya –, a rózsák háborúja még túl közeli élmény, és félő volt, hogy a Tudor-dinasztia elveszíti a hatalmat. Henrik akkoriban Boleyn Anna udvarhölgynek udvarolt, aki öregedő, ájtatoskodó hitvese, a királyné szöges ellentéte volt. Ez a kapcsolat még inkább növelte a király és felesége közötti feszültséget. Henrik végül rászánta magát, hogy érvénytelenítse a Katalinnal kötött házasságát, azzal az ürüggyel, miszerint a királyné nem szűzen ment nőül hozzá, ugyanis az asszony előbb Henrik bátyjának, Artúr walesi hercegnek volt a hitvese négy hónapig, a herceg haláláig. (Katalin megesküdött arra, hogy nem hálta el első házasságát, férje gyenge egészségi állapota miatt, amin a pápai diszpenzáció is alapult.)
Ennek a tervének a politikai helyzet is kedvezett. VII. Kelemen pápa szövetségese volt Henriknek Károllyal szemben és Wolsey biztosra vette, hogy a pápa, tekintettel a teológiai, de még inkább a Katalin első házasságára vonatkozó, kényes természetű indokra, fel fogja bontani a házasságot. Eleinte csakugyan kecsegtette siker Henriket: a pápa Laurentio de Campeggio és Wolsey bíborosokra bízta a per tanulmányozását. Reményei azonban gyorsan szertefoszlottak: V. Károly zsoldos hadai 1527. május 6-án elfoglalták és feldúlták Rómát (Sacco di Roma), rövidesen magát a pápát is elfogták, és megegyezésre kényszerítették a császárral – aki nem mellesleg Aragóniai Katalin unokaöccse volt. Bár az 1529. június 28-án Blackfriarsban (ma City of London része) megtartott tárgyalás eredménytelen maradt (Katalin nem akart kolostorba vonulni), Henrik hiába bízott Wolsey ígéretében.
bélyegkép|180px|Boleyn Anna, a második feleség
Az ilyenformán elszigetelt Henrik hamar megérezte a megváltozott helyzet hatását. A Római Kúria Campeggiót visszahívta és a per aktáit Rómába kérette, más szóval: a pert ad graecas calendasA görög naptár szerinti hónap első napjára. Római szólás, arra utalt, hogy a görög naptárban nem voltak ilyen napok. Magyar megfelelője kb. a holnapután kiskedden. elnapolta. A határtalanul dühös Henrik először is Wolsey-val éreztette haragját, nem annyira azért, mert Boleyn Anna helyett egy francia hercegnőt javasolt, hanem azért, mert becsületszavával kezeskedett a válóper sima elintézéséről. A parlament főbenjáró perbe fogta Wolsey-t, aki aztán a per folyamán titokzatos módon meghalt. Morus Tamás vette át a hivatalát, s a király, aki nem régen a Luther Mártonnal folytatott teológiai vitájában kiérdemelte a Fidei Defensor (a hit védelmezője) címet, a parlamenttel együtt a papságra súlyos adót vetett ki. Házasságát a parlament helybenhagyó határozatára támaszkodva, önhatalmúlag feloldotta, megszüntette a pápának az angol egyház fölötti hatalmát és magára ruháztatta a szupremáciát (1531). Egyúttal kimondatta a parlamenttel, hogy a vallási dogmák értelmezése, nemkülönben a liturgia szabályozása őt illetik meg mint az új anglikán egyház fejét. A határozat értelmében azután lefoglalt számos egyházi birtokot, kisajátította több kolostor tulajdonát, véget vetett az annátáknak és pallium-pénznek, a katolikus dogmákat azonban egyelőre nem bántotta.
Anglia Róma-ellenes közvéleménye kedvezett egy önálló, nemzeti keresztény egyház alapításának; a préda reményében pedig a mindenre kész parlament helyben hagyta a király rendelkezéseit, a Wolsey sorsán megdöbbent papság pedig csekély kivétellel nem mert hite mellett síkra szállni.
Ezek után Henrik 1532. november 14-én feleségül vette Boleyn Annát, majd a Thomas Cranmer érsekprímás elnöklete alatt egybegyűlt egyházi bizottság által is szentesítette első házasságának érvénytelenítését. 1533. június elsején királynévá koronázták Annát, aki ekkor már hat hónapos terhes volt. Boleyn Annától Henriknek (1533. szeptember 7.) leánygyermeke született, a későbbi I. Erzsébet királynő.
Ugyanabban az időben az üldözés elől Angliába menekült német reformátorok, a Luther és Melanchthon tanait követő Cranmer a 10 cikket dolgozta ki, melyből az első öt teljesen megegyezett az ágostai hitvallás tanaival; Thomas Cromwell kancellár pedig a schmalkaldeni protestáns szövetséggel folytatott alkudozásokat.