Letovice (németül Lettowitz) település Csehországban, a Svitava folyó és a Křetínka patak összefolyásánál, a Blanskói járásban. Idővel Letovicéhez több környező kisebb falut is hozzácsatoltak: Babolky, Dolní Smržov, Chlum, Jasinov, Kladoruby, Kochov, Lhota, Meziříčko, Novičí, Podolí, Slatinka, Třebětín, Zábludov, Kněževísko, Zboněk, Klevetov.
Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja:
Történelem A mai Letovicét befogadó völgy betelepítésének első jelei már a neolit korszakból nyilvánvalóak: kőből kialakított, nyílásokkal ellátott cséplőfelületeket fedeztek ott fel. Továbbá, a Lausitzi kultúrába sorolható bronzkorszakbeli tárgyak is előkerültek: kopja, valamint üreges, füles szekerce. Viszont sem a Hallstatti kultúrából, sem a Laténi korszakból nem maradt fenn a betelepítésről árulkodó semmilyen nyom. Ezzel szemben, a római korszakból származó pénzérmékre leltek, ami alátámasztja a Malá Hanán keresztül vezető kereskedelmi útvonal létezését. Traianus (i.sz. 98–117 között), Aurelianus (i sz. 270–275 között) és I. Constantinus (i.sz. 306–337 között) római császár idejéből való érméket is találtak. Az első szlávok kb. a 6. századtól kezdődően találtak itt letelepedésre alkalmas helyet, amit egy 1840-ban végzett feltárásnál lelt, homokkőből faragott szobrocska és istenszobor-fej bizonyít.
A Letovicéről szóló első írásbeli emlék 1145-ből való. Ez Olmützi III. Ottó levele, amiben a Litomyšlben található kolostor egy részének elajándékozásáról ír. Később viszont megállapítást nyert, hogy ez egy 13. századbeli hamisítvány. A helynév itt ugyanis Lethowicz formában van feltüntetve. 1241-ben Letovicét kifosztották a tatárok, akik Olmütz felől nyomultak be. A 14. század második felében Jan z Letovic összeállított egy közmondásokat és szólásokat tartalmazó gyűjteményt. 1399-ben Herald z Kunštátu elfoglalta a várat, majd azt 1424-ben a husziták vették be és a várost felégették.
A 15. században Letovicén lefordították ócseh nyelvre Marco Polo: Milion című latin útleírását. A fordítást Václav Hanka felhasználta nemegy hamisítványának ócseh nyelven való megírásához. 1505-ben Ladislav z Boskovic az eredetileg majd 100 éven át a Dolní [Alsó-] és Horní [Felső-] részből álló Letovicét egyesítette. 1645-ben várával egyetemben elfoglalták a várost a svédek, és azt három esztendő múltán ismét felégették. A harmincéves háború befejezte után több mint húsz év elteltével a város házainak két harmada üresen állt.
1754-ben alapították meg itt a vászonszövő manufaktúrát, ami a 18. század végéig Morvaföldön a legnagyobbnak számított. 1782-ben II. József magyar király a városnak gyapjúkereskedelmi jogot biztosított. Letovice 1848-ban a Boskovice járási fennhatóság alá került, majd 1849. január 1-én megindult az első vasúti korridor részét képező, Brno és Česká Třebová városok közötti vasútvonal üzemeltetése. 1906-ban felépült a helyi polgári iskola. Letovice 1936. november 13-tól lett mezővárosi rangra emelve.
1941. szeptember 20. éjjelén a „Szabadságunkért“ ellenállócsoport megtámadta a városi fürdőnél fekvő Lamplota hotelt. A támadást követően sokakat bebörtönöztek, illetve kivégeztek. A háború legvégén Letovicén a civil lakosságon elrettentő mészárolást követtek el. A partizánvadász-kommandó vezetője a szudéta származású Herbert Kuka volt Krnovból, aki emiatt soha nem került bíróság elé. 1960-ban Letovice a Blanskoi járás alá került. 1989. november 26-án a Civil Fórum kiáltványát 269 letovicei polgár írta alá.
A letovicei uradalom tulajdonosai
1203?–1446 Letovicei uralkodó család 1446–1505 Lomnicei uralkodó család (az uradalom felét birtokolták) 1446–1544 Boskovicei uralkodó család (1505-től az uradalom felét birtokolták, egészében valamivel később) 1544–1613 Hardeki uralkodó család 1613–1654 Thurnui uralkodó család 1654–1664 Vrbnoi Jiří Štěpán Bruntálský 1664–1666 Erdődy Éva grófnő, született Forgács 1666–1668 Náchodi Eliška grófnő, született Sunioginová 1668–1711 Pohroneci uralkodó család 1711–1724 Roggendorfi Karel Ludvík gróf 1724–1820 Blümegeni uralkodó család 1820–1945 Kőröspataki Kálnoky úri család
Vallás Letovice főhercegi központ volt, ma a boskovicei esperességhez tartozik. A letovicei főhercegség részét képezte a Literát Gyülekezet, amiből Morvaföldön összesen 20 körül létezett. Ezek elsősorban templomi énekekkel, vallási dolgokkal és jótékonysággal foglalkoztak. Az első feljegyzés róluk 1596-ból származik, de alapítási időpontjuk nem ismert. II. József magyar király 1783-as rendelete alapján azokat megszüntették. Cseh Statisztikai Hivatal2001 Lakosok száma összesen6640Hívők összesen3675- Római katolikus3134- Evangélikus241- Huszita15- Pravoszláv5- Jehova Tanúi4- Más746Ateista2219 A Boskovicei uralkodó család idejében a katolikusokhoz képest nagyobb mértékben kezdett elterjedni a Cseh-morva testvérek hitvallása. A Hardekiek uralma alatt Letovicén az Evangélikus kereszténység került előtérbe, ami miatt az uradalom területén hitkérdéses perlekedések fakadtak. Ebben az időszakban a lakosság zöme evangélikus vallású volt, és a harmincéves háború idején, illetve annak befejeztével - annak ellenére, hogy az uradalom Thurnoki fejei katolikusok voltak – a lakosság javarésze megmaradt evangélikus vallása mellett. Ezért több ízben jezuitákat hívtak meg, aminek következtében a 17. század végére a lakosság túlnyomó része konvertált a katolikus valláshoz. A Jezuiták ugyan 8 nap erejéig még egyszer visszatértek Letovicére1759 szeptemberében, viszont ennek dacára a lakosság egy része – a középkortól egészen napjainkig – kitartott protestáns vallása mellett.
Népszokások bélyegkép|Hanái népviselet A Letovice-környéki (Haná) népviselet leírását Miroslav Dukát népköltészeti gyűjtőnél találhatjuk meg, aki összegyűjtötte a helyi mondákat, meséket és népszokásokat. Népviseletben az emberek itt általában véve 1848-ig jártak, de az idősebbek még manapság is viselik. Az ünneplő „gúnyákat“ csak vasárnap vették fel templomba, lakodalmakba, vagy a szomszédos községbe való útra.
Népviselet Férfiviselet:
Hétköznapi – hosszú posztónadrág, vagy bőrnadrág, posztóing. Ünneplő – rövid, térdig érő sárga nadrág, zsebeknél hímzéssel, térdnél hosszú díszes szíjacskákkal lekötve. Bő ujjú, ráncolt gallérú keményített ing. Nagy gömbölyű gombokkal nyakig gombolódó sötét lajbi. Nyakban megkötve viselt színes keszkenő – hétköznapra pamutszövetből, ünnepekre selyemből. A derékon széles, hímezett bőrszíj (benne gazdája nevével), aminek belsejébe a pénzt rejtették el. A lábakon (hideg időkben) térdharisnya és „kivikszelt“ csizma. A fejen széles filckalap, széles pántlikával, télen kucsma.
Női viselet
Hétköznapi – posztószoknya, posztóing, kötény. Ünneplő – hosszú „kanavász“ lenszoknya, több alsószoknya, színes pamutharisnya, lapossarkú, díszes csatos cipellő. Mélyen kivágott, aprógombos vagy zsinóros, keményített lenposztóing (pruszli), a könyökig érő ujjakon bő csipkével szegélyezve. A nyak körül húzott csipkegallér, gyöngysor. Hűvösebb időkben „marinkát“ öltöttek fel. A hosszú, keskeny ujjú női pruszlik szintén mély kivágású, gombos, testhez simuló. Télen felkerül a kiskabát (kötény vagy špenzl), ami a szélén ki van pántlikázva, vállrészén széles, öblös ujjakkal. Ezen kívül télen rövid ködmönt is hordtak. A fejen virágmintás kendő.
Tájszólás Az itteni tájszólást már csak elvétve használják, azt is csak az idősebb generáció és azt is csak a családon belül vagy kortársaikkal. Ez a tájszólás a cseh nyelv hanák beszédmódjából indul ki (pl.: a „Jede z Olomouce starou Škodou“ szabályszerű alakját tájszólásban „Jede z Holomóca staró Škodó“-nak ejtik). A fiatalabb generáció már csak a cseh szóalakokat használja.
Mendemondák
Visszhang A Chlum községnél található útelágazásnál áll néhány, részben Novičíhoz és részben Chlumhoz tartozó ház. A helyet emberemlékezet óta „na Chlumské“ [chlumi] név alatt ismerik. Innen vezet egy út Babolky felé is. Kb. az út felénél állt egy „Chmelinek“ becézett berek. Ide előszeretettel ruccantak ki Babolkyból is és Chlumból is a családok gyerekeikkel együtt vasárnaponként egyet sétálni. A Chmelineken túl emelkedik egy domb, és ez a tájrész nagyon jó akusztikával rendelkezett, ami főleg langyos estéken volt markáns. Amikor az odaérők a Chmelinek felé elrikkantották magukat: „Jak je ti, Rakousko?“ [Hogy áll a Monarchia?]“, a visszhang azt felelte vissza tisztán érthetően: „Ouzko“ [félve, szorongásban].
Hasonló helyek találhatók a környéken máshol is. Az egyik ilyen helyen, a Lazinovból Prostřední Poříčí felé vezető úton, ahol a Křetínka völgyét övező magas domboldalak szintén visszaszólnak. Amikor feltették ugyanezt a kérdést: „Jak je ti, Rakousko?“, a visszhang elhaló hangon ismételgette: „Ouzko, ouzko, ouzko, …“. Ezek a népi elbeszélések abból az időből származnak, amikor a nemzetek szabadulni vágytak a már számukra elviselhetetlenné vált Habsburg zsarnoki uralomtól.
Őrtorony Meziříčkoból Skrchov felé indulva áll egy Hlásek [Őrtorony] néven ismert domb, aminek a csúcsán valaha régen, amikor Letovicén a mai kastély helyén még vár tornyosult, állítólag egy bástya vagy őrtorony volt, amiből a várba jelezték a közeledő veszélyt. A Hlásekből kilátás nyílik a széles völgyre, ellátni egészen Rozhraní településig, ezért könnyen észrevehették, ha ellenség közeledett valahonnan. A múltban Rozhranín, Borován és Letovicén keresztül vezetett egy út Cseh földről Brünnbe, az azon közeledő ellenséget időben észre lehetett venni. Az egykori bástyából nem maradt meg semmi, csak a domb neve őrzi a múltbeli rendeltetését, ami csehül: Hlásek.
Kőlakodalom A Kochovból Velké Opatovicébe vezető turistaúton eljuthatunk egy helyre, ahol különös sziklaképződményeket találunk. Alakjukból kivehető a lovashintó, amelyen ott ül a menyasszony és a vőlegény. Amikor egyszer erre hajtott az esküvői menet, a hintó előtt megjelent egy öreganyó, aki alamizsnát kért tőlük. Nem kapott semmi mást, csak szidalmat, és amikor erre sem volt hajlandó félreállni, a kocsis ráhúzott a korbáccsal. A banya haragosan átkot mondott rájuk: „Bárcsak kővé válnátok!“. És valóban – a hintó, a lovak, az egész esküvői menet, minden kővé vált. Az öreganyó átka megfogant rajtuk. Így fizettek meg fösvénységükért.
Elhelyezkedése Letovice Brünntől északra 47 km-nyire, Svitavytól pedig délre 27 km távolságban fekszik. Ez a Malá Haná, valamint a Česká Třebová, Moravská Třebová és Nedvědice körüli dombvidék. Letovice az egykori Cseh és Morva Tartományok országhatárának morva oldalán található.
Malá Haná – részét képezi a Letovicei völgykatlan, amelynek legmagasabb pontja a Strážnice [Őrszoba] (443 m t.sz.f.). A Malá Haná legmagasabb csúcsa a Nad Amerikou [Amerika fölött] (558 m t.sz.f.). Česká Třebová körüli dombvidék – részét képezi a Letovice környékén fekvő legmagasabb domb is, a Vlkov [Farkasdi] (599 m t.sz.f.). Moravská Třebová körüli dombvidék – a letovicei környékhez csak peremvidékként számítható hozzá, csak egyetlen domborulat erejéig, ami Na vrších [Halom] (590 m t.sz.f.) néven ismert. Nedvědice körüli dombvidék – ide a Křetínka folyócska völgye esik, ami eme dombvidék és a Česká Třebová körüli dombvidék északi határát képezi. A Svitava folyó pedig eme dombvidék és a Malá Haná keleti határának nyomvonala.
Klímaviszonyok A CSK a mérsékelt övbe esik. Letovice az MT3 enyhén meleg és az MT7 enyhén csapadékos klíma-övek átmeneti határán van, enyhébb lefolyású telekkel. Az időjárásra befolyással vannak többek között a szélviszonyok. A nyugati vagy délnyugati szél nyáron esőt és lehűlést hoz, ezzel ellentétben a télidőt enyhébbé teszi. A keleti vagy északkeleti szél pedig meleg, napos nyarat hoz magával, illetve télre erős fagyokat.