Ljubljana (, németül: Laibach , olaszul: Lubiana vendül: Lüblana ) 1991. június 25. óta a Szlovén Köztársaság fővárosa, egyben az azonos nevű alapfokú közigazgatási egység, azaz városi község (mestna občina) székhelye is. Ez Szlovénia földrajzi, kulturális, tudományos, gazdasági, politikai és közigazgatási központja. A Ljubljanai főegyházmegye érseki székvárosa. Ljubljanát történelme során számos kultúra befolyásolta, mivel a magyar, germán, latin és szláv népek, nyelveik, szokásaik és hagyományaik kereszteződésében helyezkedik el. A város területe 164 km2, 2019-ben pedig 293.000 lakosal rendelkezett. A városközponton keresztül folyik el a Ljubljanica.
A közlekedési kapcsolatok, az ipari sűrűség, a tudományos és kutatóintézetek mind hozzájárultak Ljubljana vezető gazdasági pozíciójához. Ljubljana a központi kormány, a közigazgatás és az összes szlovén minisztérium székhelye. Itt található a szlovén nemzetgyűlés, a szlovén kormány és a szlovén elnök, a legnagyobb egyetem, a Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Szlovén Nemzeti Galéria, a Modern Művészetek Múzeuma és a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia.
Az ókorban a római Emona város állt a mai város helyén. Ljubljana nevét először a 12. század első felében említik. A középkortól egészen az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig a Habsburg Birodalom része volt, majd később a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A második világháború után Ljubljana a Szlovén Szocialista Köztársaság fővárosa lett, amely a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság része lett. Ezt a státuszt 1991-ig tartotta fenn, amikor Szlovénia függetlenné vált, és Ljubljana az újonnan alakult állam fővárosa lett.
Nevének eredete Ljubljana nevét a népi etimológia és erre alapozva jó néhány hajdani szlovén irodalmár (mint Anton Tomaž Linhart) is a ljubiti (szeretni) vagy ljubezen (szerelem) szavakra vezeti vissza,»O nastanku in pomenu krajevnega imena Ljubljana in njegove nemške oblike Laibach«. Glasilo Mestne občine Ljubljana. Št. 8, 9. Mestna občina Ljubljana. september 2008. ISSN 1318-797X ezért még külföldi körökben sem ritka, hogy Ljubljanát Párizs után a szerelem városának nevezik.Take a walk in the name of love − Impact Tourism
A tudományos körök azonban elvetik ezt a lehetőséget, azonban részükről is számos hipotézis született arról, hogy mi lehet Ljubljana nevének eredete. Az egyik legrégebbi magyarázat, hogy egy szubsztrátumból, a leubgh-ből eredne a név, amelynek jelentése koponya és azt a hegyet jelöli, amin a ljubljanai vár is áll.Od Oćenaša do Pizdine; Pomen slovenskih krajevnih imen – Mladina
Silvo Torkar és Marko Snoj szlovén nyelvészek úgy vélik, hogy egy ősi szláv személynévből, a Ljubovid-ból származik Ljubljana neve; a város elődjének számító település alapítóját vagy vezetőjét hívhatták így.Nastanek in pomen krajevnega imena Ljubljana – Ljubljana. lasilo Mestne občina Ljubljana, številka 8, 9, letnik XIII, september 2008, ISSN 1318-797X. 4. o.
Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a mélység egyik szláv megfelelője, a glubljina (mélység) volna Ljubljana nevének gyökere, amely utalhat a Ljubljanai medencére, mint mélyebben fekvő területre.
A magyar Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a város neve összefüggésben áll az ott keresztülfolyó Ljubljanica folyóval, valamint a város és a vízfolyás német nevével (Laibach). Ezek minden bizonnyal pregermán és preszláv gyökerekből erednek, azonban a további részletek tisztázatlanok. A szláv szófejtések nem meggyőzőek.
Fekvése A 2017-ben mintegy 280 ezer lakosú város 298 m tengerszint feletti magasságban, Szlovénia földrajzi középpontjában, 163,8 km²-en fekszik a Szávába ömlő Ljubljanica folyó két partján. A Ljubljanai-medence (Ljubljanska kotlina) két tájegysége a Ljubljanai-lapály (Ljubljansko barje) és délkelet felől a részben lecsapolt Ljubljanai-mocsárvidék. A folyó jobb partján a régi városrészek terülnek el, bal partján az új negyedek. Az óváros a Ljubljanica hurokján fekszik, a Várhegy körül. A hajózás megkönnyítése érdekében ezt a hurkot 1750-ben a Gruber-csatorna (Gruberjev prekop) vágta le.Judith Imgrund, Christian Brünig: Industriekultur in Slowenien – ein Reisebericht (Stand: 20. Juni 2005). In: christian-bruenig.de, abgerufen am 13. Juli 2016.
Dél felé a Ljubljanai-medence nyitott, északra a Karavankák és a Kamniki-Alpok zárják le, amelyek tiszta időben jól látszanak a városból.
Közigazgatási beosztás A város közigazgatásilag 17 kerületre oszlik: Bežigrad, Center, Črnuče, Dravlje, Fužine, Goloves, Moste, Polje, Rožnik, Rudnik, Sostro, Šentvid, Šiška, Šmarna gora, Trnovo, Vič.
Éghajlata
bélyeg|338x338px|A belváros tetői, háttérben a várral bélyeg|359x359px|Panoráma a várból bélyeg|516x516px|A városháza bélyeg|300x300px|Szent Miklós-főszékesegyház bélyeg|329x329px|Tivoli-kastély bélyeg|318x318px|Nemzeti Galéria bélyeg|289x289px|Operaház bélyeg|332x332px|A Ljubljanai Egyetem
Története
A monda szerint az aranygyapjút megszerző és hazafelé tartó argonauták vezetője: Iaszón görög királyfi legyőzte az itteni tóban tanyázó sárkányt, később a sárkány vált a város jelképévé. Az itteni mocsarakban találták meg a világ legrégebbi (Kr. e. IV. évezred) kerékmaradványát. Kr. e. 2000 körül bronzkori népesség élt itt: cölöpépítményes településekre utaló nyomokat találtak a mai város területén. A Kr. e. I. évezredben venétek, illírek, illír-kelta japodok, majd a Kr. e. III. században kelta tauriszkuszok éltek a vidékén. Augustus császár idején nyomultak be ide a római légiók, és Kr. u. 15–ben alapították meg azt az Emona (Colonia Emona (Aemona) Iulia tribu Claudia) nevű római települést, ami eleinte Pannónia provinciához tartozott. Celea (Celje), Poetovio (Ptuj) és Savaria (Szombathely) érintésével erre haladt a borostyánút. A falakkal megerősített városban 5-6000 ember élt. Saját istennőjük is volt: Equrna, de a kereszténység is korán gyökeret eresztett. A várost 452-ben az Attila király vezetésével Aquileia felé induló hun seregek pusztították el. A szláv népek a VI. században érkeztek a területre; a vidéket szlovén törzsek vették birtokba. Egyre növekvő település alakult ki a Vár-hegy és a Ljubljanica folyó között. Lakói eleinte avar, majd a IX. századtól Keleti Frank Királyság uralma alatt éltek, a X. század első felében pedig gyakran találkozhattak az Itália felé tartó kalandozó magyarokkal. A Német-római Birodalomhoz tartozó települést írásos dokumentumok először 1144-ben említik. A Spanheimerek emelték városi rangra 1220-ban, sőt a várban saját pénzt is verettek. A városlakók élete három tér köré szerveződött: a Régi téren a céhekbe szerveződő kézművesek éltek, a Városi tér iskolai és egyházi központ volt, az Új téren a nemesek házai sorakoztak. A várost fal vette körül, a folyópartokat pedig már két híd kötötte össze. A város az 1335-ben Habsburg uralom alá kerülő Krajna tartomány székhelyévé vált. Sorra alakultak a kolostorok, az Itália felé tartó Łokietek Erzsébet magyar anyakirályné pedig polgári kórházat alapított. Fia, Nagy Lajos nápolyi hadjáratai során jár erre. 1461-ben vált a város a Ljubljanai (fő)egyházmegye püspöki, (1968-ban érseki) székhelyévé, majd felépült az első városháza is. Ez a század Ljubljana kulturális fellendülésének kora, bár ezt beárnyékolta a török veszedelem és a feudális pártharcok (Cillei Ulrik például sikertelenül ostromolta a várost). 1511-ben földrengés döntötte romba Ljubljanát, de utána reneszánsz stílusban újjáépült. 1538–43 között a ljubljanai várból irányította egész Krajnát Jurisics Miklós. A városban már kb. 5000 ember élt, 70%-uknak szlovén volt az anyanyelve. Így válhatott a szlovén reformáció központjává: élt itt Primož Trubar és Jurij Dalmatin is. 1597-ben aztán megjöttek a jezsuiták, velük pedig az ellenreformáció és a barokk. A XVIII. században Ljubljana túlnőtt a korábbi városfalakon, és átterjeszkedett a folyó bal partjára is. Az egykori falakat lebontották, és Francesco Robba irányításával barokk épületek sorát emelték. 1809–1813-ban rövid ideig Napóleon uralma alatt állt, és az ún. Illír tartományok fővárosa volt (Laybach néven). A franciák uralma idején a szlovén az iskolákban is tanított hivatalos nyelv lett, ami elősegítette a nemzeti öntudat kialakulását. Ennek volt úttörője a Ljubljanában élő, a szlovén himnusz szövegét is író France Prešeren. 1813-ban Ausztria visszafoglalta, 1815-ben a bécsi kongresszus hivatalosan is a Habsburg Birodalomnak ítélte, így lett Illír Királyság. 1821-ben itt ült össze a forradalomellenes Szent Szövetség ún. laibachi kongresszusa. 1846-tól kezdve kiépült a Bécs–Trieszt vasútvonal, három év múlva pedig már begördült az első bécsi vonat Ljubljanába. 1849. május 5. és július 23. között a várban tartották fogva Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. 1895-ben húsvét napján földrengés rázta meg, s a katasztrófa után a várost immár historizáló, eklektikus és szecessziós stílusban kellett újjáépíteni. Ez adott lendületet Ljubljana újabb fejlődésének és modernizálódásának. 1918. október 28-án kikiáltották a délszláv államot, mire a maradék magyar csapatok október 31-én rendezetten elhagyták a várost.Białoskurski Ödön 1939: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914-1918 I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 292-294. 1909. szeptember 6-án indult meg a villamos közlekedés egészen 1958. december 20-ig. A kezdeti 3 vonal 1931-1940. között 4 vonalra bővült. A második világháború után a forgalom csökkent, majd trolibusz is létesült ezért a villamos hamarosan megszűnt. A járművek Eszékre és Szabadkára kerültek. A két világháború között Ljubljana a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszláv Királyság) szlovén részének székhelye volt, egyetem, nemzeti galéria és akadémia jött létre ekkoriban. A város ekkori épületei Jože Plečnik félreismerhetetlen keze nyomát viselik magukon. A második világháborúban 1941–43 között olasz, majd német megszállás alatt állt. A várost az ellenállás erősödése miatt a megszállók 30 km hosszú szögesdrótkerítéssel vették körül. A háború után Ljubljana a titói Jugoszlávia szlovén tagköztársaságának fővárosa lett, és gyors gazdasági fejlődésen ment keresztül. 1991 óta a város a független Szlovénia fővárosa.
Látnivalói Óvárosa műemlékvédelem alatt áll: Ljubljanai vár (Ljubljanski grad): az óváros fölé magasodó építményt 1144-ben említik először, 15-16. századi épületrészei a gót kapu és kápolna. A középkorban a Spanheimer család tulajdona. 1967-ben restaurálták. Prešeren tér (Prešernov trg) Ferences templom (Cerkev Cerkev Marijinega Oznanjena) Három híd (Tromostovje), Jože Plečnik alkotása, 1931 Vásárcsarnok (Tržnica), Jože Plečnik alkotása, 1939–1940 Szent Miklós-főszékesegyház (Stolna Cerkev Sv. Nikolaja) vagy Dóm (Stolnica) a római jezsuita, Andrea Pozzo tervei alapján épült 1701–1708 között Sárkány híd (Zmajski most) Városháza (Mestna Hisa Ali Rotovž), Gregor Maček tervei alapján, 1718 Szent Jakab-templom (Cerkev Sv. Jakoba), 1613–1616 Cipész híd (Cevljarski most): Jože Plečnik által tervezett híd, 1931 Auersperg palota (Turjaška Palaca), barokk épület, 1654–1658 Római fal (Rimski zid), Augustus császár által építtetett fal maradványa Szentháromság-templom (Cerkev Svete Trojice, Uršulinska), Francesco Robba tervei alapján, 1693 Žale temető, Jože Plečnik Tivoli kastély és park (Tivolski grad) 2021 óta Jože Plečnik ljubljanai művei közül hét épület és híd a világörökség részét képezi. A központját gyalogosövezetté alakították, a város autómentes zónájának területe 20 hektár nagyságú terület, amivel a legnagyobb az Európai Unióban.
Ljubljana építészei 18. század (barokk): Gregor Maček (1682–1745), Candido Zulliani (1712–1769), Matija Persky (1681–1761), Lovrenc Prager (1720–1791), Gabriel Gruber (1740–1805) 19. század: Ignacij Prager (1762–1830), Jožef Schemerl, Vilijem Treo (1845–1926), Raimund Jeblinger (1853–1937), Vladimir Hrasky (1857–1939), Ciril Metod Koch (1867-1925)