A lív igeragozási rendszer

A lív igéknek: hat személye: három személy az egyes és három a többes számban; hat módja: kijelentő mód (indicativus), felszólító mód (imperativus), feltételes mód (condicionális),parancsoló mód (jussiv), referatív mód (quotativus) és kötelező mód (debitivus); öt igeideje: egyszerű jelen (praesens) és múlt (praeteritum),valamint összetett jelen (perfectum), múlt (plusquamperfectum) és jövő idő (futurum perfectum); két igeneme: cselekvő (activ) és szenvedő (passiv) igeneme van.

Ezen kívül a lívben van egy tagadó ige, amely a legtöbb alak elé odailleszthető, és amely összetett alakokat hoz létre. A módok és idők kombinálhatóságát a következő táblázat foglalja össze.

mód → kijelentő felszólító feltételes parancsoló referatív kötelező idő ↓ állít. tag. állít. tag. állít. tag. állít. tag. állít. tag. állít. tag. egyszerű jelen + + + + + + + + + – + + egyszerű múlt + + – – – – – – – – + + összetett jelen + + – – + + – – + – + + összetett múlt + + – – – – – – – – + + összetett jövő + + – – – – – – – – + +

A kijelentő, felszólító és feltételes mód használata megegyezik a magyarral. A kijelentő mód használata a legszélesebb körű, elsődleges funkciója állítások és tagadások megfogalmazása. Jemā sīetõb piņņõ lēbaks. ’Az anya kenyérrel eteti a kutyát.’ Līvõ kēļ um min jemākēļ. ’A lív nyelv az én anyanyelvem.’ Mäd kilā kalāmīed aņgiri äb vejjõt. ’A mi falunk halászai nem fognak angolnát.’

A felszólító mód közvetlen felszólításokat fejez ki. Tul set tǟnõ! ’Gyere csak ide!’ Alā rõkānd bļoggõ! ’Ne beszélj ostobaságokat!’ Tulgid īņõz! ’Gyertek vele!’

A feltételes mód a feltételhez kötött megállapítások kifejezésére szolgál, de ezt használjuk óhajtás és kívánság esetében, valamint udvariassági formulákban. Ku dūšig sadāb, siz nei ku mō um vālda. ’Ha erősen esik, akkor olyan mintha fehér lenne a föld.’ Ma tōks siedā jarrõ nǟdõ. ’Szeretném azt a tavat látni.’

A parancsoló mód közvetett parancsolást kifejez ki, tulajdonképpen a felszólító módot helyettesíti a mellékmondatokban. Pōlab jumāltõ, laz ta tulgõ ja äbțõg. Kérjük istent, hogy jöjjön és segítsen. Ma brīḑiz tǟnda, algõ ta nei rõkāndõg. ’Figyelmeztettem őt, hogy ezt ne mondja.’

Referatív módban olyan kijelentések állnak, amelyeket a beszélő valaki mástól vett át, az állítással vagy nem ért egyet, vagy nincs tisztában annak igazságtartalmával. Gyakran mellékmondatokban fordul elő. Tämpõ līji prēmijd jaggimi. ’(Állítólag) ma van a prémium osztása.’ Lešti vejjõm vadāks līvlizt vȯļļid oppõnd sǭrlizt kädst. ’A tőkehal vaddal [speciális háló] való kifogását a lívek (állítólag) a Saaremaa-beleiktől tanulták.’

A kötelező mód kötelességet, kötelezettséget fejez ki szerkezet formájában. A kötelező mód különleges a módok között, mivel, akire vagy amire a kötelezettség hárul, a mondatban részes esetben áll. Egy szerkezeten a kötelező módon túl más módok jelei vagy segédszavai is megjelenhetnek. Vīļa um agāņi, siedā um tīemõst pūdõks. ’A gabona pelyvás, meg kell tisztítani.’ Mäddõn vȯlks vȯnd ätsmidēgõst mǟngamõst. ’Kellett volna játszanunk valamit.’

Az egyszerű igeidőkön túl a lívben található még egy összetett jelen idő is, amely a múltban kezdődő, de a jelenig ható cselekvések történések igeideje, és egy összetett múlt, amely régmúltat vagy az egyszerű múlt időhöz képest előidejűséget fejez ki. Siz täm āigis, ku ta um läpš vȯnd. ’Azokban az időkben, amikor ő gyerek volt.’ Ta mǟdliz pigātagā amḑi kūožidi, kus ta igāniz vȯļ kǟnd. ’Eszébe jutott szinte az összes hely, ahol (korábban) járt.’

A lívben jelen idejű alakok kifejezik ki a jövő időt. Ugyan létezik összetett jövő idő, amely előidejűséget fejez ki, de ez gyakorlatilag nincs használatban. Ma altõb tūlda, siz līb sieldõm. ’Meggyújtom a tüzet, és akkor lesz fény.’ Ma tulāb ildīņ, ku līb aigõ. ’Azonnal jövök, így lesz idő.’ Sīḑštīž mēg irgõm aigõ. ’Innen fogjuk kezdeni mérni.’

A tövek

A igék ragozásához elegendő mindössze két alakot ismernünk, az főnévi igenevet és a kijelentő mód jelen idő egyes szám első személyű alakot. A személyrag formája alapján és a tőbelseji esetleges hangváltozások alapján az igéket hat szabályos és egy hetedik, rendhagyó csoportra oszthatjuk.

főnévi igenév kijelentő módú, jelen idő, E/1 ragozási csoport képzője hangváltozás személyrag -õ/-Cõ nincs -õb 1. -Clõ/-Crõ nincs -õb 2. -õ/-Cõ nincs -ūb 3. -õ/-Cõ van -õb 4. -õ/-Cõ nincs -āb 5. -õ/-Cõ van -ab 6.

Ha főnévi igenév és a ragozott igealak töve azonos, akkor egyalakú a tő, ebben az esetben -õb/-Cõb/-ūb/-āb személyrag levágása után megkapjuk a tövet, amelyhez hozzáilleszthetjük a megfelelő igei toldalékokat. Ha a tőben változás történik, akkor figyelni kell a tő változásaira a ragozás során.

A főnévi igenévből megtudhatjuk, hogy szabályos vagy rendhagyó igével van-e dolgunk. A szabálytalan igéket onnan ismerjük fel, hogy -dõ vagy -da alakú a főnévi igenévi képzőjük. A -dõ alak az egy szótagos, hosszú magánhangzóra vagy diftongusra végződő tövekhez járul, húsz ilyen ige van, amelyeknek tövei igen változatosak. A -da végűek hárman vannak, köztük a létigével.

A szabályos igék között a -Clõ/-Crõ végződés egyértelműen kijelöli az ige ragozását, ezek a 2. csoportba tartoznak, pl.: nagrõ ’nevetni’.

A többi szabályos ige főnévi igenévi képzője vagy -õ vagy -Cõ. Az -õ képzősök előtt vagy egy mássalhangzót vagy két különböző mássalhangzót találunk, pl.: kūlõ ’hallani, hallgatni’; mǟdlõ, mǟdlõb ’emlékezni’. A -Cõ képzősöknél az -õ előtt két azonos mássalhangzót találunk, pl.: eļļõ ’olajozni’.

Cselekvő igenem

A cselekvő igenem általános jellemzője, hogy az ige cselekvője alanyesetben, a cselekvés elszenvedője pedig tárgyesetben vagy, mint a lívben, partitívuszban áll. Ettől az esetkiosztástól csak különleges esetekben tér el a nyelv, a lívben például a kötelező mód esetében. A kötelező módot, annak különleges tulajdonságai miatt külön tárgyaljuk.

Egyszerű alakok

Az egyszerű alakok esetében az igei állítmány egyetlen igéből áll, amelyhez szintetikusan személyragok és/vagy igejelek kapcsolódnak. Az igejelek lehetnek idő- vagy módjelek, azaz, a magyarhoz hasonlóan, egy igén vagy csak az idő vagy csak a mód jelölhető, hogy az időt és a módot is jelölni tudjuk, összetett igealakokat kell használnunk.

Az egyszerű igealakokat csoportosíthatjuk a szerint, hogy van-e számot és személyt megkülönböztető ragozásuk vagy nem: a kijelentő és feltételes módú alakokon jelölve van a szám és a személy, a parancsoló és referatív módú alakokon csak a szám jelölt, a felszólító módban csak második személyű alakok vannak.

A cselekvő igenem egyszerű alakjai a következőek:

személyt és számot jelölő: kijelentő mód, egyszerű jelen: az igetőhöz az ún. I. ragozás személyragjai társulnak kijelentő mód, egyszerű múlt: az igető és a múlt idő -iz vagy -īz jele után az ún. II. ragozás személyragjai állnak feltételes mód, egyszerű jelen: az igető egy -õks, -āks vagy -aks formájú feltételesmód-jelet kap, amelyhez a II. ragozás személyragja járulnak

csak számot jelölő: parancsoló módban: a tőhöz a parancsoló mód jele (-õg/-Cõg/-āg/-ag) kapcsolódik, többes számban pedig ehhez a többes szám jele tapad -õd formában referatív mód, egyszerű jelenben: a tőn a referatív mód jele, a -ji, -iji, -Ciji, -āji vagy -aji jelenik meg, többes számban a többes szám jele -d alakban

hiányos ragozás: felszólító módban: az egyes szám második személyt a puszta igető fejezi ki, többes szám második személyben pedig az -õgid, -Cõgid, -āgid vagy -agid alakú végződés

Kijelentő és feltételes mód

A lív igéknek három ragozási sora van, két teljes ragozás és egy csonka.

teljes ragozás csonka ragozás I. ragozáskijelentő mód jelen időben II. ragozásmúlt időben és feltételes módban III. ragozástagadott segédige után igeragok segédigék igeragok segédigék igeragok segédigék E/1 -õb/-ab/-āb/-ūb um līb -ø vȯļ – -ø ūo lī E/2 -õd/-ad/-ād/-ūd ūod līd -t vȯļd – -ø ūo lī E/3 -õb/-ab/-āb/-ūb um līb -ø vȯļ – -ø ūo lī T/1 -õm/-am/-ām ūom līm -mõ vȯļmõ – -mõ ūom līm T/2 -õt/-at/-āt ūotõ līt -tõ vȯļtõ – -tõ ūotõ līt T/3 -õbõd/-adõd/-ābõd at lībõd -tõ vȯļtõ – -tõ ūotõ līt

Az I. ragozásban minden személy jelölt. Ez az elsődleges ragozás, amely kijelentő mód jelen időben járul az igetövekhez. A személyragok alapvetően egyetlen mássalhangzóból állnak (kivéve a többes szám harmadik személyt), de ezek előtt különböző kötőhangzók lehetségesek, és előttük meg is nyúlhat a tővégi mássalhangzó. Az egyes szám első és harmadik személy egybeesik. A személyragok alakjai az egyes igecsoportokban a következő:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 1.1. 1.2. 3.1. 3.2. tőv. 4.1. 4.2. 5.1. 5.2. tőv. 6.1. 6.2. A kijelentő mód, jelen idő személyragjai E/1 -õb -Cõb -õb -ūb -ūb + -õb -Cõb -āb -āb + -ab -ab E/2 -õd -Cõd -õd -ūd -ūd + -õd -Cõd -ād -ād + -ad -ad E/3 -õb -Cõb -õb -ūb -ūb + -õb -Cõb -āb -āb + -ab -ab T/1 -õm -Cõm -õm -õm -Cõm – -õm -Cõm -ām -ām + -am -am T/2 -õt -Cõt -õt -õt -Cõt – -õt -Cõt -āt -āt + -at -at T/3 -õbõd -Cõbõd -õbõd -õbõd -Cõbõd – -õbõd -Cõbõd -ābõd -ābõd + -abõd -abõd

A II. ragozásban az első szám első és harmadik személy jelöletlen, ez a két alak itt is egybeesik, csakúgy mind a többes szám második és harmadik személy. Többes számban a személyragok végén -õ-t találunk. Ez a ragozás a finn alapnyelvig visszavezethető elsődleges jelek után találhatók, a múlt idő -iz/-īz és a feltételes mód -ks jele előtt. A jelek és a ragok szerkezete miatt a II. ragozás személyragjai kötőhangzók nélkül csatlakoznak a jelekhez, azaz egyalakúak. Az igetípusok tövei és a jelek kapcsolódását a következő táblázat foglalja össze:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 1.1. 1.2. 3.1. 3.2. tőv. 4.1. 4.2. 5.1. 5.2. tőv. 6.1. 6.2. Idő- és módjelek múlt idő -iz -Ciz -iz -īz -īz + -iz -Ciz -īz -īz + -iz -iz feltételes mód -õks -Cõks -õks -õks -Cõks + -õks -Cõks -āks -āks + -aks -aks

A III. ragozás csonka ragozás, amelyben csak a többes számban találhatók személyragok, ennek köszönhetően az egyes számú alakok, valamint a többes szám második és harmadik személy egybeesik. Ez a ragozás a tagadó segédige után jelenik meg, amelyről később lesz szó.

A három különböző ragozás nemcsak az igékre, hanem a segédigékre, azaz a létige alakjaira is kiterjed. A táblázatban vȱlda ’lenni, tkp. vanni’ és līdõ ’lenni, válni (valamivé)’ különböző alakjai találhatók. A vȱlda segédige a kijelentő mód, a feltételes mód és a referatív mód összetett jelen idejű alakjaiban, a līdõ a kijelentő mód összetett jövő idejű alakjaiban.

Parancsoló és referatív mód

A parancsoló és referatív módban az egytövő igéknél a tőhöz, többtövő igéknél a kijelentő mód egyes szám első személyben található tőhöz kapcsolódik a módjel, amelyhez többes számú alany esetében a többes szám jele kapcsolódik, a parancsoló módban ennek alakja -õd, referatív módban pedig -d. A tő és a jelek illeszkedését a következő táblázat foglalja össze.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 1.1. 1.2. 3.1. 3.2. tőv. 4.1. 4.2. 5.1. 5.2. tőv. 6.1. 6.2. Idő- és módjelek parancsoló mód -õg -Cõg -õg -õg -Cõg + -õg -Cõg -āg -āg + -ag -ag referatív mód -iji -Ciji -iji -iji -Ciji + -iji -Ciji -āji -āji + -aji -aji

Felszólító mód

A felszólító módnak csak második személyű alakjai vannak. Az egyes szám második személyű alak általában jelöletlen, de az -ā- és -a- kötőhangzós igéknél ez a kötőhangzó megjelenik, a 2. csoportban hangátvetés történik. A többes szám második személyű alak személyragja, mivel azonos eredetű a parancsoló mód jelével, ugyanazok a jellemzői, mint annak, tőváltozat és kötőhangzó tekintetében.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 1.1. 1.2. 3.1. 3.2. tőv. 4.1. 4.2. 5.1. 5.2. tőv. 6.1. 6.2. A felszólító mód végződései E/2 -ø -ø átv. -ø -ø – -ø -ø -ā -ā + -a -a T/2 -õgid -Cõgid -õgid -õgid -Cõgid + -õgid -Cõgid -āgid -āgid + -agid -agid

Összefoglaló táblázat I.