III. Vilmos angol király (Hága, 1650. november 14. – London, 1702. március 8.Vilmos korában Európában kétféle naptárt használtak: a Brit-szigeteken és Kelet-Európa egyes részein még a julián naptárt, a kontinens többi részén pedig – beleértve Vilmos születési helyét jelentő Holland tartományban és Hollandia néhány más részén – a Gergely-naptárt, amely akkor tíz nappal a julián naptár előtt járt, így Vilmos születési ideje 1650. november 14. a Gregorián-, illetve november 4. a julián változat szerint. További érdekesség, hogy 1752-ig az angol újév január 1-je helyett március 25-ére esett. Vilmos halála idején a Gergely-naptár már 11 nappal járt előbbre. Mivel akkor Nagy-Britanniában még a julián naptárt használták, halálának napja 1702. március 8-a volt (a Gergely-naptár szerint viszont március 19.). Hacsak nincs külön jelölve, a cikkben szereplő dátumok a julián naptárt követik.) születésétől fogva orániai herceg volt. 1672-től III. Orániai Vilmos néven a Holland Köztársaság legtöbb tartományának helytartójaként uralkodott. 1689-től III. Vilmos néven Anglia és Írország, II. Vilmos néven pedig Skócia királya volt. Észak-Írország és Skócia lakói maguk között csak King Billyként emlegetik. Vilmos, aki az Oránia–Nassaui-ház tagja volt, az angol, skót és ír koronát az 1688-as angol forradalom után szerezte meg; nagybátyját (és egyben apósát), II. Jakabot megfosztották trónjától. Ebben a három országban feleségével, II. Máriával együtt uralkodott, annak 1694. december 28-án bekövetkezett haláláig.

Protestáns uralkodóként Vilmos – más protestáns és katolikus hatalmakkal szövetségben – több háborút is vívott a katolikus XIV. Lajos francia királlyal. Sok protestáns a vallás védelmezőjeként tekintett rá, így könnyen el tudta fogadtatni magát azokkal, akik II. Jakab uralkodása idején tartottak a katolicizmus újraéledésétől. Észak-Írországban az Orániai Rend a mai napig minden évben megemlékezik a boyne-i csatáról, amelyben Vilmos 1690-ben legyőzte II. Jakabot. Vilmos uralkodásával kezdődött az átmenet a Stuart-ház abszolutizmusából a Hannover-ház parlamentáris uralkodásába.

Ifjúkora bélyeg|bal|Vilmos szülei: II. Vilmos orániai herceg és Stuart Mária angol királyi hercegnő Születése és családja Orániai Vilmos Henrik, II. Vilmos orániai herceg és helytartó és Mária orániai hercegné egyetlen gyermeke 1650. november 4-énClaydon, 9 született Hágában. Vilmos születése előtt nyolc nappal apja fekete himlőben meghalt, így születése pillanatától Oránia hercege lett.Claydon, 14 Édesanyja és apai nagyanyja, Solms–Braunfelsi Amália között komoly vita bontakozott ki az újszülött nevét illetően. Mária fivére után Károlynak akarta elnevezni, Amália viszont a Vilmos névvel a helytartói cím elnyerésére való esélyeit akarta növelni.Troost, 26van der Zee, 6–7 Végrendeletében II. Vilmos feleségét jelölte meg a gyermek törvényes gyámjaként, ám ő még az irat aláírása előtt elhunyt, így a testamentum nem léphetett érvénybe. 1651. augusztus 13-án a Hoge Raad (Legfőbb Tanács) a gyámságot Vilmos anyja, apai nagyanyja és Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem között osztotta meg; Frigyes Vilmos felesége, Hesseni Lujza Henrietta II. Vilmos legidősebb nővére volt.Troost, 26–27. Azért döntöttek a porosz herceg mellett, mert semleges tudott maradni a két asszony viszályában. Lehetséges örökösként az Orániai-ház vagyonát is meg akarta védeni, mert Amália úgy gondolta, hogy Mária csak elpazarolná azt.

Gyermekkora és taníttatása bélyegkép|Jan Davids de Heem: A király arcképe tízévesen Vilmos anyja kevés érdeklődést mutatott gyermeke iránt. Előfordult, hogy évekig nem találkozott vele, emellett tudatosan távol tartotta magát a holland társadalomtól.Van der Kiste, 5–6Troost, 27 A gyermek nevelését kezdetben holland nevelőnők látták el, ám néhány angol származású nevelője is volt, köztük Walburg Howard. 1656 áprilisától Cornelis Trigland református prédikátor, Gisbertus Voetius követője volt a herceg hittantanára.Troost, 34–37 A Discours sur la nourriture de S.H. Monseigneur le Prince d’Orange című rövid értekezés, amit valószínűleg Vilmos Constantijn Huygens nevű tanítója írt, a herceg számára ideális tananyagot mutatja be. Ezek a leckék arról szóltak, hogy a herceg az isteni gondviselés eszközének volt predesztinálva, beteljesítve ezzel az Orániai–Nassaui-ház történelmi végzetét.Troost, 36–37

bélyeg|Vilmos nagybátyja, II. Károly angol király 1659 elejétől Vilmos hét évig tanult a leideni egyetemen Hendrik Bornius etikaprofesszor irányításával, bár hivatalosan sohasem íratták be az intézménybe.Troost, 37–40 Míg a delfti Prinsenhofban élt, Vilmos szűk kíséretéhez tartozott Hans Willem Bentinck és az új kormányzó, Frederick Nassau de Zuylestein, Frigyes Henrik orániai herceg törvénytelen fia. A herceget Samuel Chappuzeau tanította francia nyelvre, akit Vilmos nagyanyja a gyermek anyjának halála után elbocsátott.Meinel

1660. szeptember 25-én Holland tartomány rendi gyűlése elhatározta, hogy saját felügyelete alá vonja Vilmos oktatását annak érdekében, hogy sikeresen tölthessen be egy jövőbeni – még meg nem határozott – kormányzati pozíciót.Troost, 43 Ez az állapot nem tartott sokáig. 1660. december 23-án Vilmos anyja is a fekete himlő áldozata lett, mialatt fivérénél, II. Károly angol királynál volt látogatóban. Mivel végrendeletében úgy nyilatkozott, hogy II. Károly képviselje fia érdekeit, az angol király megszüntette a rendi gyűlés felügyeleti jogát a herceg oktatása felett.Troost, 43–44 A rendi gyűlés 1661. szeptember 30-án teljesítette a király utasítását.Troost, 44 1661-ben Zuylestein II. Károlynak kezdett dolgozni, és arra biztatta Vilmost, hogy írjon leveleket a királynak, így kérve segítséget a helytartói cím elnyerésére.Troost, 49 Anyja halála után Vilmos oktatása és gyámsága folyamatos vita tárgyát képezte az Orániai-ház támogatói és a köztársaságpártiak között.Van der Kiste, 12–17

A holland állami szervezetek megpróbálták figyelmen kívül hagyni ezeket az intrikákat, de a második angol–holland háború után II. Károly egyik békefeltétele unokaöccse helyzetének javítása volt. Ellenintézkedésként a rendi gyűlés 1666-ban a kormány gyámsága alá helyezte Vilmost; az udvar angolbarát tagjait – köztük Zuylensteint – eltávolították a herceg környezetéből. Vilmos Johan de Wittnél, a rendi gyűlés elnökénél is közbenjárt Zuylenstein maradásáért, de kérésének nem engedtek.Van der Kiste, 14–15 De Witt, a köztársaság első számú politikusa saját kezébe vette a herceg tanítását: heti rendszerességgel oktatta az államügyekre, valamint teniszezett vele.Ez nem a mai tenisz volt, hanem a játék egy korai változata, amit angolul real tennisnek, franciául pedig jeu de paume-nak neveznek.

Uralkodásának első szakasza Megfosztása a helytartói címtől

bélyeg|III. Vilmos lóháton Vilmos apjának halálakor a tartományok megszüntették a helytartói hivatalt. Az első angol–holland háborút lezáró westminsteri békét Oliver Cromwell nyomására egy titkos záradékkal, az Act of Seclusionnel bővítették, és ebben megtiltották, hogy Holland tartomány az Orániai-házból válasszon helytartót.Troost, 29–30 Az angol restauráció után hatályon kívül helyezték az időközben nyilvánosságra került Act of Seclusiont, mivel az azt aláíró Angol Köztársaság megszűnt.Troost, 41 1660-ban Mária és Amália több tartomány rendi gyűlését is megpróbálta rávenni, hogy Vilmost válasszák jövendő helytartójuknak, de a kérésnek eleinte egy tartomány sem tett eleget.

II. Vilmos helytartó hatalma Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland és Overijssel tartományokra terjedt ki; halála után az öt tartomány nem választott új helytartót. Az „Első helytartó nélküli időszak”-ban a tényleges hatalom Johan de Witt kezében volt. 1667 körül, még III. Vilmos tizennyolcadik születésnapja előtt az Orániai párt megpróbálta a hatalomba segíteni őt azzal, hogy megőrizték neki a helytartó és a főhadvezér posztját. Az Orániai-ház visszatérését megakadályozandó de Witt egy 1577-ben, még a spanyolokkal kötött szerződésre hivatkozva azt mondta, hogy ugyanaz a személy nem lehet egyszerre Hollandia főhadvezére és egy tartomány helytartója. Ezek után Holland eltörölte a helytartó hivatalát, és hamarosan a többi tartomány is így tett.

Konfliktus a köztársaságpártiakkal 1670 novemberében Vilmos engedélyt kapott egy angliai utazásra, hogy megsürgethesse Károlyt, fizesse vissza legalább egy részét annak a , amivel a Stuart-ház tartozott az Orániai-háznak.Troost, 62–64 Károly nem tudott fizetni, Vilmos pedig beleegyezett, hogy csökkenti a tartozás összegét Károly felismerte, hogy unokaöccse elszánt kálvinista és hű holland hazafi, ezért úgy vélte, talán mégsem alkalmas arra, hogy megmutassa neki a franciákkal kötött titkos doveri egyezményt, melynek célja a Holland Köztársaság lerombolása és egy kisebb holland állam kialakítása, aminek az „uralkodójává” Vilmost nevezték volna ki. Politikai nézeteik különbsége mellett Vilmos rádöbbent, hogy Károly és János életstílusa is mereven eltért az övétől; főképp az ivás, a szerencsejátékok és a szeretők kötötték le őket.Van der Kiste, 18–20

A következő évben a köztársaság egyre inkább veszélybe került, ahogy világossá vált az angol–francia támadás lehetősége.Troost, 64 Gelderland szívesen látta volna Vilmost hadvezérként, fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére.Troost, 65 1671. december 15-én Holland tartomány azt javasolta, hogy Vilmost csak egyetlen hadjárat erejéig nevezzék ki.Troost, 67 A herceg elutasította az ajánlatot, majd február 25-én sikerült kompromisszumot kötni: egy nyár erejéig kinevezi őt Hollandia parlamentje, amit végleges kinevezés követ huszonkettedik születésnapján. Eközben Vilmos titkos levelet írt Károlynak 1672 januárjában, kérve nagybátyját, hogy a helyzetet kihasználva gyakoroljon nyomást a holland parlamentre, és neveztesse ki őt helytartóvá.Troost, 65–66 Cserébe a köztársaság Anglia szövetségesévé válna. Károly nem reagált a javaslatra, és tovább szőtte terveit a franciákkal.

bélyeg|A de Witt fivérek legyilkolása

Helytartóvá válása „A katasztrófa éve”: 1672 Hollandia számára 1672 „a katasztrófa éve” (Rampjaar ) volt. XIV. Lajos francia király hadserege Münster és Köln támogatásával betört az országba, kitört a francia–holland háború, s a Napkirályt a tengeren Anglia flottája is támogatta (harmadik angol–holland háború). Az erős francia haderő hamar megszállta egész Hollandiát. Az ország védelmében a kormányzat a gátak megnyitására kényszerült, így Holland tartomány a „vízvonal” (oude hollandse waterlinie) mögött biztonságban maradt. De Witt nem tudott békét kötni Franciaországgal, ezért megbuktatták. Később ő és fivére, Cornelis de Witt is a hágai csőcselék áldozatául esett; a történészek szerint III. Vilmosnak is volt köze a gyilkossághoz. Az orániai párt teljes győzelmet aratott; az 1577-es szerződést érvénytelenítették, Vilmos pedig Holland, Zeeland és Utrecht helytartója lett. Kinevezték Hollandia főhadvezérévé és admirálisává is. Gelderland és Overijssel csak 1675-ben választotta helytartójává.

Vilmos folytatta a harcot a francia és angol megszállók ellen, utána pedig szövetséget kötött Spanyolországgal. Miután Michiel de Ruyter tengernagy több fontos ütközetben legyőzte az angol–francia egyesített flottaerőket, Orániai Vilmos 1674-ben békét kötött az angolokkal. Hogy pozícióját megerősítse, feleségül vette egyik elsőfokú unokatestvérét, Máriát, Jakab yorki herceg (később II. Jakab néven angol király) leányát. Az esküvőt 1677. november 4-én tartották; házasságuk boldogtalan volt, gyermekük sem született. Mivel XIV. Lajos nem akart Anglia és Hollandia ellen is háborúzni, 1678-ban ő is békét kötött. Ennek ellenére XIV. Lajos újabb támadásai arra késztették Vilmost, hogy 1686-ban csatlakozzék az augsburgi ligához. (Ezt a franciaellenes szövetséget, amelyet Nagy Szövetségnek, Grande Alliance-nak is neveztek, a Német-római Birodalom, Svédország, Spanyolország, Bajorország és több más német állam alakította meg – később, 1689-ben, a pfalzi örökösödési háborúban Anglia is csatlakozott hozzá).

Házassága