Róna Béla, 1893-ig RosenfeldA Belügyminisztérium 1893. évi 13245. sz. rendelete. (Acsa, 1871. november 13. – Budapest, 1928. augusztus 6.) magyar író, újságíró, lapszerkesztő, kritikus, műfordító.

Élete

Rosenfeld Jakab és Schwarcz Fáni fia. Szülei korán meghaltak és egyik anyai nagybátyja nevelte föl. Középiskoláit a székesfehérvári főreáliskolában és a budapesti piarista főgimnáziumban végezte, ahol 1889-ben érettségi vizsgát is tett. Azután nagybátyja kívánságára a Budapesti Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be. Két évig volt jogász volt, de ezt a pályát ott hagyta és régi vágyát követve a bölcseleti kar hallgatója lett. Itt Gyulai Pál, Beöthy Zsolt és Heinrich Gusztáv előadásait hallgatta, akik az irodalomra buzdították. 1893-ban Rosenfeld családi nevét Rónára változtatta. 1894 tavaszán Párizsba utazott és félévig a Sorbonne-on hallgatott irodalomtörténeti előadásokat. Visszatértekor bejárta Svájcot, Németországot és Tirolt.

1895-től a pécsi Porges-féle felső kereskedelmi iskolában a francia és német nyelv tanára volt. 1897-ben Pécsről Budapestre tért vissza, ahol egy ideig még tanított a Zerge utcai főreáliskolában, majd otthagyta a tanárságot és megalapította 1897 októberében az Irodalmi Tájékoztató című kritikai folyóiratot, amelynek öt évfolyamát szerkesztette és az irodalomnak szentelte életét.

1895. december 29-én Budapesten házasságot kötött Rosenfeld Lipót és Glauber Netti lányával, Bettivel.

Újságírói munkássága

Mint diák a Székesfejérvár és Vidéke, meg a Szabadság című helyi lapokba írt több verset és könyvismertetést; Vadnay Károly pedig a Fővárosi Lapokban a Könyvtáram előtt című tárcáját közölte; bölcseleti hallgató korában már sokat írt a fővárosi napi és szépirodalmi lapokba; 1892-ben a Magyar Geniusz című hetilap szerkesztőségébe lépett mint segédszerkesztő; egyidejűleg az Egyetértés munkatársa is lett, majd a Szabad Szó és a br. Apponyi alapította Nemzeti Ujság szerkesztőségének tagja volt; mindenüvé irodalomtörténeti és kritikai cikkeket írt; nagyobb tanulmánya: Kisfaludy Sándor ismeretlen Bánk tragédiájáról, megjelent az Egyetemes Philol. Közlönyben (1894); írt tárcákat irodalmi kérdésekről a Pesti Hirlapba (1890-94. és 1895. 231. Erdélyi János költő özvegyéről) és az akkori szépirodalmi lapok legtöbbjébe. Ekkor fordított a Singer és Wolfner-féle Külföldi Decameronba francia beszélyeket. Pécsi tartózkodása alatt sok cikket írt a Pécsi Naplóba és a fővárosi szépirodalmi lapokba; az 1890-es évek végén Alphonse Daudet több novelláját fordította az Ország-Világ számára, itt jelentek meg költeményei (1896-98) és Madáchról írt cikke; írt még a Zsidó Hiradóba, az Egyenlőségbe (1893. zsidó írók), Képes Családi Lapokba (1893. költ.), Magyar Geniuszba (1893. A virágregék költőjéről, Az akadémia és az irodalom, 1897. Petőfi és Tóth Gáspár), a Magyar Szalonba (1894. A magyar irodalom 1893-ban, 1895. Petőfi Zoltán), Könyvkereskedők Lapjába (195. A magyar sajtó és a könyvkiadó), a Polit. Heti Szemlébe (1895. Gyulai Pál a magyar sajtóról); utóbb gyermekverseket írt a Pósa Lajos Én Ujságom-jába és a Magyar Lányokba. Megjelent cikkeinek száma meghaladja a másfélezret.

Munkái

Tavasz. Budapest, 1892. (Költemények.) Délibábok. Budapest, 1893. (Költemények. Ism. Főv. Lapok 1893. 325., Nemzet 313. sz. Élet, M. Geniusz 42. sz., Budapesti Hirlap 332. sz., Vasárnapi Ujság 42. sz.) Petőfi és Juliskája. Naplók, levelek. Budapest, 1894. (Ugyanez: Szendrey Julia naplói és levelei cz. a Radó Magyar Könyvtárában.) A magyar irodalom 1892-ben. Budapest, 1893. A magyar szépirodalom 1894-ben. Kritikai tájékoztató a nagyközönség számára. Budapest, 1895. Jobb és jelentősebb magyar könyvek. Budapest, 1896. Mara és egyéb költemények. Budapest, 1896. (Ism. Vasárnapi Ujság 31. sz., M. Szemle, Polit. Heti Szemle, Ország-Világ 25. sz.) Snadahüpfelek. Budapest, 1896. (Ism. Polit. Heti Szemle 1897. 19. sz., Főv. Lapok 155. sz., Bpesti Szemle 1898.) Jó gyermekek mulatsága. Budapest, 1896. Gyönyörű szép szines képek. Budapest, 1896. Költői műfajok és prózai műfajok. Budapest, 1896. Az újabb magyar irodalom. Budapest, 1897. Ism. Egyetértés 135. sz.) Pipacsok. Budapest, 1898. (Ujabb költeményei. (Ism. Vasárnapi Ujság 36. sz.) Éhség. Regény. Knut Hamsun után ford. Budapest, 1900. A nyomorban. Regény Kielland után ford. Budapest, 1902. Küzdelem a létért. Regény. Sienkievicz után ford. Budapest, 1903. A magyar irodalom 1902-ben. Budapest, 1903. Új magyar irodalom. Budapest, 1904. Nyomorból a halálba. Sienkiewitz Henrik után ford. Budapest, 1903. Százszorszép könyv. Budapest, 1905. (Ujabb gyermekversei.) Másodvirágzás. Párjelenet. Budapest, 1905. (Monologok 153.) Daudet, Tarasconi Tartarin, regény az ifjúság számára átdolgozva. Budapest, 1904.

Több népies iratot írt a Biró Albert kiadásában megjelent Nép- és Mesekönyvtárba.

Álnevei és jegye

Rob, Csaba, Áron, Ábel és R. B.

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar kritikusok Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:1871-ben született személyek Kategória:1928-ban elhunyt személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek