Jocelyne (születési nevén Jocelyne Esther Journo (Tunisz, 1951. augusztus 14. – 1972. június 25.) francia énekesnő, aki rövid élete dacára beírta a nevét a francia könnyűzene történetébe, a yé-yé irányzat egyik kedvelt képviselőjeként.

Pályája Jocelyne alig múlt tízéves, amikor berobbant a francia könnyűzenei életbe: mindössze 12 és fél esztendős volt, amikor megjelent első lemeze, 1964 februárjában. A zenekedvelők azonnal felfigyeltek rá, elsősorban kitűnő ritmusérzéke és jellegzetes hangja miatt, amiért már abban az időben elkezdték Brenda Leehez hasonlítani, aki akkoriban már befutott sztár volt Amerikában. Ugyan ebben az évben a L´Olympia színpadon szerepelt Dalida és sok sztár mellett. [A Jukebox magazin 2002 júniusi számában megjelent visszaemlékezés szerint először a Salut les copains rádióműsorban nevezték «a francia Brenda Lee»-nek, amit aztán rengetegen átvettek tőlük.]

Az igazi siker a második lemezével érkezett el a számára, néhány hónappal az első lemezt követően, 1964 júniusában, amelyen valóban elénekelt két Brenda Lee-slágert is, francia szöveggel (Lonely Lonely Lonely Me, franciául Le dimanche et le jeudi, illetve a Heart In Hand, franciául J'ai changé de pays). A következő két évben négy további lemeze jelent meg Franciaországban, tovább növelve népszerűségét.

1968-ban lemezszerződést kapott Kanadában Québecben, ezért átköltözött a tengerentúlra. Eközben azonban Franciaországban elkezdtek elfeledkezni róla, így amikor 1970-ben visszatért, újból meg kellett hódítania a közönséget. Karrierjének kibontakoztatására azonban már nem jutott ideje: 1972. június 25-én tragikus hirtelenséggel elhunyt egy motorbalesetben (ekkor még a 21. életévét sem töltötte be). Épp ebben az időszakban rögzítette lemezre a My Way című közismert dal egy nagyon eredeti változatát (Jean-Claude Vannier feldolgozásában, Michel Bernard zenei rendezésében), illetve Alain Bashung és Michel Bernard Qui la nuit című számát. Ez a két dal szerepelt az utolsó kislemezén, ami már pusztumusz jelent meg az emlékére, nem sokkal a halálát követően.

Diszkográfia Pályája során kislemezt adott ki Franciaországban, 1964 és 1966 között, majd még további kettőt (a Québecből való visszatérését követően), 1970 és 1972 között.

Egyetlen nagylemeze Jocelyne címmel jelent meg, 1965 januárjában, ez az alábbi dalokat tartalmazta:

Les Garçons Le Ciel ne lui a rien donné On prétend que j'ai pleuré La la la la la Quelqu'un d'autre Elle me l'a volé Exodus Nitty Gritty Le Dimanche et le jeudi J'avais un grand ami À la fin tu gagneras J'ai changé de pays

Halálának harmincadik évfordulójára, 2002 januárjában egy válogatásalbum (dupla CD) is megjelent a valaha rögzített dalaiból, a «Twistin The Rock» sorozat 19. darabjaként; ezen sorrendben az alábbi dalok szerepeltek:

CD 1: Il a tout pour lui Je suis seule La vie c'est bon Non plus comme avant Le dimanche et le jeudi J'ai changé de pays Il sera à moi Pourquoi ? Les garçons Où serons-nous demain ? La la la la la Oui j'ai peur Nitty gritty Exodus On prétend que j'ai pleuré Le ciel ne lui a rien donné

CD 2: Quelqu'un d'autre Elle me l'a volé J'avais un grand ami À la fin tu gagneras Chaque fois que je rêve Oui je crois à la vie Tu n'as pas de cœur C'est le moment Regarde-moi Mais ça valait la peine Moi je veux croire à l'amour Et je t'ai vu Chantons plus fort J'ai oublié Reviendra-t-il encore Allez pleurer sans moi

Jegyzetek

Fordítás

Források Jocelyne élettörténete és néhány klipje a Musicali-Daniel-Bonin.fr honlapon Jocelyne a comoria.com oldalon

További információk Televíziós riport Jocelyne-ről a DailyMotion.com-on A Regarde moi című dala a YouTube-on A Moi je veux croire à l'amour című dala a YouTube-on

Kategória:1951-ben született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek Kategória:Francia énekesek Kategória:Francia nők