Ingeborg Bachmann (írói álneve: Ruth Keller), (Klagenfurt, 1926. június 25. – Róma, 1973. október 17.) osztrák költő-, illetve írónő.
Élete Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Martin Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).
1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában tűz ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temetőben nyugszik.
Művészete Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.
Anrufung des großen Bären (1956) című kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglalkoztatja.
Frankfurti felolvasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érintő előadások a szerzői Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.
1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.
1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina című regény (1971), melyet 1991–ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.
Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglalkozott.
Kitüntetései 1953-ban a Gruppe 47 díját kapja Die gestundete Zeit című kötetének elismeréseképpen 1964-ben Büchner-díjjal tüntették ki 1968-ban Osztrák Állami Kitüntetésben részesült 1972-ben A. Wildgans-díjat kapott
További művei Ein Ort für Zufälle, 1965 Simultan, 1972 (elbeszélések) Gier, 1982 (elbeszélések, posztumusz)
Magyarul
Szimultán. Elbeszélések; vál., utószó Vályi-Nagy Ágnes, ford. Farkas Tünde et al.; Európa, Bp., 1983 (Modern könyvtár) Malina. Regény; ford. Pete Nóra; Jelenkor, Pécs, 2002 A kimért idő. Versek; ford. Adamik Lajos, Márton László, Jelenkor, Pécs, 2007
Utóélete, hatása
Utolsó kiadatlan alkotásait H. Höller szerkesztette, és adta ki 1998-ban. Hangjátékokat is írt. 1976-ban Klagenfurtban alapították az Ingeborg Bachmann-díjat. 1977 óta ítélik oda, a díj a német nyelvterület egyik legfontosabb irodalmi kitüntetése.
Jegyzetek
Források Österreich Lexikon
Bachmann Ingeborg Kategória:1926-ban született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:Tűzesetben elhunyt személyek Kategória:Klagenfurtiak Kategória:Osztrák nők Kategória:Osztrák drámaírók Kategória:Forgatókönyvírók