Madame de Sévigné, teljes nevén Marie de Rabutin-Chantal, Sévigné márkiné (Párizs, 1626. február 5. – Grignan, 1696. április 17.) francia nemesi családból származó nőíró, a XVII. századi Európában divatos levél-műfajban alkotott. Levelezése mintegy 26 kötetre rúg, melyből egy rövid válogatás olvasható magyarul is.
Élete
Marie de Rabutin-Chantal néven látta meg a napvilágot. Korán árvaságra jutott: szüleit hétévesen vesztette el, majd rövidesen az őt a szülők halála után nevelő anyai nagyszülei is meghaltak. Ezt követően nagybátyja, Christophe de Coulanges, Livry apátja nevelte. Igen gondos képzésben részesült, nagybátyja olyan, akkoriban híres tanítókat fogadott fel számára, mint Chapelain és Ménage, akik olaszra, spanyolra és latinra is megtanították.
1644-ben férjhez ment Sévigné márkihoz, aki hamarosan eltékozolta vagyonának és hozományának nagy részét, majd 1651-ben egy párbaj során életét vesztette. Madame de Sévigné így 25 évesen özvegységre jutott, és egyedül nevelte tovább két gyermekét: Françoise-Marguerite-et és Charles-t. Az özvegy először a bretagne-i Rochers kastélyába vonult vissza, majd visszatért Párizsba, ahol az irodalmi szalonok gyakori résztvevője lett – különösen a Rambouillet-kastélyban fordult meg gyakran.
Bár jócskán akadtak kérői, akik közül leginkább Fouquet emelkedik ki, ő mégis a gyermekei tanításának szentelte magát. Leánya igen művelt és a korban csodált szépség volt, akinek a szépségéről Jean de La Fontaine is megemlékezett.
Françoise 1669-ben férjhez ment Grignan grófhoz, Provence tartomány királyi helytartójához. Emiatt 1671-ben az ifjú párnak Provence-ba kellett költöznie, hogy a férj elláthassa a hivatali teendőit. Madame de Sévignét nagyon megviselte az elválás, ezért elhatározta, hogy levelek útján beszámol minden apróságról leányának, hogy ne szakadjon meg közöttük a kapcsolat. Három alkalommal meg is tudta látogatni leányát: 1672-73, 1690-91 és 1694-96 között. Utolsó látogatása során azonban himlőt kapott és ebbe április 17-én belehalt.
Körülbelül 1500 levél maradt utána, melynek egy részét már 1697-ben publikálták. A teljes szövegkorpusz kiadására azonban csak a második császárság alatt, 1862 és 1867 között megjelenő Nagy Írók Gyűjteményében (Collection des Grands Écrivains) került sor.
Levelei
A levél mint irodalmi műfaj hosszú előzményre nyúlik vissza Európában. Kettős gyökere van: egyrészról bibliai példák (az Ószövetségben az Uriás-levél, az Újszövetségben Péter és Pál Apostolok levelei), másrészről klasszikus ókori levelek egyengetik az útját. Már Platóntól is számon tartottak apokrif leveleket, de a magánjellegű, mégis irodalmi levél műfajának igazi megteremtői között ott találjuk Cicerót, Horatiust, Ifjabb Pliniust is. A középkori Európában az irodalmi levelezésben elsősorban a közösségnek szóló tartalom dominál, és csak fokozatosan nyer teret újra a személyes üzenet – lásd például Sidonius Apollinaris, Symmachus, Venantius Fortunatus, Hippói Szent Ágoston példáját. A reneszánsz hozza el ismét a levél, mint műfaj fénykorát – itt elsősorban Rotterdami Erasmus levelezését kell megemlíteni.
A XVII. századi levelezésről Szerb Antal így számol be:"A levelek ebben a korban egészen mást jelentenek, mint ma. A régi világban a levél a hírszolgáltatás: napi hír, távirati jelentés és színes riport, helyszíni közvetítés, filmhíradó és szellemes közírók kommentárja … Mintalevél-gyűjtemények tanítják az embereket a levélírás művészetére, a levélforma annyira kedvelt, hogy más területekre is átcsap, regényeket és tankönyveket is kezdenek már levélformában írni. Ennek a nagy levélművészetnek legmagasabb pontja Mme de Sévigné”.Szerb Antal, A világirodalom története, 336. old.
Madame de Sévigné levelei nem fiktív levelek, hanem missilis levelek – azaz tényleg elküldte őket. A levelek kitűnnek tartalmi gazdagságukkal és csiszolt stílusukkal: az udvari élet pletykáitól kezdve a leánya iránt érzett mély aggódáson keresztül egyes politikai eseményekről is beszámol. A leveleiből kiolvasható nemesi mentalitás hű tükre az ancien regime társadalmának: teljesen természetesnek veszi olykor, hogy a főurak elverik a parasztokat, gúnyolódik olykor az úrhatnám polgárokon.
Magyar vonatkozása leveleinek nemigen van, még Buda töröktől való visszavételéről sem emlékezik meg. Egyik őse Rabutin gróf, akinek hasonnevű rokona részt vett Magyarországnak töröktől való felszabadításában. Ezen túlmenően Madame de Sévigné megemlékezik egy "Magyar királyné vize" (L'eau de la reine de Hongrie) nevű parfümről. Levelei egyes vélemények szerint hatást gyakoroltak Mikes Kelemen leveleire.Tüskés Gábor: Mikes Problémák. In. Irodalomtörténeti Közlemények. 2010, CXIV. évfolyam, 4. szám. Online: http://itk.iti.mta.hu/megjelent/2010-4/tuskes.pdf
Részlet leveleiből Turenne marsall halála
Értékelése Bár Magyarországon nem nagyon ismert, de Franciaországban komoly kultusza volt. Ezt jelzi, hogy beválogatták a Nagy Írók Gyüjteményébe, ahol olyan klasszikusokkal került egy polcra, mint Livius, Ovidius, illetve más ókori szerzők. Szerb Antal véleménye szerint „Ezért szeretjük Mme de Sévigné-t, akinek könnyed, színes, bájosan bőbeszédű, szellemes Levelei bevezetnek a méltóságteljes homlokzat mögé, megsejtetik velünk, hogy érezték magukat az emberek a nagy paróka és a merev, csipkés díszruha alatt.” De Gaulle tábornok egyszer kijelentette, hogy ha nem Franciaországot vezetné, akkor egy vidéki könyvtáros lenne, és naphosszat csak Sévigné asszony leveleit tanulmányozná.Philippe de Gaulle: Apám, de Gaulle. Beszélgetések Michel Taurickkal. Európa Kiadó, 2008.
Magyarul
Sévignéné levelei; vál. Lukácsy Sándor, ford. Somogyi Pál László, bev. Gyergyai Albert, jegyz. Németh Miklós, Somló Vera; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1975
Jegyzetek
Források Collection littéraire. Lagarde et Michard. XVIIème siècle. Bordas, Paris 1985. Szerb Antal: A világirodalom története
További információ Sévigné levelei. Európa Kiadó, Budapest, 1975. Gyergyai Albert Előszava Sévignéné leveleihez. Online elérhetőség: Google books Pál Ágnes: Sévignéné és köre: levélírói műhely a XVII. században",Nouvelles tendances en littérature comparée – Les ateliers littéraires et les écrivains. “ Szeged-Amiens Hopp Lajos: Sévignéné levelei. Helikon, Irodalomtudományi Szemle, 1976. (22. évf.) 4. sz. 674. old. Online: http://real-j.mtak.hu/1204/1/HELIKON_1975.pdf Király György: Mikes levélformája Labádi Gergely: Levélelmélet a felvilágosodás kori magyar irodalomban. In: http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/1254/1/labadigergely_levelelmelet.pdf
Kapcsolódó szócikk Louis de Rouvroy Jean Rabutin
További információk http://www.literatura.hu/irok/klasszic/sevigne.htm Idézetek Madame Sévignétől: http://www.citatum.hu/konyv/S%E9vign%E9n%E9_levelei TOLLAM SZIVÁRVÁNYBA MÁRTOM (FORRÁSOK AZ EURÓPAI NŐTÖRTÉNET KÖRÉBŐL AZ ÓKORTÓL A 20. SZÁZADIG). SZERKESZTETTE: DR. KÉRI KATALIN KÖZREMŰKÖDÖTT: AMBRUS ATTILA JÓZSEF. Pécs, 1999. március 29. Online: https://mek.oszk.hu/02100/02110/02110.pdf
Kategória:Francia írók Kategória:Francia nők Kategória:1626-ban született személyek Kategória:1696-ban elhunyt személyek