Az elefántmadarak egykor Madagaszkár szigetén élt, hatalmasra nőtt röpképtelen madarak. A madarak osztályában, a struccalakúak (Struthioniformes) rendjén belül az elefántmadár-félék (Aepyornithidae) családját alkották.
Leírásuk bélyegkép|balra|A lila színnel jelölt Aepyornis maximus és az ember méretének összehasonlítása bélyegkép|balra|Tojások a londoni Grant Museum of Zoology-ban. Balról jobbra: elefántmadár (Aepyornis maximus) és strucc (Struthio camelus) Az elefántmadarak adták a Földön élt valaha ismert legnagyobb madarakat. Az Aepyornis maximus faj magassága elérte a 3 métert, tömege a 350–500 kg-ot.Davies, S. J. J. F. (2003)Anderson, J. F., Rahn, H., & Prange, H. D. (1979). Scaling of supportive tissue mass. Quarterly Review of Biology, 139-148.Alvarenga, H. M., & Höfling, E. (2003). Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia (São Paulo), 43(4), 55-91. Tojásaik legnagyobb átmérője elérte a 33 cm-t, becsült űrtartalmuk a 9 litert. A hatalmas tojások héja szerte fellelhető Madagaszkár szigetén. Valószínűleg lassú mozgású erdőlakók voltak.
Az elefántmadarakat csak töredékes csontjaik alapján ismerjük. Az mindenesetre a csontjaikból kiderül, hogy robusztus madarak voltak, hosszú nyakkal és kis fejjel.
Minden bizonnyal növényevők voltak.
Fajaik Az Aepyornithidae családban az alábbi nemeket és fajokat írták le: Nem: Aepyornis I.Geoffroy Saint-Hilaire, 1851 Aepyornis gracilis Monnier, 1913 Aepyornis hildebrandti Burckhardt, 1893 =Aepyornis mulleri A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 Aepyornis maximus I.Geoffroy Saint-Hilaire, 1851 =Aepyornis modestus A. Milne-Edwards & Grandidier, 1869 =Aepyornis ingens A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 =Aepyornis titan Andrews, 1894 Aepyornis medius A. Milne-Edwards & Grandidier, 1866 =Aepyornis grandidieri Rowley, 1867 =Aepyornis cursor A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 =Aepyornis lentus A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 Nem: Mullerornis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 Mullerornis agilis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 Mullerornis betsilei A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 Mullerornis grandis Lamberton, 1934 Mullerornis rudis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894 Nem: Vorombe Hansford & Turvey 2018 Vorombe titan Hansford & Turvey 2018
Az ősi röpképtelen madarak távolabbi rokonai a struccalakúak rendjének többi családjához tartozó néhány máig fennmaradt madárfaj az egykori Gondwana maradványain: Afrikában a struccfélék, Dél-Amerikában a nandufélék, Ausztráliában az emufélék, Új-Guinea szigetén a kazuárfélék, Új-Zéland szigetein a kivifélék és a kihalt moafélék.
Röpképtelen óriásmadarak azonban nem csak a struccok rokonságában, hanem más csoportokban is léteztek. A neogén idején élt dél-amerikai, ragadozó gyilokmadarak (Phorusrhacidae) a ma is élő kígyászdarufélék rokonai voltak.
Történetük bélyegkép|balra|Elefántmadár-tojás, Magyar Természettudományi Múzeum
Az elefántmadarak ősi röpképtelen madarak leszármazottjai. Ez azt jelenti, hogy már őseik sem voltak képesek repülni, ellentétben például a Mauritius-szigeti dodóval, amelynek ősei a szárnyaik segítségével érkeztek Mauritius szigetére és a ragadozók hiánya miatt veszítették el röpképességüket. A röpképtelen óriásmadarak a dinoszauruszok kihalásával indultak gyors fejlődésnek a kainozoikum elején: ekkor a szárazföldeket már nem uralták a hüllők, de még az emlősök sem indultak robbanásszerű fejlődésnek. Így ezen madarak virágkora a harmadidőszak (tercier) volt, ekkor minden kontinensen jelen voltak. Hanyatlásukat a nagy testű, méhlepényes ragadozók megjelenése és elterjedése okozta a negyedidőszakban (kvarter).
Az elefántmadarak ősei Afrikából származtak. A kontinensről időközben kipusztultak, Madagaszkár szigetén viszont azért maradhattak fenn, mert az már a mezozoikum vége óta gyakorlatilag elszigetelődött a nagy szárazföldektől: a sziget a jura során vált el Gondwanától (Nagy Déli Kontinens) és a kréta alatt pedig az indiai szubkontinenstől. Ettől fogva a hatalmas sziget állatvilága más földrészektől elszigetelten fejlődött: új állatfajok csak a levegőből vagy a vízen keresztül települhettek be.
Kihalásuk Kihalásuk (Madagaszkár néhány más állatfajával egyetemben) nem sokkal a mai malgasok őseinek betelepülése után következett be, mintegy 1000-1500 évvel ezelőtt (ld. pleisztocén megafauna). Nagyon valószínű, hogy a bennszülöttek vadászták a madarakat és tojásaikból tárolóedényeket készítettek. Az arab hajósok talán még találkozhattak egy-két példánnyal: valószínűleg az elefántmadarak adták az ihletet a Szindbád-legendák „rok madarához”. Az elefántmadár kifejezés pedig feltehetően az arab hajósokon keresztül Marco Polótól származik. Mikor az első európai hajósok kikötöttek a szigeten (15-16. század), már biztosan nem léteztek.
Jegyzetek
Források Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.
További információk The Elephant Bird This is a Vouron Patra dr. Lambrecht Kálmán: Fosszilis és kihalt madarak Képek az interneten a elefántmadár-félékről A Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött elefántmadár-tojás története
Kategória:Struccalakúak Kategória:Madárcsaládok Kategória:Madagaszkár állatvilága a pleisztocénben Kategória:A holocénban kihalt madagaszkári állatok Kategória:Fosszilis madarak Kategória:Madagaszkár kihalt madarai