Horváth Mihály Imre (Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.), magyar történész, római katolikus pap, címzetes püspök Csanádon 1848-tól 1849-ig. 1877-től 1878-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.

Életpályája Tizenhét gyermekes családban született, édesapja, Horváth József orvos, anyja Verner Erzsébet volt. Fivére, Horváth Alajos (1824-1890) a magyar királyi államvasutak igazgatója, leánytestvérei, Krikay Ágostonné Horváth Amália és Lavatka Józsefné Horváth Katalin voltak. 1819 és 1825 között a szegedi piarista gimnázium diákja volt, ahol mind a hat osztály elvégezte, mindig első vagy második eminensként (mivel az akkori osztályzási rendszer rangsorolta a diákokat).Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 80-81. 1825-től a váci papnevelő intézetben teológiát és történelmet tanult, 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett; 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán és Nagyabonyban káplánkodott, majd gróf Keglevich Gábor, utóbb pedig gróf Erdődy Kajetán fiai mellett volt nevelő. Az ismeretlen vidéki káplán csakhamar jó nevet szerzett magának a történettudomány terén való szereplésével. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Óráin nagy hangsúlyt fektetett a magyar nyelv sajátosságainak a megismertetésére. 1847-től hatvani prépost-plébános. Szabad idejét főleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte.

1847. január 23-án nagy feltűnést keltett a kapucinusok templomában József nádor fölött tartott gyászbeszédével. Még ugyanazon évben hatvani prépost-plébános lett (innen későbbi álneve: Hatvani Mihály), és egy ideig nyugodtan élt tanulmányainak. Az 1848–49. évi események őt is elsodorták a csendes munkásság teréről. 1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki (ám sohasem szentelték föl), a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszterhelyettes lett.

A szabadságharc leveretése után előbb Magyarországon bujdosott, majd főúri hölgyek közbenjárásával Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A katolikus egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta, részben a szabadkőműves tagsága miatt, részben a Szent Korona elleni 1848–49-es tevékenysége (detronizáció) miatt. 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban (Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel), ahol a magyar történelemre vonatkozó levéltári kutatásokkal foglalkozott. Kiadta az 1441 és 1652 közti magyar történelemre vonatkozó oklevelek hosszú sorát. (Magyar történelmi okmánytár, a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály. Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria. I-IV. Kiadja a Magyar Tudományos Akademia Történelmi Bizottmánya. Pest, 1857-59).Első kötet Második kötet Harmadik kötet Negyedik kötet

Genfi emigrációja alatt 1864-ben megnősült, felesége Marie-Madeleine Voignoux később Völgyesire magyarosította a nevét. A polgári házasságból öt gyermek született, akik közül három fia gyermekkorban elhunyt. Leánya, Ernesztin Kristóffy Józsefhez ment nőül, Jenő fia pedig miniszteri titkár lett a földmívelésügyi minisztériumban s mint ilyen, a felvidéki kirendeltség főnöke Munkácson. Felesége Pálffy Mária.Horváth Jenő (1877–1934) minisztériumi osztályfőnök; miniszteri tanácsos adatai a PIM NévtérbenLigeti Dávid: Történetíró, pap, miniszter Horváth Mihály (1809‒1878) élete és pályafutása. Klauzál Gábor Társaság honlapja

bélyegkép|jobbra|250px|Horváth Mihály 2010-re felújított sírja a Fiumei úti sírkertben (Bal oldali falsírboltok, B-286. Máté István és Lantos Györgyi műve.

1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével végre visszatérhetett Magyarországra, ahol köztiszteletnek örvendett. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a magyar történelmi társulat és az Akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, tribunici címzetes püspökké nevezte ki és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki.

A magyar történetírás kiemelkedő alakja. Liberális, függetlenségi szellemű történeti munkáival a magyar polgári átalakulás ügyét szolgálta. A magyar történelem fő tendenciájának a szabadság kivívására és folyamatos megtartására irányuló törekvést tartotta. Több publikációját Hatvani Mihály álnéven jelentette meg. A történész feladatát abban látta, hogy a letűnt nemzedékek életének és munkásságának minden mozzanatát felkutassa, és a forrásokat kellő kritikával kezelje. Horváth Mihály a korabeli legnépszerűbb magyar történetírók egyike volt: nemcsak arra a korra gondolt, amelyről írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is, aki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse.

A Magyar Tudományos Akadémia 1839. november 23-án levelező, 1841. november 23-án pedig rendes taggá választotta. A magyar honvédelem történeti vázlata című székfoglaló előadása 1842. november 22-én hangzott el. 1871. május 17-én az igazgató tagságot nyerte el. 1870. január 15. – 1878. augusztus 19. között a II. Osztály elnöki tisztségét látta el. 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat ideiglenes elnöke, 1867-77-ben első alelnöke, 1877-től haláláig elnöke. 1868-tól a Kisfaludy Társulat rendes tagja. Háromszor részesült – 1840., 1867., 1873. – a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalmában. Mindegyik művét átlengi az erős hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, ami írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz.

Szokatlan volt még egy katolikus pap részéről a vallási kérdésekben mutatkozó pártatlansága is. 1849-ben például a papi nőtlenség, és a szerzetesség eltörlésének és az egyházi javak és alapítványi vagyonok közös alapba helyezésének szószólója volt.

Sírja a Fiumei úti sírkert bal oldali falsírboltok (B-286.) alatt található. A síremlék 1881-ben Gerster Kálmán kivitelezésében készült el, mellszobra – Dunaiszky László műve„Horváth Mihály mellszobra. Dunaiszky László szobrász most készíti Horváth Mihály elhunyt jeles történészünk életnagyságú mellszobrát, mely érczbe fog öntetni. A szobor Horváth sírkövét fogja disziteni és teljes püspöki díszöltönyben ábrázolja az elhunytat. A szobor legközelebb teljesen elkészül. A költségeket a rokonok viselik.” A Hon, 1881-08-08 / 217. szám – állt a sír boltíve előtti talapzaton, melyet az 1990-es években elloptak.Tóth Vilmos: Toldy Ferenc síremléke. Népszabadság, 2001. október 4. 32. o. „Ércnél maradandóbb” rovat. A 2009-ben felújított síremlékre a Lantos Györgyi és Máté István házaspár 1992-ben készített reliefje került.Horváth Mihály síremléke. Attila Siskovits műlapja; kalaposlány fotói. Köztérkép.huTóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 35. o.

Művei Gróf Nádasdy Tamás' élete, némi tekintettel korára, Buda, 1838 Az ipar és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt, Buda, 1840 Az ipar és kereskedés története Magyarországon a XVI. sz. közepéig, Pest, 1842 A magyarok története → elektronikus elérhetőség, Pest (1842–1846 halad). A második kiadás 1860–1863 között jelent meg 6 kötetben, és 1815-ig terjed, a 3. kiadás 1871–1873 között 8 kötetben. A magyarok története rövid előadásban, Pest, 1862. Párhuzam az Európába költözködő magyar nemzet és az akkori Európa polgári és erkölcsi műveltsége között, Pest, 1847 Huszonöt év Magyarország történetéből (1823-48), Genf, 1864 Kurzgefasste Geschichte Ungarns (In deutscher Übersetzung), Pest, 1863 Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben, Genf, 1865 Történelmi zsebkönyv, 1867 Kisebb történelmi munkái, Pest, 1868 Williams Roger életrajza, Pest, 1868 (Reakcióként erre az írására: Válasz a válaszra. Horváth Mihálynak.) Zrínyi Ilona életrajza, Pest, 1869 Online Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben, Pest, 1871 Fráter György, Pest, 1871 Magyarország történelme, Pest, 1871 Erdély története : az ős-időktől korunkig, Kuliffay Edével, Kővári Lászlóval és Szilágyi Sándorral, Budapest, 1876

Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-1848, Budapest, 1886 Az 1514.-i pórlázadás, annak okai s következményei; előszó, jegyz. Szigethy Gábor; Magvető, Bp., 1986 (Gondolkodó magyarok) Polgárosodás, liberalizmus, függetlenségi harc. Válogatott írások; vál., sajtó alá rend., bev. Pál Lajos; Gondolat, Bp., 1986 (Történetírók tára) Az eltitkolt történelem. Válogatott szemelvények Horváth Mihály (1809–1878) csanádi püspök, történetíró A magyarok története című művéből; szerk. Horváth Mihály József; s. n., s.l., 2002 Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben; bev. Erdődy Gábor, szerk. Nádasdy Miklós, szöveggond. Kocsis Ferenc, Nádasdy Miklós; Equinter, Bp., 2015

Emlékezete Szülővárosában Szentesen 1906 óta utca viseli a nevétLabádi Lajos: Horváth Mihály utca - Utcáink, tereink névadói (58.) In: Szentesi Élet 2011. szept. 2. (e-Könyvtár Szentes) A szentesi Magyar Királyi Állami Főgimnázium 1922-ben felvette Horváth Mihály nevétA szentesi Magyar Királyi Állami Horváth Mihály-Főgymnasium értesítője az 1921-1922 iskolai évről. Közzéteszi: dr. Szőke József kir. igazgató. Szentes, 1922. (e-Könyvtár Szentes) Budapesten a VIII. kerületben teret neveztek el róla

Jegyzetek

Források

Életrajza a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium honlapján Tevékenysége a Magyar Történeti Társulatban László Andor 2019: Horváth Mihály a Magyar Történelmi Társulatban. Valóság, 2019

Kapcsolódó cikkek

Bárczay-kastély (Gomba)

További információk Baráth Ferenc 1903/2007: Emlékeim 1849-ből. Pápai Lapok 1903/17 (2007 Acta Papensia 7/3-4) Márki Sándor: Horváth Mihály : 1809-1878 (MEK) Arcképe Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó Századok. Tanulmányok a 200 éve született Horváth Mihály emlékére; szerk. Bojtos Anita, Novotnik Ádám; Eötvös Collegium Történész Műhely, Bp., 2010 (Acta historica Collegii de Iosepho Eötvös Nominati Series I.) Pálinkás János: Főpapból száműzött, száműzöttből nemzeti hős (jozsefvarosujsag.hu)

Kategória:Piarista diákok Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyarország művelődéspolitikusai Kategória:Magyarország vallás- és közoktatásügyi miniszterei Kategória:Római katolikus papok Kategória:Magyar egyházi személyek a politikában Kategória:Csanádi püspökök Kategória:MTA-tagok Kategória:Szentesiek Kategória:Szeged díszpolgárai Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatti kormányok tagjai Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése miatt emigrált személyek Kategória:Magyar emigránsok Belgiumban Kategória:Magyar emigránsok Svájcban Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban Kategória:Magyar emigránsok Olaszországban Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc in effigie kivégzett résztvevői Kategória:1809-ben született személyek Kategória:1878-ban elhunyt személyek