Kókai Kun Béla (Gagybátor, 1845. július 29. – Budapest, 1896. július 18.) református jogakadémiai tanár.
Élete
Kun Bertalan református püspök fia. A gimnázium I–V. osztályát 1851. szeptembertől Miskolcon, a VI., VII-et 1859-től 1861-ig Késmárkon, a VIII.-at ismét Miskolcon végezte 1862. július 8-án. Ezután a sárospataki jogakadémia hallgatója volt 1864-ig; a birósági államvizsgálatot 1865. március 6-án tette le Pesten. Joggyakorlaton 1864. augusztus 1-jétől Zsarnay Ábrahám ügyvédnél volt; 1865. május 13-án a pesti királyi ítélőtáblához díjtalan joggyakornoknak nevezték ki. 1867. február 25-én ügyvéd és április 3-án váltóügyvédi vizsgát tett; majd május 29-én rendes joggyakornok, 1868. november 9-én segédfogalmazó lett a pénzügyminisztériumban.
Munkája 1871. április 4-én Andrássy Gyula gróf miniszterelnök figyelmét felkeltette, s magához vette a sajtóosztályba fogalmazónak. Kun tollával és egész lelkével Deák Ferenc kiegyezési politikájához csatlakozott; később a Lónyay és Sennyey-féle pártárnyalatnak lett híve. Ebben az időben a Kecskeméthy Aurél által szerkesztett Magyar Politika című lapban fejtette ki zsurnalisztikai tevékenységét, majd a Halász Imre alatt megindult Közérdek című lapnak lett politikai főmunkatársa.
1875. június 19-én, amikor a fúzió megtörtént, Kun a miniszterelnökségben viselt hivataláról lemondott, és független publicisztikai pályára lépett. A Kállay Béni vezetése alatti Kelet Népének lett a munkatársa, és 1875-ben föllépett képviselőjelöltnek Borsod megyében, de kisebbségben maradt. 1878. decembertől 1881-ig a Magyarországnál folytatta hírlapírói működését, és külpolitikai cikkei nemegyszer keltettek figyelmet. Az 1878. évi képviselő-választáskor másodszor is megbukott.
Amikor a Magyarország beolvadt a Pesti Naplóba, ő is elhagyta Budapestet és Miskolcra költözött; 1885 őszén megválasztották a sárospataki jogakadémiához tanárnak. Székfoglalóját (A statisztika tudományos jellegéről és gyakorlati jelentőségéről hazánkban) 1886 szeptemberében tartotta meg. Ekkor a Függetlenségi Párthoz csatlakozott, de mandátumhoz nem tudott jutni; az 1884. és 1892. évi választások alkalmával is kisebbségben maradt.
Nagy tehetségű, igen művelt és nagy szorgalmú publicista; a társaséletben a legszellemesebb társalgó volt; a latin, német és francia nyelvet alaposan ismerte, a két utóbbit beszélte is. Végül elméje elborult, és a budapesti tébolyházban halt meg.
Gyászbeszédet mondott Emődy Dániel sírjánál (Sárospataki Lapok 1891., 16. sz.)
Munkái Az 1867-ki kiegyezés és Bocskay politikája. Pest, 1869 A magyar nemzet politikája. Budapest, 1873 Az alkotmányos titkok. Budapest, 1883 Az orosz invasio veszélyei. Budapest, 1883 A közjogi alap bukása. Budapest, 1884 A bécsi kapituláczió. Budapest, 1888 (minden munkáját névtelenül adta ki)
A március 15-i ünnepélyen az ifjúság felkérésére kétszer beszélt, 1889-ben (ezt ki is adta) és 1892-ben.
Források
További információk Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932 Egyetértés 1888., 146. sz. Budapesti Hírlap, 1896. 199., 200. sz. (ifj. Ábrányi Kornél) A sárospataki ev. ref. főiskola Értesítője 1897 (Finkey József emlékbeszéde: jún. 19.) és gyászjelentés
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1845-ben született személyek Kategória:1896-ban elhunyt személyek