A MACCABI Vívó és Atlétikai Club az első zsidó magyar sportegyesület, amely 1906-ban alakult meg Dömény Lajos vezetésével. A zsidótörvények miatt 1941-ben kizárták a VAC szakosztályait a magyar bajnokságokból, s 1944-ig, a megszűnésig csak titokban edzhettek a klub sportolói.
A II. világháború után újraindult az egyesület, ám csak néhány évig létezhetett, mert az akkori politika sem tűrte meg. A VAC aztán 1989-ben éledt újjá, immár Maccabi VAC néven.
Előzmények Bázelben, 1898. augusztus 28-án, a II. Cionista Kongresszuson Max Nordau beszélt arról, hogy a cionizmus céljaira nem alkalmas az európai „gettózsidó”, ezért szükség van a zsidóság fizikai erősítésére. Bevezette a „Muskeljudentum”, az „izmos zsidó” fogalmát. Ám elméletét csak két évvel később, 1900-ban, a Die Jüdische Turnzeitung második számában fejtette ki először teljes egészében.
Az első, vállaltan zsidó sportegyesületet, az izraelita Torna Szövetséget Konstantinápolyban (ma Isztambul) alapították 1895-ben, majd két évvel később, Plovdivban a haGibor követte. Nordau megjelenése hozta magával, hogy fokozatosan, több helyen alakult zsidó sportkör, így Berlinben és Ostravában a Bar Kochba (1898, illetve 1899). Az alapítók rendre zsidó hősökre utaló (Makkabi, Hasmonea, Bar Kochba), vagy bátorságot kifejező (Hakoah, Hagibor) nevet adtak a főként Közép-Európában életre hívott – jórészt kék-fehér, Dávid-csillagos mezt viselő – majd 100, cionista sportklubnak.
Az első zsidó sportegyesületek között jött létre a Vívó és Atlétikai Club, 1906-ban, bár egyetemisták már három évvel korábban, 1903-ban megalapították a Makkabeát, a cionista egyetemi hallgatók egyesületét, amelyhez hamarosan csatlakozott egy rendkívül agilis és kiváló szervezőkészséggel megáldott joghallgató, Dömény Lajos is.
Története a II. világháborúig
A klub első elnöke dr. Perl Soma ügyvéd lett, alelnökei Kohn Dávid és Schey Hugó a kezdeti időkben, Schey Hugót később Dömény Lajos váltotta 1911-ben az alelnöki tisztségben. A klub titkára Zsoldos Andor volt, másodtitkára Sipos Jenő, főpénztárosa pedig Beregi Ármin. Alpénztáros Schwartz Arnold, háznagy Déri Andor, a klub orvosa dr. Künsztler Mór, a klub ügyésze pedig Dömény Lajos.
Az első hivatalos klubhelyisége, irodája a IV. kerületben, a Hajó utca 10. I. emeletén volt, a hivatalos tornaterme, ahol a kezdeti időkben az edzések folytak, a VII. kerületi Nyár utcai iskola tornaterme volt. 1911-től a VAC hivatalos helyisége, irodája átkerült a VI., Király utca 36. szám alá, a tornaterme pedig három évre a VII., Síp utca 12. alatti iskolába, majd 1914-től a Wesselényi utca 44.-be.
A VAC már a kezdeti időkben túllépett a tornamozgalom határain, és az első all-round zsidó sportegyesületnek tekinthető. Az egyesület alapítása után hamar megkezdte működését az asztalitenisz-, a birkózó-, a labdarúgó-, a torna-, a vívószakosztály.
A VAC sikeres megalakulása és fellendülése, illetve vendégszereplései nagy hatással voltak a környező országok zsidó sportmozgalmaira, s az első osztrák profi labdarúgó bajnoki címig jutó Hakoah Wien megalapítását (1909) is inspirálta.A Hakoah idővel számtalan játékost csábított el Budapestről, az FTC-ből, az MTK-ból és a VAC-ból. Nem mellékesen később az első palesztinai sportkörök egyikét, Jaffában korábbi bécsi játékosok alapították.
Az I. világháború kitörése rendkívül súlyosan érintette a VAC vezetőségét, s szakosztályait. Számos sportolója, vezetője vonult be katonának, és közülük sokan elestek, köztük a századosként az orosz fronton hősi halált halt alapító, Dömény Lajos is.
Bár egy ideig a klub léte is veszélyben forgott, végül megerősödve gyűrte le a nehézségeket és következhetett – a többi, európai zsidó sportegyesülethez hasonlóan – az aranykor.
A VAC-nak ezer és kétezer fő közötti tagja, és több mint háromszáz igazolt sportolója volt mindkét nemben. S több sportágban is komoly sikereket ért el. Legismertebb sportolói ugyan más klubokban nyertek olimpiai bajnoki címeket, mint Keleti Ágnes tornász és Kabos Endre kardvívó, vagy játszott a magyar labdarúgó-válogatottban, Braun „Csibi” József, illetve több vízi- és kézilabdázója, tornásza és asztaliteniszezője is a nemzetközi élvonalba tartozott.
A 20-as évek nemcsak a sport, hanem a kulturális élet terén is kiemelkedő periódusa volt a klubnak. A VAC az 1923-as szezontól a téli időszakban minden évben bált szervezett, melyen rendszeresen részt vettek a főváros prominens zsidó származású személyiségei. Báljainak kiemelkedő helyszíne a Vigadó épülete. Minden csütörtökön este a VAC aktuális klubhelyiségében kultúrestet rendeztek. Kiemelten fontosnak tartották a zsidó hagyományok ápolását. Sőt, a klubnak száztagú vegyes énekkara és újságja (Sport és Társadalom) is volt.
A VAC 1926-ra létrehozta cserkészcsapatát, s bekapcsolódott a magyar cserkészmozgalomba. Cserkészcsapatának neve a „Vándormadár” lett, és intenzíven foglalkozott a cserkészeten belül a fiatalok testi-lelki-szellemi nevelésével. Kulturális programokat, ügyességi versenyeket, táborokat szerveznek, és kisebb szociális tevékenységeket is folytatnak.
A harmincas évek végére, a már fellépő anyagi nehézségek ellenére tizenhét szakosztálya volt a klubnak; asztalitenisz-, atlétika-, birkózó-, ökölvívás-, céllövő-íjász, evezős-, labdarúgó-, jégkorong-, kézilabda-, kosárlabda-, sí-, súlyemelő-, tenisz-, torna-, turista-, úszó-, vívószakosztály, több mint ezer fő sportolóval.
1941-ben a zsidótörvények miatt kizárták a VAC szakosztályait a magyar bajnokságokból. 1942-ben már egyetlen szakosztálya sem indult hivatalos versenyeken, és a klub alapszabályát is módosították. Ennek ellenére az egyesület nem oszlott fel, hanem sportolói tovább edzettek, több esetben titokban az alagsori tornatermekben a késő esti órákban, egészen 1944-ig.
A II. világháború borzalmai érzékenyen érintették a VAC tagságát, több százan haltak meg a holokauszt alatt. A VAC több egykori tagja vett részt az ellenállásban és a zsidómentésben.
1945-től az újabb megszűnésig A VAC jelentős személyi és anyagi veszteségeket szenvedett a II. világháborúban. Azonban a holokausztot túlélő sportvezetők és edzők hamar nekiláttak a szakosztályok és a klubélet újraindításának. Grosz Marcell elnök igyekezett felkutatni a lehetséges támogatókat, zsidó szervezeteket. S néhány szakosztály, így a kosárlabda, kézilabda, asztalitenisz már 1945-ben benevezett a magyar bajnokságokba.
1947-ből és 1950-ből is találni olyan leveleket, amelyben a VAC megköszöni a Maccabi Világszövetség invitálását a Maccabi Világjátékokra, de bürokratikus és anyagi akadályokat vázol fel. Illetve azt, hogy az Országos Sporthivatalnak kell küldenie a hivatalos meghívót, amelyben felkérné a Világszövetség a VAC-ot a harmadik Maccabi-játékokon való részvételre, amelyen szeretnének ott lenni. (Ezekből nem lett később semmi.)
A kommunista rezsim több hónapos megfigyelés és zaklatások után, 1949 márciusában a Magyar Cionista Szövetséget feloszlatta, a Joint (American Jewish Joint Distribution Committee) tevékenységét folyamatosan megfigyelte és üldözte. Ezzel elveszett a VAC legfontosabb anyagi és szellemi támogatottsága.
Hivatalos levél nem maradt fent a megszüntetéséről, de anyagi és egyéb segítség nélkül lehetetlenné vált a működés.
A klub megszűnése után több sportolója távozott más fővárosi klubokba; főként a Budapesti Vörös Meteorba, a Postás SE-be, a VI. kerületi Madiszba, illetve rengetegen választották az alijázást.
Néhány egykori VAC-sportoló visszaemlékezése szerint Grosz Marcell elnök próbálta újjászervezni a klubot az ötvenes évek elején, de ezt a kommunista hatalom megtiltotta.
1989-től napjainkig 1989-ben Michael Kevehazi – a Maccabi Világszövetség későbbi elnöke és kiemelkedő vezetője – támogatásával, dr. Gonda János vezetésével alakult újjá a klub, amely még abban az évben a Maccabi Világszövetség tagja lett.
Sőt, 1989-ben a klub néhány sportolóval már részt vett az első nemzetközi eseményen, a 13. Maccabi Világjátékokon (Maccabiah). A négyévente megrendezett Maccabiah a világ legnagyobb zsidó közösségi és sporteseménye, amelyre több ezer sportoló érkezik Izraelbe a világ minden részéről.
1991-ben, Marseille-ben pedig először szerepelt a magyar küldöttség az Európai Maccabi Játékokon (EMG).
A következő elnök, Dr. Bleyer András (1992–1999) kimagasló munkájával járult hozzá, hogy a Magyarországon sportoló zsidó fiatalok lehetőséget kapjanak mind a rendszeres sportolásra, mind a Világjátékokon való részvételre.
Először a karate és a kosárlabda szakosztály jött létre, illetve utóbbi ugye újraalakult, Varga Miklós és Mezei Katalin.
Dr. Bleyer András és dr. Dános Éva elnökhelyettes, továbbra is Michael Kevehazi – a VAC, haláláig tiszteletbeli elnöke – támogatásával és anyagi segítségével lehetőséget teremtett arra, hogy az egyesület sportolói ott lehessenek a nemzetközi versenyeken. Ennek is köszönhető, hogy a 14. Maccabi Játékokon (1993) – a juniorokkal együtt – a mai napig egyik legnagyobb létszámú (80 fős) delegációval vett részt. Ez az esemény több szempontból is fontos, számos fiatal idővel felnőtt versenyeken is képviselte Magyarországot. Illetve sok későbbi, akár mai napig is az egyesületet segítő ekkortól kötődik a Maccabi VAC-hoz.
1999-ben a kosárlabda-csapat tagjaként számos eseményen részt vett, Horváth József lett a klub elnöke. Irányítása alatt – anyagi okok miatt – jórészt kis létszámú küldöttség szerepelt a Maccabiah-n, illetve az EMG-n, de rendre remek eredményt ért el.
2010-től szintén egy kosaras, Jusztin Ádám váltotta az elnöki poszton, azóta pedig rendre nagy létszámú delegációval, ráadásul eredményesen szerepel a Maccabi VAC a különböző nemzetközi viadalokon.
2015-ben hatalmas sikert ért el a Maccabi VAC, amely másodszor adott otthont Budapesten a Maccabi Európa Szövetség kongresszusának, melyen a küldöttek úgy döntöttek, Budapest lehet a házigazdája a 2019-es Maccabi Európai Játékoknak.
Az EMG2019 mellett számos esemény, illetve társadalmi szerepvállalás is köthető a klubhoz. A nemzetközi Fun Run budapesti programját 2022-ben immár 10. alkalommal rendezik meg.
Hosszú évek óta sikeres, a hagyományos Maccabi Chanukka Kupa, kispályás labdarúgó torna. Tavaly csatlakozott a Maccabi VAC a Yellow Candle Programhoz, mellyel a holokauszt azon áldozataira emlékeznek, akiknek nincs élő rokonuk.
Szakosztályok
Asztalitenisz Az egyesület egyik legsikeresebb szakosztálya, nagy szerepet játszott a sportág magyarországi meghonosításában és elterjesztésében. Alapítója, Dömény Lajos maga is kiváló játékos volt.
Az asztalitenisz-szakosztály fénykora a 30-as évekre tehető.
A legsikeresebb bajnoki évei 1937 és 1938 voltak, amikor Gárdos György férfi egyéniben magyar bajnok lett, Benkő Károly és Schmiedl Jenő pedig férfi párosban nyert bajnokságot.
Beregi Dóra korának egyik legkiválóbb asztaliteniszezője volt, igazi párosspecialista. Női párosban, illetve vegyes párosban is bajnoki címet szerzett 1937-ben és 1938-ban.
A nemzeti csapatbajnokságban a VAC 1936 és 1942 között egy arany-, két ezüst- és két bronzérmet szerzett. 1939–40-ben és 1940–41-ben is megnyerte a női csapatbajnokságot két korábbi bronz- és egy ezüstérem után.
A második világháború után, rögtön 1945-ben elkezdte a szakosztály a munkát, és a nemzeti csapatbajnokságon ezüstérmet szerez.
Az újjáalakulás után ugyan alakult meg ismét a szakosztály, ám a Maccabiah-n, illetve az EMG-n rendszeresen vesznek részt sikerrel az asztaliteniszezők, így a 2019-es budapesti játékokon is több aranyérmet szereztek.
Kézilabda 1922. november 4-én Dückstein Zoltán, az Ifjúsági Testnevelés című lapban, néhány pontatlansággal leközli a Cséfay Sándortól kapott cseh házená nevű játék szabályainak fordítását németből, magyarázatokkal ellátva. Még ebben az évben a megyeri homokdombok mellett, a Központi Intéző Bizottság irányításával egy házibajnokságot rendeznek.