A levelezési sakk (vagy távsakk) a sakkjáték egy speciális formája, amelyben a játszó felek egymástól távol vannak, és a lépéseket valamilyen közvetítő eszköz segítségével továbbítják ellenfelüknek. Ez hosszú időn át az egyszerű postai levél, később főként a speciális postai lépésközlő levelezőlap volt, de játszottak távsakkot telefonon keresztül, táviratok, telexek, faxok váltásával, vagy rádión történő közvetítés révén is. Ma már a legelterjedtebb az interneten keresztül történő távsakkozás, amelyen a lépések megküldése vagy elektronikus levél (e-mail) útján, vagy szerverkapcsolat segítségével történik. Egyre bővül az okostelefonos alkalmazás (mobilapp) segítségével történő távsakkozási forma.
A levelezési sakkozásnak külön önálló nemzetközi szervezete van. Az ICCF (International Correspondence Chess Federation) az 1928-ban alapított első nemzetközi levelezési sakkszövetség (Internationaler Fernschachbund, IFSB) jogutódja, amely független a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE)-től. Az ICCF önállóan szervez levelezési sakkolimpiát, egyéni és csapat világ- és Európa-bajnokságokat, valamint különböző meghívásos és témaversenyeket.
A 2019-ben befejeződött 30. levelezési sakkvilágbajnokságon az 1. helyet, és ezzel a levelezési sakkvilágbajnoki címet az orosz Andrej Kohemaszov szerezte meg. A nőknél a 2020-ban befejeződött 12. női levelezési sakkvilágbajnokságon harmadszor egymás után az orosz Irina Perevertkina szerezte meg a világbajnoki címet.
Az első levelezési sakkolimpiát, amely 1949–1952 között zajlott, Magyarország válogatottja nyerte, a 2017-ben befejeződött (2012-ben kezdődött) 18. olimpia győztese Németország volt.
Története Az első levelezési sakkjátszma, amiről fennmaradt írásos említés, I. Niképhorosz bizánci császár és Hárún ar-Rasíd bagdadi kalifa között zajlott a 9. században. Közvetett utalások alapján feltételezhető, hogy levelezés útján sakkozott I. (Könyves) Henrik angol király és VI. (Kövér) Lajos francia király a 12. században. 1650-ben a velencei és a horvát kereskedők levelek útján továbbították sakklépéseiket az egymás elleni játszmájukban, amelyről Thomas Hyde angol orientalista, a sakk első történetírója tesz említést A keleti szórakoztató játékokról című, 1689-ben és 1694-ben megjelent művében. A 18. században Nagy Frigyes porosz király és Voltaire közel 50 évig tartó levelezése során több sakkjátszmát is váltottak. Leveleiket a királyi postaszolgálat továbbította Berlin és Párizs között.
Az első olyan levelezési játszmákat, amelyeknek a leírása is fennmaradt, Friedrich Wilhelm von Mauvillon (1774–1851) Hágában állomásozó holland katonatiszt játszotta egy Brédában élő barátjával, akinek a neve nem maradt fenn. Mauvillon a „3 postai játszmát” az 1827-ben megjelent sakk-könyvében ismertette. 1823-ban a párizsi sakk-klub levelező mérkőzést játszott a londoni sakk-klubbal. A mérkőzésről nem maradt fenn információ. Az egyik legkorábban feljegyzett postai sakkjáték az amszterdami és a rotterdami sakk-klub között zajlott 1824-ben. A mérkőzést az amszterdamiak nyerték, miután mindkét játszmát megnyerték.
A 19. század húszas éveitől egyre több levelezési sakkeseményről maradt fenn írásos emlék. A London Chess Club és az Edinburgh Chess Club 1824–1828 között váltott levelezési játszmákat. A megállapodásuk szerint a mérkőzés három olyan játszmáig tart, amelyben valamelyik fél győzelmet arat; a döntetlenek nem számítanak, és ha egy játszma döntetlenül ér véget, akkor azonnal újat kezdenek. A mérkőzést Edinburgh nyerte 2–1-re, és két játszma döntetlenül végződött. 1825-ben Manchester városa nyerte a levelezés útján váltott játszmát Liverpool ellen, 1828-ban a madrasi sakk-klub a haidarabádi klub ellen mindkét játszmáját megnyerve győzött.
Az 1830-as években Párizs volt a sakkozás fellegvára, a sakkélet a kávéházakban folyt, ezek közül is kiemelkedett a Café de la Régence. A kávéházban megalakult Párizsi Sakk-klub sorra hívta ki a kontinens nagyvárosainak sakkozóit levelezés útján történő mérkőzésre. 1834–1836 között több játszmát váltottak a London Chess Clubbal. A játszmák érdekessége, hogy a franciák az angolok 1. e4 lépésére e6-tal válaszoltak, és innen ered a megnyitás francia védelem elnevezése. Más országokban is egyre több játszmát váltottak távoli ellenfelek, elsősorban sakk-klubok között. Olaszországban 1836-ból származik az első feljegyzett levelezési játszma, amit a firenzei Giuseppe Gasbarri publikált. Az Amerikai Egyesült Államokban a legkorábban fennmaradt levelezési sakkemlék az 1839-es Washington DC Chess Club és a New York Chess Club közötti mérkőzés.
Az első feljegyzett magyar levelezési („távizeneti”) sakkmérkőzésre 1843–1845 között került sor a párizsi sakkélet központjának számító Café de la Régence és a magyar sakkozás fellegváraként számon tartott Wurm kávéház sakkozói között. A mérkőzés előzménye, hogy Aaron Alexandre francia sakkmester, az 1837-ben Párizsban megjelent sakkenciklopédiaEnciklopédie des Échecs ou Résumé comparatif en tableaux synoptique. (A sakkjáték enciklopédiája, vagy áttekinthető táblákon való összehasonlító egybefoglalása.) szerzője 1842. évi európai körútja során Pestre is ellátogatott, és több játszmát váltott a magyar mesterekkel. Játékuk olyan hatással volt rá, hogy tárgyalást kezdett a francia és a magyar kávéház törzsjátékosai közötti levelezési mérkőzés megvívására. A magyarok csak némi habozás után vállalták a játékot, mert tétként nagyjából egy állami hivatalnok egyévi fizetésének megfelelő 500 forintot kellett letenniük a párizsiak 1250 frankja ellenében. A hivatalosan két győzelemig tartó, háromjátszmás mérkőzésen nagy nemzetközi meglepetést keltve a magyarok mindhárom játszmában nyertek. A Szén József, Grimm Vince, Löwenthal János Jakab alkotta pesti csapatot lépésjavaslatokkal ellátó tanácskozó bizottság megbeszélésein gyakran részt vett Erkel Ferenc is. Ezen a mérkőzésen dolgozták ki a magyar sakkozók a magyar védelemnek, később budapesti megnyitásnak nevezett eljárást.
Az 1850-es évektől kezdve több újság is elkezdte támogatni a levelezési sakkot, és versenyeket szerveztek. Az 1880-as évektől kezdve a La Stratégie, valamint a Le Monde Illustré című francia sakkfolyóiratok rendszeresen rendeztek – a sakktörténelemben először – egyéni levelezési versenyeket. Az első ilyen versenyen a magyar dr. Mayer György az első helyet szerezte meg.
1895-ben játszották az első olyan távsakkmérkőzést, amelynél a lépéseket a távírókábelen keresztül továbbították a londoni British Chess Club és a New Yorkban levő Manhattan Chess Club játékosai között. 1897-ben ugyanezen a kábelen keresztül játszott a brit alsóház és az amerikai képviselőház csapata, az eredmény döntetlen lett.
1870-ben alakult az első kizárólag levelezési sakkhoz kötődő sakk-klub, a londoni Caissa Correspondence Chess Club. 1896-ban alakult a Pillsbury National Correspondence Chess Association (PNCCA), az első nemzeti levelezési szervezet, egy évvel később létrehozták az amerikai sakkligát (The Correspondence Chess League of America). Az első nemzeti levelezési sakkszövetség, a British Correspondence Chess Association 1906-ban alakult meg.
1893–1897 között rendezte meg a Budapesti Sakkszemle (az akkori időszak sakkfolyóirata) 19 résztvevővel az első magyar levelezési sakkversenyt, amelyen két, akkor még csak ígéretes fiatal versenyző Maróczy Géza és Charousek Rezső végzett az első helyen. A harmadik helyet Exner Győző szerezte meg.
1902-ben játszották az első rádión keresztüli távsakkjátszmát két hajó között, amely az Atlanti-óceánon 160 mérföldre tartózkodott egymástól.
1928-ban alakult meg Németországban az Internationaler Fernschach Bund (IFSB), amely a mai Nemzetközi Levelezési Sakkszövetségnek, az ICCF-nek a jogelődje.
Az első európai levelezési sakkolimpiát 1935–1937 között rendezték meg 17 európai ország részvételével, amelyet Magyarország válogatottja nyert meg. A csapat tagjai Balogh János, Nagy Géza, Barcza Gedeon, Szigeti Miklós, Boros Sándor és Szűcs Árpád voltak.
A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 1949-ben hozta létre levelezési sakkszervezetét, az International Correspondence Chess Associationt (ICCA). 1951-ben alakult meg 65 tagországgal, több mint egyéni taggal a levelezési sakkozás ma is működő nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség (ICCF), amely 1953-ban adományozta először a nemzetközi levelezési nagymester és a nemzetközi levelezési mester címeket.
Az első levelezési sakkolimpiát (csapatvilágbajnokságot), amely 1949–1952 között zajlott, Magyarország válogatottja nyerte. A csapat tagjai: Balogh János, Barcza Gedeon, Szigeti Miklós, Szűcs Árpád, Gonda József, Elekes Dezső voltak.
1950-ben kezdődött 78 résztvevővel az első egyéni levelezési sakkvilágbajnokság, amely 1953-ban fejeződött be, és az ausztrál Cecil Purdy nyerte meg. Az első női levelezési sakkvilágbajnokságot 1968–1972 között rendezték meg, amelyet a szovjet Olga Rubcova nyert meg, aki korábban – 1956–1958 között – a klasszikus, tábla melletti sakkozásban is világbajnok volt. Ő a sakk történetében az egyetlen, aki mindkét világbajnoki címet megszerezte.
1994-ben Lisa Powell alapította meg az International Email Chess Clubot (IECC). 2003-tól, a 18. levelezési sakkvilágbajnoki döntőtől kezdődően a lépéseket e-mailben küldték egymásnak a versenyzők, 2008-tól, a 23. döntőtől kezdődően a játszmákat egy szerveren keresztül játsszák. Egyre több levelezési versenyt rendeznek szerverek igénybevételével, az alacsonyabb szintű levelezési sakkversenyek között azonban még megtalálhatók a hagyományos postai úton történő lépéstovábbítást alkalmazó versenyek is. Ez utóbbiaknál a nevezéskor a versenyzők választhatnak a szerveres vagy a hagyományos lépésküldés között. Ezek a versenyek az előre meghirdetett létszám betelése után indulnak. E két forma mellett továbbra is megmaradtak az e-mailben rendezett versenyek is.
Magyarországon a levelezési sakk irányítása és a versenyek szervezésével kapcsolatos ügyek végzése a Magyar Sakkszövetség keretén belül működő Sakktörténeti és Levelezési Bizottság keretén belül valósul meg.
A lépéstovábbítás formái A lépésközlés eszköze alapján egyenes összefüggés látható a távközlés fejlődésével: Küldönccel, futárral – ez volt a legkorábbi módja a lépések közlésének. Postai úton – a középkorban a postakocsi szolgálatok megindítását követően. További fejlődést jelentett, és a levelezési sakkozás elterjedését jelentősen segítette, amikor 1840-ben Sir Rowland Hill megalkotta és bevezette az első postabélyeget. Távirati úton – a távíró feltalálását követően a lépések gyorsabb továbbítása vált lehetővé. Ez a küldési módszer nem szorította háttérbe a hagyományos postai levelezőlapon történő lépésküldést. Telefonon – a telefon, és különösen a távbeszélő központok feltalálását követően néhány játszmára telefonon keresztül is sor került. Rádió útján – a rádió feltalálását követően újabb távközlési csatorna nyílt meg az információ továbbítására. Alkalmazása kevésbé terjedt el, mivel a rádióberendezés nem állt olyan mértékben rendelkezésre, hogy azt nagy tömegek használni tudják. Telefaxon – a telefax-készülék feltalálása után alkalmazásával a gyors információtovábbítás vált lehetővé. Az e-mailen történő lépésközlés elődjének tekinthető. E-mail útján – A számítógépek tömeges elterjedését követően bevezetett, ma is használatos lépéstovábbító eszköz az elektronikus levelezés, amely gyors, ugyanakkor egyértelműen bizonyítható a lépések elküldésének és megérkezésének ideje. A hagyományos postai levelezést olcsósága (ingyenessége) miatt jelentős mértékben kiszorította. Az e-mail útján történő levelezési sakknak saját önálló szervezete az International E-mail Chess Club (IECC). Mobiltelefonon keresztül – Az okostelefonok megjelenésével, és a rájuk készített alkalmazások (applikációk) révén nagyon népszerű a mobiltelefonos távsakkozás. A lépéseket SMS segítségével továbbítják egy központi szerverre.