Az antropozófia spirituális és új vallási mozgalom,Norman, Alex (2012). Cusack, Carole M.; Norman, Alex (eds.). Handbook of New Religions and Cultural Production. Brill Handbooks on Contemporary Religion. Brill. p. 213. . Retrieved 1 January 2024. [...] continue to have influence beyond the institutional reach of Anthropospophy, the new religious movement he founded.Frisk, Liselotte (2012). Cusack, Carole M.; Norman, Alex (eds.). Handbook of New Religions and Cultural Production. Brill Handbooks on Contemporary Religion. Brill. p. 204 fn. 10, 208. . Retrieved 1 January 2024. Thus my conclusion is that it is quite uncontroversial to see Anthroposophy as a whole as a religious movement, in the conventional use of the term, although it is not an emic term used by Anthroposophists themselves.Cusack, Carole M. (2012). Cusack, Carole M.; Norman, Alex (eds.). Handbook of New Religions and Cultural Production. Brill Handbooks on Contemporary Religion. Brill. p. 190. . Retrieved 1 January 2024. Steiner, of all esoteric and new religious teachers of the early twentieth century, was acutely aware of the peculiar value of cultural production, an activity with which he engaged with tireless energy, and considerable (amateur and professional) skill and achievement. amelyet a 20. század elején az ezoterikus Rudolf Steiner alapított. Az antropozófia egyszerre világnézet, lehetséges megismerési út és szellemi mozgalom.
Az antropozófia a nyugati gondolkodás továbbfejlesztésének igényében gyökerezik. Olyan tanításrendszer, amely szerint azon túl, amit a mai tudomány létezőként elismer (amelynek a lényegét azonban nem ismeri), sok egyéb, fizikai érzékszervekkel és eszközökkel nem érzékelhető dolog, folyamat is valóságosan létezik, sőt érzékfeletti módon megfigyelhető. Az antropozófia tanításait az élet számos területén alkalmazzák, például a gyógyászatban, gyógypedagógiában, nevelésben, művészetben és a mezőgazdaságban is.
Etimológia Összetett szó a görög ἄνθρωπος, anthróposz (= ember) és σοφία, szophia (= bölcsesség) szavakból.
Története bélyegkép|300px|jobbra|Az első Goetheanum Rudolf Steiner (1861–1925), az antropozófia megalkotója kezdetben a Teozófiai Társulatban tartott előadásokat a múlt század első éveiben, mert érzékfeletti kutatásainak befogadásához itt talált alkalmas közönséget. Később a társaság német szekciójának vezetője is lett, és egyre többen látogatták előadásait. Ezek tartalmáról azt mondta, hogy mindig saját kutatási eredményein, személyes tapasztalatain alapulnak. A teozófiai társulattal akkor szakított, amikor annak vezetői egy indiai kisfiúról, Dzsiddu Krisnamúrtiról azt kezdték terjeszteni, hogy ő az újratestesült Krisztus. Steiner élesen szembeszállt ezzel az állásponttal, a társaságból kilépett, és 1912-ben megalakította az Antropozófiai Társaságot, amelyben haláláig tevékenykedett.
Steiner élete utolsó hónapjaiig fáradhatatlanul tartotta előadásait a legkülönbözőbb témákban (fizika, kémia, biológia, történelem stb.). Az antropozófia központja a svájci Dornachban fekvő Goetheanum.
Jellemzői bélyegkép|bal|200px|Rudolf Steiner A Rudolf Steiner által életre hívott filozófiai irányzat célja egy átfogó szellemi világ- és emberkép megalkotása. Kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban a keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik, és középpontjában Krisztus feltámadása, a Golgotai Misztérium áll. Iskolázási módszere, „a magasabb világok megismerésének útja”http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/21/a-magasabb-vilagok-megismeresenek-utja is – az ember morális fejlesztése mellett – a nyugati gondolkodásból sarjad. Tanítása szerint a gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van.
Az antropozófia olyan tanításrendszer, amely szerint azon túl, amit a mai tudomány reális létezőként elismer sok egyéb, fizikai érzékszervekkel és eszközökkel nem érzékelhető dolog, folyamat is valóságosan létezik, sőt érzékfeletti módon megfigyelhető, tudományos igénnyel kikutatható.A szellemtudomány körvonalai A fizikai érzékelésen és a fizikai kutatás külső eszközein túl minden emberben érzékfeletti (vagyis fizikai érzékszervekkel nem tapasztalható), ki nem fejlesztett szervek csírái szunnyadnak, amelyek a lelki élet erősítésével és morális önfejlesztéssel szisztematikusan lelki-szellemi érzékelő szervekké alakíthatók. Az antropozófia tanai és felismerései elsősorban Rudolf Steiner ilyen állítólagos érzékfeletti érzékeléssel kikutatott megfigyelésein alapulnak. Az antropozófusok ezért az antropozófiát nem filozófiának tartják, hanem tudománynak, szellemtudománynak.
Az antropozófia követői szerint a megismerés lényegében határtalanul bővíthető. A fizikai sík empirikus tapasztalataira és az ezek fogalmi feldolgozására alapozott megismerési mód, amelyen a jelenlegi akadémikus tudományosság is nyugszik, jelentős mértékben kitágítható. A mindenki által használt (tárgyi) megismerésen kívül létezik három magasabb megismerési mód is, amelyek használatával a megismerés körébe vonhatók a lét azon területei is, amelyeket a fizikai érzékelésre alapozott megismerés nem képes elérni. Eszerint a jelenlegi tudomány nem képes közvetlenül megismerni sem a vegetatív életet, sem a lelki, sem a szellemi életet, csupán ezek fizikai szinten megjelenő hatásait és eredményeit. Az antropozófusok szerint itt az ideje, hogy fokozatosan az is a tudományos megismerés körébe kerüljön, amit az elmúlt századokban kialakult álláspont szerint nem lehet megismerni, ezért a hithez tartozónak tekintenek.
Az antropozófia az ember szellemiségét a világ szellemiségéhez kívánja vezetni, mégpedig a megismerés tudományos útján. A létet azonban annál sokkal gazdagabbnak tételezi, hogy pusztán a gondolati, a tudományos élet kibővítésével megelégedhetne. Az antropozófia ezért a művészet minden területének és a vallási életnek a megújítására is törekszik. Nem vallás, de a vallások megértésének elmélyítésén munkálkodik.
Az antropozófia tehát mindenekelőtt egy megismerési út, amelynek eredményei átfogó rendszert, világnézetet alkotnak. Ennek átlátása az antropozófusoknak is nehézségekbe ütközik. Az antropozófia mint világnézet elismeri a teremtést és az evolúciót is, sőt a teremtés, a teremtő lények fejlődéséről (involúciós és evolúciós szakaszok váltakozásáról) beszél. Az antropozófusok szerint a fizikai tényekre (például törzsfejlődés, öröklődés, táplálkozás, emlékezés, gondolkodás, akarat működése, alvás, álom, Naprendszer keletkezése és alakulása stb.) adott magyarázataik nem rosszabbak a természettudomány által adott magyarázatoknál. Sőt, úgy gondolják, mivel nézetük a lét sokkal nagyobb területének érzékelésén alapul, magyarázataik valószínűsíthetően közelebb állnak a valóság teljesebb megértéséhez, mintha csak a természettudományosan is elismert érzékelésre, gondolkodásra és fizikai eszközökre hagyatkoznának.
Az antropozófia a teozófiával ellentétben a nyugati gondolkodásban, nem hindu és buddhista tanokban gyökerezik. Megismerési útja alapvetően a gondolkodás megerősítésével kezdődik, melynek során maga a gondolkodás válik belsőleg megfigyelhetővé. Ezzel egyúttal a gondolkodás belső (érzékfeletti) észlelőszervvé változik, amellyel a fizikai valóságon túli lét válik megfigyelhetővé.
Az érzékfeletti megfigyelések nyomán az antropozófia értelmezni igyekszik a különféle mitológiai és vallási tanokat is, és ezekben általában sokkal több valóságos elemet vél felfedezni, mint a ma uralkodó elképzelések. Emiatt a nagy vallási tanítókat is nagy elismeréssel szemléli, de Krisztusbanhttp://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/94/jezustol-krisztusighttp://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/19/a-lukacsevangelium látja a földi fejlődés legnagyobb alakját. Ennek ellenére a keresztény egyházakban nem talált megértésre. Mint ahogy viszonylag kevés megértésre talált a tudomány embereinél is.
Az antropozófusok a világot és az embert alapjában véve három részből állónak tekintik: testből, lélekből és szellemből, amelyek egymást áthatják. Ezt a nézetet Steiner a A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei (GA 9) és az A szellemtudomány körvonalai (GA 13) című műveiben fejti ki alaposabban. Az antropozófia szerint a testi és lelki lét oka és forrása a szellemi, azaz isteni létben található, amely áthat mindent. Eszerint az antropozófia spirituális monizmus, mert a szellem által létrejött egységben látja a létet.
bélyegkép|300px|jobbra|A második Goetheanum, az antropozófia központi épülete a svájci Dornachban A megismerés – antropozófiának is megfelelő – ismeretelméleti alapjai főként Steiner első írásműveiben vannak lefektetve. Ezekből magyarul egyelőre csak a A szabadság filozófiája (GA 4)http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/80/a-szabadsag-filozofiaja http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/762/goethe-vilagszemlelete jelent meg könyvalakban, amelyben lefektette az etikai individualizmus alapjait. Ezek, valamint Steiner számos korai munkái előfutárai a 20. századi európai filozófia térnyerésének a kartéziánus idealizmussal és a kanti idealizmussal szemben. Már korai munkáiban elvetette az alany-tárgy választóvonalat vagy tagolást, amely Descartes, és a klasszikus fizika hatására uralkodó volt a nyugati gondolkodásban. Steiner mégis éppen a filozófiát mint pusztán intellektuális tevékenységet kívánta meghaladni az antropozófiával, és rendhagyó filozófiatörténetében azt tárgyalta, hogy a gondolati élet fejlődése hogyan torkollik az antropozófia által tárgyalt magasabb megismerésbe, a szellemnek nem csupán idealista tapasztalásába, de realista empirizmusába is. Steiner filozófiából doktorált ugyan, de antropozófiájában éppen azt kívánta demonstrálni, hogyan lehet a gondolati élet elevenné tételével, szokatlanul intenzív felfokozásával elérni a fizikai léten túli lét egzakt megfigyelését.
Steiner elsősorban a skolasztikus filozófia realista álláspontjában, konkrétan Aquinói Szent Tamás gondolataiban látta az antropozófiai megismerési út filozófiai előzményét.
Mivel Steiner Johann Wolfgang von Goethe tudományos és művészi tevékenységében az elfogulatlan megfigyelés fizikai léten túlra történő kiterjesztését látta, Goethe munkásságát különösen nagyra értékelte. Kezdetben Goethe munkáihoz kapcsolódva bontotta ki antropozófiáját. Különösen Goethe színtana váltotta ki elismerését, amit tovább is fejlesztett, mert úgy látta, hogy Newton színelmélete nem felel meg a valóságnak.
Tanításai Az antropozófia alapvető tanai thumb|Steiner – Bis es gegeben ist a Föld, az ember és a tudat fejlődése (kozmológia, ciklikus korszemlélet, Naprendszer kialakulása) szellemtudományos megközelítésben;http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/707/szellemi-hierarchiak-es-tukrozodesuk-a-fizikai-vilagban a világ és az ember hármasságban való szemlélete (test, lélek, szellem)http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/35/a-vilag-es-az-ember-szellemi-megismeresenek-alapelemei és ennek kifejtése hetességben és kilencességben; a földi ember négyes tagozódása (fizikai test, élettest (= étertest), érző test (= asztráltest), Én (= individuum);http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/33/a-szellemtudomany-korvonalai a reinkarnáció és a karma filozófiája;http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/54/a-karmikus-osszefuggesek-ezoterikus-vizsgalata-1 krisztológia és a különféle vallási tanok megértése az emberiség kulturális fejlődésében (például Buddha szerepe a kereszténység előhírnökeként, a két Jézus-gyermek története), Jézus és Krisztus megkülönböztetése, Krisztus második eljövetele (érzékszervileg nem érzékelhető formában)http://szellemtudomany.hu/termekek/antropozofia-rudolf-steiner/764/krisztus-megjelenese-az-eteri-vilagbann az érzékfeletti megismerés megszerzésének útja; a szellemi lények rendje és tevékenységeik;