Veres János (eredeti teljes neve: Vörös Zoltán János; Tornalja, 1930. február 28. – Rimaszombat, 1999. augusztus 5.) költő, író, műfordító, helytörténész.
Pályafutása
Az általános iskolát Tornalján végezte, majd 1940-től a jászóvári premontrei kanonokrend Takács Menyhért Gimnáziumában tanult, ahol a szemináriumban lakott. Miután szüleivel 11 éves korában Rimaszombatra költöztek, a helyei Egyesült Protestáns Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Amikor az ötödik osztályt kezdte, a háborús események miatt az iskolát bezárták, így csupán az első négy osztályból szerezte meg bizonyítványát.
Már diákként foglalkozott versírással. 1949-ben tüdőbajt kapott, ezért nem tudta letenni az érettségi vizsgát, később érettségizett magántanulóként. A Magas-Tátrába vitték gyógykezelésre. Megismerkedett Fábry Zoltánnal, ő fedezte fel költői tehetségét. A szanatóriumban folytatta a tanulást, sokat olvasott.
1957-ben lett munkaképes. A rimaszombati kórház hivatalnokaként kezdett dolgozni, majd az Új Szóhoz került, ahol külső riporterként dolgozott. 1962-ben megalapította a rimaszombati Tompa Mihály Klubot, majd létrehozta és évekig vezette Mács Zoltánnal és Horváth Júliával közösen a Fáklya Irodalmi Színpadot.
1966-tól 1970-ig a rimaszombati Járási Művelődési Ház szakelőadója és népművelőjeként dolgozott. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának is tagja volt, valamint 1968-69-ben a Csemadok járási elnökségének tagja és a népművelési szakbizottság titkára. A gömöri magyarság jogaiért kiállt, emiatt meghurcolták.
1970-ben súlyosan megbetegedett. majd a kórházi kezelése után rokkantnyugdíjasnak nyilvánították. A hatalom nem engedte, hogy publikálhasson, 1989 után rehabilitálta a Járási Hivatal. A salgótarjáni Palócföld című folyóiratban jelenhettek meg versei és műfordításai. Barátságban állt Ján Smrekkel, s számos szlovák író és költő műveit fordította le magyar nyelvre.
Családja
Szülei Vörös Cirill István fogtechnikus és Lemák Etelka háztartásbeli. Felesége Vörösné Habán Ilona tanárnő, akivel 1959. december 19-én kötött házasságot. Fia Attila agrármérnök, szerkesztő, Csemadok tv titkára, cserkészparancsnok, a TMK elnöke. Unokái Előd János és Ádám Ákos operatőrök.
Díjak, elismerések
Csemadok-díj Blaha Lujza Plakett Madách-díj (1990) költői munkásságáért, műfordításaiért, a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok gyarapításáért Pro Gömör díj (1997)
Művei
Három fiatal költő. Török Elemér, Ozsvald Árpád, Veres János versei; Magyar Kiadó, Bratislava, 1954 Ifjú szívem szerelmével (1955) Tüzek és virágok (1961) Földrengés után (1966) Fehér szarvas (1967) Homokvirág (1972) Mikrovilág (1979) Életút (1989) Széttekintés a rimaszombati járásban. Honismereti kislexikon; Tompa Mihály Klub–Tompa Mihály Emlékbizottság–Herman Ottó Múzeum, Rimaszombat–Kelemér-Gömörszőlős–Miskolc, 1992 (Gömöri műhely) Jéghegy (1998) Fekete május. Versek, 1947–1951; posztumusz kiad.; Madách-Posonium, Pozsony, 2006 A basa sípja; Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, Gömörszőlős, 2013 (Alkotók és alkotások); színdarab, ősbemutatója 1998-ban Putnokon volt.
Források
Veres János Napút, 1999 Emlékezés: Tizenöt éve hunyt el Veres János Felvidék.ma, 2014. augusztus 5. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig Kortárs magyar írók, 1945-1997 – Veres János szócikk
Kategória:Szlovákiai magyar költők, írók Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Szlovákiai magyar helytörténészek Kategória:Rimaszombatiak Kategória:Tornaljaiak Kategória:1930-ban született személyek Kategória:1999-ben elhunyt személyek