Pablo Emilio Escobar Gaviria, becenevén „El Doctor”, „El Patrón” vagy „Don Pablo” (Rionegro, 1949. december 1. – Medellín, 1993. december 2.) kolumbiai drogbáró és narkoterrorista, aki a karrierjét a kábítószer-kereskedelemre épülő feketegazdaságra és szervezett bűnözésre építve, a hatalma csúcsán az egész világon megtermelt kokainmennyiség kereskedelmének mintegy a 80 százalékát tartotta a kezében,A kokainbáró Budapesten akart bosszút állni, index.hu ezzel évente közel 2 milliárd dolláros forgalmat lebonyolítva. 1989-ben a Forbes magazinForbes included Pablo Escobar in this first edition of the international billionaires list, forbes.com szerint a világ 7. leggazdagabb embere volt.Pablo Escobar, My Father. Escobar, Juan Pablo. St. Martin's Press, New York. 2014., 469. oldal A Medellín kartell irányítójaként legszebb éveiben napi 60 millió dolláros profitot termelt. Kokainkirálynak („The King of Cocaine”) is nevezték.Pablo Escobar: The Drug Lord The U.S. Couldn't Catch , groovyhistory.com
Élete Ifjúkorának háttere A korabeli ifjúság erőszakos légköre hamar átragadt Escobarra, megalapozva lelkiismeretlenségét céljai eléréséhez. Ennek a légkörnek a forrása a vidék egyenlőtlen vagyoni eloszlása volt. Escobar születésének idején a lakosság mindössze 3%-a jelentette azt a kevés családból álló gazdag hatalmi elitet, akik a földterületek 97%-át és Kolumbia nyersanyagait, többek közt a bányákat, az olajkutakat, emellett a kávé- és banánültetvényeket is uralták. Ez az egyenlőtlen eloszlás a kolumbiai nép nagy részét bénító szegénységben tartotta.
1948-ban a liberális és reformer elnökjelöltet, Jorge Eliécer Gaitánt lelőtték. Ez népfelkeléshez, az úgynevezett El Bogotazóhoz vezetett, amely leginkább a vidéki övezetekben állandósult nagy vehemenciával; vallásos buzgalom és mások hatalom- és földigénye állhatott a hátterében. Ez a Violenciába, azaz kegyetlen polgárháborúba torkollott a liberális és a konzervatív párt követői között.
Ifjúsága Pablo Emilio Escobar Gaviria Antioquia megyében, a Rionegro nevű, közepes méretű városban született, Abel de Jesús Escobar állattenyésztő és Hermilda Gaviria tanárnő hét gyermeke közül harmadikként. Családjának tizenkét hektár földje és tehenei voltak. A Frontino és Rionegro környéki, viszonylag jómódú szarvasmarha-gazdaságok később a liberális katonai alakulatok és a hegyi gerillák közötti erőszakos összecsapások fő helyszínei lettek. A család Envigadóba költözött, ott Hermilda egy kisiskolát alapított. Pablo Escobar Envigadóban csatlakozott egy nihilista ifjúsági mozgalomhoz, a Nadaismóhoz, és 13 évesen kezdett kolumbiai marihuánát szívni. Iskoláját, a Liceo Lucrecio Jaramillot-t tiltakozásul 1966-ban, idő előtt otthagyta.
Fiatalságát az utcán töltötte unokatestvérével, Gustavo Gaviriával, akivel Medellín piroslámpás negyedének, a Jesús el Nazarenónak bárjaiban is gyakran megfordultak. A Barrio Antioquiaban tett szert ismertségre a helyi alvilág körében, ami későbbi életére nézve fontos állomás volt. Lőfegyverek kerültek a birtokába, ami hamar elhozta neki más bandák tiszteletét, akik akkoriban többnyire csak késekkel és machetékkel voltak felfegyverkezve. Korán csatlakozott egy marihuána-csempészbandához, és részt vett egy utcai rablótámadásban is, emellett pedig csempészett Marlboro cigarettával is kereskedett. Anyja szerint tevékenysége nem felelt meg a tisztességes elvárásainak, hiszen idő előtt akart magának nagy hatalmat szerezni. 20 évesen Escobar autókat kezdett lopni, ezeket szétszerelte, majd orgazdaként eladta. Nem sokkal később bandájával már komolyabb bűncselekményeket is elkövettek, gazdag polgárokat raboltak el, akiket gyakran meg is öltek a váltságdíj kifizetésének ellenére is. Escobar ezzel is demonstrálni akarta a hatalmát. 1971-ben elrabolta a nép körében eléggé népszerűtlen iparost, Diego Echavarríát, és megfojtotta a váltságdíj átvétele után. Tettének híre ment Medellínben, ennek következtében megkapta az „El Doctor” ragadványnevet.
Az 1970-es évek közepén a „Marimba”-marihuánakereskedelem a háttérbe szorult, mert egy másik kábítószer, a kokain jött divatba. Ennek az új és igen jól működő üzletnek Escobar, az Ochoa-testvérek, Carlos Lehder és José Rodriguez Gacha voltak az úttörői. Escobar felhasználta az óriási üzletnek ígérkező kereskedelmi lehetőségeket társadalmi felemelkedéséhez. Az 1970-es években óriási drogbirodalmat épített föl és hatalmas vagyonra tett szert, előfordult, hogy egy nap 1,5 millió amerikai dollárt keresett. Ekkorra már Kolumbia drogbárójaként ismerték.
Drogkereskedelem 260px|jobbra|bélyeg|Medellín városa a 21. században. Itt született és töltötte fiatalkorát Escobar Escobar kegyetlenségének és lelkiismeretlenségének hála gyorsan a Medellín Kartell meghatározó alakjává vált. Annak ellenére, hogy egyszer tizenegy kilogramm kokain birtoklásáért letartóztatták, soha egyetlen per sem volt ellene drogbirtoklásért vagy drogkereskedelemért, mert az ellene tanúskodó rendőr tisztázatlan körülmények között meghalt. Halálos fenyegetéseket kaptak azok a bírók is, akik közel álltak ügyéhez, emiatt a gyilkossági pert elvetették.
1975-ben Escobar megismert egy jómódú, Rubin fedőnevű pilótát Medellínből, aki folyékonyan beszélt angolul, ismert volt Miamiban, és éppen az Ochoa-testvéreknek (Juan David, Jorge és Fabio) dolgozott. „Rubin” Miamiban sportrepülőgépet vett, és további pilótákat toborzott. Az első kokaincsempész Medellínből Fabio Restrepo volt, Rubinnal 1975-ben egy vagy két szállítmány kokainnal (40–60 kg) repültek Miamiba, és legalább amerikai dollárt kerestek az üzleten. Escobar megkapta Jorge Ochoától az engedélyt, hogy a tiszta kokaint Restrepo-nál adja el. Ő viszont kivégeztette Restrepót, és „Rubin”, valamint az Ochoa-testvérek számára nyilvánvalóvá vált, hogy ettől kezdve Escobarnak dolgoznak.
1976-ban Escobar feleségül vette a 15 éves María Victoria Henao-t. Két gyerekük született, Juan Pablo és Manuela. A házasságot Escobar nagyon boldognak értékelte, ennek ellenére számtalan fiatal nővel csalta meg a feleségét. Ezen nők egyike terhes lett, őt Escobar bérgyilkosai megölték. Jhon Jairo Velásquez, alias „Popeye” volt a legközelebbi bizalmasa és Escobar bérgyilkosainak főnöke, ő Escobar parancsára több mint 150 embert gyilkolt meg. Escobar egyébként összesen 30 bírót és nem kevesebb mint 457 rendőrt öletett meg.
1976-ban a Departamento Administrativo de Seguridad (DAS) unokatestvérét, Gustavo Gaviriát letartóztattatta, amikor Miamiba szállított kokaint. Escobart is letartóztatták, és Itagüíben börtönbüntetésre ítélték, de lefizette fogvatartóit, ezért röviddel ezután ismét szabadon engedték. Az elfogásában közreműködő DAS-hivatalnokokat kivégeztette. Ezekből az időkből származik kedvelt mondása, a „plata o plomo”, melynek jelentése ezüst vagy ólom (megvesztegetés vagy halál).
Megteremtette azt az üzleti modellt, melynek során a kokaint független ültetvényekről nyerték, Escobar pedig ellenőrizte a szállítást. A termelők ezért minimum 10% jutalékot fizettek a nagykereskedelmi árra Miamiban. Sikertelen szállítás esetén, amennyiben az árut lefoglalták a hatóságok, Escobar kifizette a vevők kárát, ez pedig a termelési költségek rovására ment. A nyereségek azonban ezzel együtt is messze meghaladták a lefoglalt szállítmányok veszteségeit. Escobar lefizette a védelmet az ültetvényektől a feldolgozáson át a forgalmazókig, így kábítószerkereskedelme zavartalanul folytatódhatott. A szállításokhoz leginkább sportrepülőgépeket használt (kb. 1 tonna/út kapacitással), de csempésztek távvezérlésű mini tengeralattjárókkal is. Ezek legfeljebb két tonna kokaint voltak képesek Kolumbia északi partjától Puerto Ricóig szállítani. Üzleti tevékenysége utolsó fázisában 10 tonna kokaint vitetett ki az Amerikai Egyesült Államokba egy átépített Boeing 727-tel.
Gacha és Lehder eleinte részben Escobarnak dolgozott, részben viszont saját zsebbe. 1975-ben lefoglaltak egy 600 kilogrammos kokainszállítmányt egy repülőgépen Caliban; ez az intézkedés egy hétvége alatt 40 ember halálát jelentette, mert a szervezetek kölcsönösen fúrták egymást, volt, hogy a rendőröknek súgtak egy szállítmányról, így az üzlet megbukott. A mérhetetlen gazdagság egy új társadalmi réteget hozott létre Kolumbiában, akik villákkal, diszkókkal és egyéb fényűző dolgokkal tetszelegtek.
Escobar sógora, a baloldali Mario Henao segítségével Escobar tevékenysége nyomán kiérdemelte a "hazafias" jelzőt, mert egy új, modern és haladó Kolumbiát épített fel. Medellínben Escobar saját újságot adott ki, a Medellín Cívicót, amelyben saját személyének dicsőítésével foglalkozott. Ő építtette a Pablo Escobar negyedet azoknak a medellíni szegényeknek, akik még saját lakással sem rendelkeztek. Escobar Medellínben nagyvonalú munkaadónak számított, és droglaborjaiban magas béreket fizetett a személyzetének. 1978-ban Medellín városi tanácsának képviselőjévé választották, politikai immunitást szerzett amely megvédte őt a további büntetőeljárásoktól. A diplomata státuszt családja utazásra használta Miamiba, ahol luxusvillákat vásároltak, valamint egy 8 millió dolláros farmot Planationnél, Broward Countyban. A kolumbiai drogbáró követte azon jómódúak hagyományait, akik gazdagságukat egykor a rabszolgamunkának, a dohány-, kinin-, arany- és smaragdcsempészetnek, valamint földek elkobzásának köszönhették a polgárháborúk alatt.
1981-ben Escobar Marta Ochoa elrablása után megalapította saját magánhadseregét, a Muerte a los Secuestradorest (MAS). A milícia felállítását 223 drogkereskedővel íratta alá, majd röpcédulák ledobásával egy futballstadion fölött tette ismertté. A MAS létrehozását tekintik egyúttal a Medellín Kartell alapító dátumának is. 1982-ben Escobar megválasztatta magát a kolumbiai kongresszus képviselőjének. A liberális párt képviselője volt, a tanácsüléseken érződött a népszerűsége, és „Paisa Robin Hood”-nak nevezték el. Amikor a neve nyíltan összefüggésbe került a drogkereskedéssel, kényszerítették, hogy lemondjon mandátumáról. Pénzügyi hatalma és összeköttetései révén azonban továbbra is nagy befolyása volt a politikára, és politikusok tucatjait tartotta markában megfelelő összegű kenőpénzek fejében.
1983-ban Manuel Noriega a Medellín Kartell felszámolását ajánlotta, és nagyvonalú befektetési lehetőségeket a drogpénzeknek. Rodrigo Lara Bonillas meggyilkolása után Escobar, Lehder, Gacha és az Ochoa-testvérek Panamába repültek. Ebből az időből ered Escobar ezen idézete: „Inkább egy sír Kolumbiában, mint egy börtöncella az Egyesült Államokban.”
1984-ben a világ legsikeresebb kokainkereskedője volt, a kokainpiac nagy része az ellenőrzése alá tartozott (80% Kolumbiában). A legnagyobb nyereségét az Amerikai Egyesült Államokba való kokaincsempészéssel érte el, ahol a kokaint több mint háromszor olyan drágán adhatta el, mint Kolumbiában. Egy kilogramm kokain értéke az eredeti dollár helyett már dollárra emelkedett, amint átért a határon. Mivel az eredeti 90%-os tisztasági foka az Egyesült Államokban 30%-ra lett felütve, így az értéke dollár fölé emelkedett.
Még 1984-ben az amerikai DEA megsemmisítette Escobar nagyszabású kokainlaboratóriumait, a Tranquilandiát és a Vila Cocát, és lefoglalt 14 tonna tiszta kokaint, amivel súlyos kárt okozott a Medellín Kartellnek. Az Egyesült Államok légiereje ezen felül gyomirtót permetezett a kokainültetvényekre Kolumbia esőerdeiben.
1985-ben Gacha és Escobar közvetítésével megkezdték a Magdalena-völgy megtisztítását a FARC-gerilláktól. A műveleteknek, amelyeket brit és izraeli katonák támogattak, parasztok és földmunkások ezrei estek áldozatául. A Medellín Kartell félkatonai kötelékei és katonai alakulatok együttes bevetése a FARC, ELN és M-19 csapatoknak a Magdalena-völgyben súlyos veszteségeket okozott. Ugyanabban az évben az M-19 (Movimiento 19 de Abril) baloldali gerillaszervezet betört Bogotá Igazságügyi Palotájába. Escobar részvétele az ügyben tisztázatlan maradt.