Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szeptember 30. – Debrecen, 1991. január 24.)Gyászjelentés, Szabadság, 1991. február 5. (Forrás: a Szabadság szerkesztőségének digitális archívuma). A Romániai magyar irodalmi lexikonban (tévesen) január 25. szerepel. romániai magyar író, költő, humorista.
Életpályája
Középiskoláit szülővárosában végezte, 1949-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1952-ig az egyetem Logika Tanszékén gyakornokként működött, majd rövid ideig a Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken lett tanársegéd. 1953 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztőjeként, 1957-től 1962-ig a Napsugár című gyermeklap munkatársaként dolgozott, majd 1969-ig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1969 és 1987 között a bukaresti Előre című napilap kolozsvári munkatársaként tevékenykedett. Több évtizeden át ő írta az Utunk című irodalmi hetilap szilveszteri Ütünk mellékletét. 1990 és 1991 között a kolozsvári Keresztény Szó című katolikus lap főszerkesztője volt.
1953. december 31-én házasodott össze Makfalvi Ellával, két gyermekük, egy fiú és egy leány született. Feleségével később számos közös fordításuk is megjelent.Húsz esztendeje hunyt el Bajor Andor. (Az író özvegyével, Bajorné Makfalvi Ellával Fodor György beszélget). Gyulafehérvári római katolikus Érsekség honlapja, 2011. február 1. Makfalvi Ella, írói-szerkesztői névként Bajor Ella néven gondozta Bajor Andor hagyatékát.Varga Melinda: A derű hunyorgása. Irodalmi Jelen, 2012. október 10. Bajor Andort a Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.Digitális Irodalmi Akadémia (Petőfi Irodalmi Múzeum). Bajor Andor digitalizált anyaga.
Sírja a Házsongárdi temetőben található (I. B.).Bajor Andor sírjának leírása és képe a Házsongárd Alapítvány adatbázisában.
Munkássága Első írását az Utunk közölte 1949-ben. Lírikusként indult, szatirikus és humoros versei Anavi Ádámmal és Bodor Pállal közös kötetben jelentek meg (Pellengér, 1955). Közben irodalmi bírálatokat is írt, de végül a szatirikus-humoros műfajváltozatokban talált rá igazi hangjára. Első kötetével, a szatírákat, humoreszkeket és irodalmi paródiákat tartalmazó Kerek pereccel (1955, bővített 2. kiadás 1957) egy csapásra meghódította az olvasókat. Írásainak további reprezentatív gyűjteménye a hasonló műfaji összetételű Répa, retek, mogyoró (1962), valamint a Főúr, írja a többihez (1967). Első szatíráiban a társadalmi élet egyes negatív jelenségeit, a hivatalnoki közönyt, a szolgalelkűséget tűzte tollhegyre, szívesen folyamodva a játékos fantasztikum eszközéhez. Paródiáiban a sematizmus akkoriban igen veszélyes szemléletének írói megnyilatkozásait gúnyolta ki, pontos diagnózisát adva a maga sajátos műfajában egy korszak irodalmi torzulásainak. A hazug idill költőjéről például így írt a Szelíd viharban: „Rózsaszín dörej. Jégeső szakad. / Vakít a villám rózsaszínű fénye; / rózsaszín költő ül a fa alatt. / Rózsaszín villám csapjon őbeléje.” Későbbi paródiáiban a divatos és semmitmondó modernkedést karikírozta s kortársairól készített stílustanulmány-értékű „portré”-kat (Pokoli különkiadás, 1968).
Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki. Az 1950-es évek második felétől tűnt fel írásaiban a névtelen kisember, akinek esendőségében vagy kicsinyességében is az emberséget láttatta. Az ő szemszögéből nézve nemcsak a valóság torzulásai, hanem az eszmények is élesebben, tisztábban rajzolódtak ki. Ezért beszélhetett a szerző hiteles pátosszal a pöffeszkedő Valaki mellett háttérbe szoruló Satöbbiről, aki gerelyt vet, feltalál, épít, gólt rúg és lírai verset ír: mindenütt ott van, „ahol szükség van az erejére”. A Répa, retek, mogyoró s különösen a Főúr, írja a többihez egy-egy ciklusában a naiv gyermeki szemlélettel való azonosulás és az élményszerűséget fokozó első személyes előadásmód került előtérbe. Ez a két ciklus öleli fel Bajor legszebb, legsikerültebb írásait: az eszmények veszendőségét felpanaszoló „elégiákat” s az emberség melletti helytállás groteszk „himnuszait”. Az Április bolondjában írja: „Szegény fiú, ki ugratott be ennyire téged? Ki tréfált ifjúságoddal? Mondd, ugrass: Ma fölfedezték a rák szérumát. És én elhiszem. Itt az áprilist kiáltó felhők alatt fogom elhinni. S nem szégyenlem… Viccelj: Tengerbe dobtak minden fegyvert, testvérré lettek a Föld minden népei, nincs több sírás, könny, nehéz öregség. Elhiszem.” S e becsapottság keserűségén felülemelkedve, szent meggyőződéssel hirdeti: „Megérett minden jóra a föld… Aki nem hisz benne, az a vak, az az ügyefogyott, az az igazi április bolondja.” Kritikusai méltán állapították meg róla, hogy lírai és intellektuális, humoros és groteszk elemeket ötvöző, nyelvi leleményekben bővelkedő, vallomásszerű írásai megkülönböztetett helyet biztosítanak számára irodalmunkban.
A lírai hozzáállás nemesíti humoreszkjeinek újabb gyűjteményeit is (Tücsök és bogár. Kv. 1972; Az éjjeliőr nem tud aludni. 1976). Az utóbbi években – több karcolatának bábszínpadra való átdolgozása után – a drámai műfajban önállóan is jelentkezett: Szürke délután című darabja (Igaz Szó 1977/6) Szabó József rendezésében Nagyváradon (1978), Harag György rendezésében Kolozsvárt színre is került (1980). A Napsugár gyermekolvasói számára a felnőttek körében is népszerű kalandregény-paródiát (Egy bátor egér viszontagságai. Majtényi Erik bevezetőjével, 1960; 4. kiadás 1978) és számos ifjúsági elbeszélést (Hétmérföldes csizma. 1962; Garázda Karcsi rokonsága. 1966; Hóvirágméz. 1975; A csodálatos esernyő. 1980) írt. A publicisztikának a pamflet eszközeivel frissített változatát műveli (Napiparancs a hegedűhöz. 1963). Mint fordító, Eminescu és Topârceanu (Egy kicsi tücsök balladája. 1961, 1972) verseit, a Pintea Viteazul című román népballadát, valamint Mircea Sîntimbreanu karcolatait (Diákabrak. 1978) tolmácsolta, kitűnő formaérzékkel. A Forrás-sorozat több kötetéhez írt előszót, a Tanulók Könyvtára számára válogatta Karinthy Frigyes írásait (1974). Írásaiból Bukarestben egy-egy válogatás román, illetve orosz fordításban is megjelent (Curcubeul. 1964; Raduga. 1969; Marele coordonator. 1978).
Művei bélyegkép|jobbra|200px|Bajor Andor sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben. bélyegkép|jobbra|200px|Bajor Andor-emléktábla Kolozsvárott a főtéri római katolikus plébánia udvarán, a Keresztény Szó szerkesztősége falán Pellengér (Szatirikus versek) Bukarest, 1955 Kerek perec (Szatírák, karcolatok) Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó. 1955 Kerek perec. Szatírák, humoreszkek, karikatúrák; 2., bőv. kiad.; Állami Irodallmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1957 Egy bátor egér viszontagságai. Paródia; Ifjúsági, Bukarest, 1960 (Napsugár könyvek) Répa, retek, mogyoró. Paródiák, szatírák, humoreszkek; Irodalmi, Bukarest, 1962 Hétmérföldes csizma. Bukarest: Ifjúsági. 1962 Napiparancs a hegedűhöz. Publicisztikai írások; Irodalmi, Bukarest, 1963 Garázda Karcsi rokonsága (Gyermekregény) Bukarest: Ifjúsági. 1966 Főúr, írja a többihez! (Humoreszkek) Bukarest: Irodalmi. 1967 Pokoli különkiadás (Paródiák) Bukarest: Irodalmi. 1968 Tücsök és bogár (Szatírák) Kolozsvár: Dacia. 1972 Hóvirágméz (Mesék, karcolatok) Bukarest: Cranga. 1975 Lelkek és pasasok (Elbeszélések, karcolatok) Budapest: Magvető. 1975 Az éjjeliőr nem tud aludni (Karcolatok) Bukarest: Kriterion. 1976 Szürke délután (Színmű) A csodálatos esernyő (Elbeszélések) Bukarest: Kriterion. 1980 Hézagpótlások (Visszaemlékezések) Budapest: Magvető. 1981 Abodi Nagy Béla (Monográfia) Bukarest: Kriterion. 1986 Mi a manó… (Mesék) Bukarest. 1988 Apróhirdetés (Humoreszkek) Bukarest: Kriterion. 1989 Részleges vízözön (Elbeszélések) Budapest: Héttorony. 1991 Ima az üldözőkért (Szatirikus karcolatok) Stockholm: Erdélyi Könyv Egylet. 1992 1 arany tálentom. Székesfehérvár: Vörösmarty Társaság. 1993 Betűvetők becsülete (Cikkek, esszék, tanulmányok) Kolozsvár: Gloria – Bukarest: Kriterion. 1996 és A kastélyunk (Mesék) Marosvásárhely: Mentor. 2002 Az ezermester; A Valdemár-kódex. Csíkszereda: Hargita. 2004 Mióta nem tudnak számolni a varjak? (válogatás a Mi a manó című könyvből) Kolozsvár: Koinónia. 2004 Angyal Bandi illemtana : humoreszkek, paródiák : 1959–1989. Kolozsvár: Kriterion. 2005 Április bolondja (Válogatott novellák) Budapest: Noran. 2006 Füstöl az acélkalapács (Szatírák, paródiák) Marosvásárhely: Mentor. 2009
Jegyzetek
Források
A magyar irodalom története 1945-1975. Szerkbiz. Béládi Miklós [et al.] Budapest: Akadémiai. 1981-1990. Online elérés
További információk Kántor Lajos: Kétkezi humorista. Utunk 1963/12. Szilágyi Júlia: A humor filozófiája. Korunk 1963/5. Hajdu Győző: Líra, humor, szatíra. Igaz Szó 1963/11. Király László: Csinkvecsentó elhúz a jobbszélen. Utunk 1968/11. Robotos Imre: A humor költészete. Igaz Szó 1969/6. Bálint Tibor: A humor elégiája. Utunk 1969/9. Földes László: Bajor Andor mélabús humoráról. Korunk 1969/5. Láng Gusztáv: Bajor Andor. Utunk 1970/28. Bajor Andor műhelyében. Szőcs István, Veress Dániel, Panek Zoltán, Fodor Sándor, Sinkó Zoltán írásai. Igaz Szó 1970/1. Csiki László: Hogy a tojás, Kolumbusz úr? avagy Odüsszeusz falovacskája. A Hét 1973/18. Láng Gusztáv: Boldog-e a humorista? Utunk 1973/21. Szalay Károly: Bajor Andor humora, Korunk 1974/9. Bálint Tibor: A tündérkirály pipája. Utunk 1976/11. Mózes Attila: Olykor szembenézhetünk erényeinkkel is. Utunk 1977/2. Bajor Andor műhelyében. Igaz Szó 1977/9. Marosi Péter: Bajor anakondái – a színpadon. Utunk 1978/27 Marosi Péter: Senki se tud bajorul? – Utunk 1980/26. A humor méltóságáról. Ablonczy László beszélgetése Bajor Andorral. Tiszatáj, Szeged, 1979/11. Balázs Imre József: "Előrenyújtom orrom zászlórúdját". Bajor Andor korai szatírái. In: Látó. 2006 november Kányádi Sándor: Bajor Andor kései elsiratása Nicolae Balotă: Bajor Andor (1927-1991). In: Látó. 2006 november
Főúr, írja a többihez. Bajor Andor emlékezete; szerk. Bajor Ella, Dávid Gyula; Polis, Kolozsvár, 2017
Kapcsolódó szócikkek
Román Költők Műhely Tudományos Könyvkiadó
Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Magyar humoristák Kategória:Nagyváradiak Kategória:Kolozsváriak Kategória:1927-ben született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek Kategória:A Jóbarát (1967–1989) vezetői, újságírói