A Líbiai-sivatag egy földrajzi régió, amely kitölti a Szahara északkeleti részét. A francia és más földrajzi irodalomban el is különül a Szaharától. Szélsőséges időjárású, alapvetően homok- és kősivatag (hamada). Északi részét mészkő borítja, délebbre haladva a mészkő eltűnik, és különböző korú homokkőrétegek építik fel. Központi részén a homokkő alól már előbukkannak kristályos kőzetek is.
Kiterjedése Területén Líbia, Egyiptom és Szudán osztozik.
Körülbelül négyzetkilométer területet foglal el, keletről nyugatra körülbelül km-re, északról délre pedig kb. km-re terjed ki.
Határai: Északi határa párhuzamosan fut a Földközi-tenger partvonalával (a Szirti-öbölben el is éri a tengerpartot), keleti határa a Nílus völgye, déli határa a Száhil öv, nyugaton nagyjából Líbia közepéig terjed.
Domborzat Szintje a tengerparttól fokozatosan emelkedik, középső területén, Egyiptom déli határán már átlagban 6-700 méteres magasságot ér el.
Legmagasabb pontja az Uveinat-hegység, ami 1934 méter magas. Tőle északnyugatra kb. 40 km-re, Líbiában emelkedik a kb. 1400 méter magas Arkenu, míg tőle délre Szudánban a Kissu. Középső vidékén, Egyiptomban az 1000 méter magas Gilf Kebir-fennsík terül el. Ettől északra a Nagy-homoktenger kb. két magyarországnyi homokvidéke fekszik, ami egy keskenyebb átjáróval csatlakozik a Líbiában fekvő Calanscio-homoktengerhez. Északi részén található a Kattara-mélyföld, délkeleten pedig a Szelima-homoksíkság fekszik.
Víz- és csapadékviszonyok A Szahara nyugati részével összehasonlítva sokkal szárazabb, a vízlelőhelyek száma a Nyugat-Szaharához képest elenyésző. A Gilf Kebirben nincs forrás, Arkenuban mindössze egy van, de még az Uveinat hegységben is csak három állandóan hozzáférhető vízlelőhely ismert. Története folyamán vizes és száraz periódusok váltották egymást. A legutolsó vizes periódus kb. 6000 éve ért véget. Az akkori lakosság nyomai sziklarajzok és sziklavésetek, cseréptöredékek és kőszerszámok formájában ma is fellelhetők.
A világ legszárazabb helyeinek egyike. Sok területén, főleg a Gilf Kebir keleti oldalán évtizedeken át nem esik eső, de még a magasabban fekvő vidékein is gyakran 5-10 év telik el anélkül, hogy csapadék hullana.
Feltárása Végleges feltárása csak az 1930-as években történt meg, ebben jelentős szerepet játszott Almásy László is. Részletes kutatása ma is folyamatban van.
Az utolsó „fehér folt” volt Afrika térképén.Gábor Endre és Sárváry Gabriella: Abu Ramla, a Homok Atyja nyomában, in National Geographic, 2009. december, 7. évf., 12. sz
Gazdasága Líbiai részén kőolaj- és több száz méter mélyről származó víz kitermelése folyik.
Főbb oázisok Líbiában: Kufra Murzuk
Egyiptomban: Szíva Baharijja Faráfra Dakhla Kharga
Jegyzetek
Források Gábris Gyula: A Líbiai-sivatag megismerése. In: Afrika tanulmányok, 2009. (3. évf.) 2. sz., 32-45. oldal. További információk Távolodó hegy Átkelés a szaharai Nagy Falon – Miért nem lehetett Almásy László próféta a saját hazájában?, mno.hu Dzsebel (Gebel, Jabal) Almásy , dl-sulinet.educatio.hu
Kategória:Líbia sivatagai Kategória:Egyiptom sivatagai Kategória:Szudán sivatagai Kategória:Szahara