A Don’t Tell Me Madonna amerikai énekesnő nyolcadik, Music című stúdióalbumának második kimásolt kislemeze, mely 2000. november 13-án jelent meg a Maverick Records és Warner Bros. lemezkiadóknál. A dalt Madonna Mirwais Ahmadzaï francia producerrel, és zeneszerzővel közösen írta, valamint Joe Henry, Madonna sógora is közreműködött a dalírásban. Henry eredetileg egy tangó stílusú fáklyás dalként képzelte el a "Stop" című dalt. A demót később elküldték Madonnának, aki ezután megváltoztatta a zenei kompozíciót, és country-dance dallá alakította. A dalszövegben Madonna arra kéri a szerelmét, hogy ne irányítsa őt.
A "Don't Tell Me" pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól, akik a dalt az album egyik kiemelkedő darabjaként emlegették, és dicsérték Madonna énekhangját. Összehasonlították Sheryl Crow énekesnő munkásságával is. A dal kereskedelmi siker volt Kanadában, Olaszországban, és Új-Zélandon is a lemezlisták élére került, valamint számos régióban Top 5-ös sláger lett belőle. 2001 legnagyobb rádiós slágerévé is vált. Az Egyesült Államokban a "Don't Tell Me" a 4. helyet érte el a Billboard Hot 100-as listán. Ezzel Madonna a The Beatles-szel együtt a 2. legtöbb Top 10-es kislemezzel rendelkező előadó lett a Hot 100-as lista történetében.
A Jean-Baptiste Mondino által rendezett klipben Madonna egy tehenészlányt alakít, amint végigsétál egy automata futópadon egy vetítővászon előtt, táncoló cowboyokkal, és lovakkal a háttérben. A klip két jelölést kapott a 2001-es MTV Video Music Awards-on, valamint Grammy-díjra is jelölték. A dal Madonna három koncertturnéján is szerepelt: A Drowned World (2001), a Re-Invention (2004) valamint a Celebration (2023-24) turnékon. 2014-ben Madonna szerepelt Miley Cyrus MTV Unplugged című különkiadásában, és előadta a dalt Cyrus 2013-as "We Can't Stop" című dalával egy mash-upban. Két évvel később a dalt Madonna a Tears of a Clown című showban adta elő Melbourne-ben, és Miamiban.
Előzmények és megjelenés bélyegkép|200px|balra|A "Don't Tell Me" a "Stop" című dal demóján alapult, amelyet Joe Henry, Madonna sógora írt.
Hetedik stúdióalbuma, a Ray of Light (1998) kritikai és kereskedelmi sikere után Madonna 1999 végén koncertturnéra készült, de A második legjobb dolog (2000) című filmjének késése miatt a turnét lemondták. Az énekesnő teherbe esett második gyermekével, és első fiával, Roccóval is, aki Guy Ritchie rendezővel való kapcsolatából fogant. Hogy elterelje figyelmét a médiafelhajtásról, Madonna nyolcadik stúdióalbuma, a "Music" fejlesztésére koncentrált. Az albumon a francia DJ-vel, és producerrel Mirwais Ahmadzaï-val dolgozott együtt, akit úgy jellemezett, hogy a "funky, elektronikus zene futurisztikus folkkal keverve, sok csilingelő gitárral, és hangulatos melankolikus szövegek".
Az album vezető kislemezének, a "Music"-nak a sikerét követően a Maverick Records kiadta az album második kislemezeként a "Don't Tell Me" című dalt 2000. november 21-én. A dalhoz számos remixet készített Thunderpuss, Richard "Humpty" Vission és Tracy Young. A Warner Bros. Records különféle feldolgozásokat adott ki CD-n, kazettán, 7 inches kislemezen, valamint 12-es maxi bakeliten. A Thunderpuss Club Mix hangzása inkább House stílusú volt, spirális szintetizátor padokkal, és billentyűs effektekkel. Humpty Vission Radio Mixének szűrt ütemei és finomhangolt billentyűs riffjei Madonna hangjának "víz alatti" hatást kölcsönzött, míg Young remixében hegedűrészlet és olyan hangzásbeli elemek szerepeltek, amelyek a Blondie "Heart of Glass" című 1979-es slágerére emlékeztetnek. Az AllMusic munkatársa, Jose F. Promis dicsérte a remixeket, amiért "a country-ihlette számot egy fantasztikus tánc-extravagánssá alakították át".
Felvétel és a dal összetétele
Madonna Ahmadzaïval és sógorával, Joe Henryvel közösen írta a dalt, és producere volt a "Don't Tell Me" című dalnak, akit további dalszerzőként tartanak számon. Henry korábban írt egy tangó stílusú dalt "Stop" címmel, amelyben Ornette Coleman jazz szaxofonos és Henry "Tom Waits ihlette" dalokat énekelt. A dal végül felkerült utóbbi 8. stúdióalbumára, a "Scar" (2001) címűre. Miután Henry lejátszotta a "Stop" demóját feleségének Melanie-nek, aki Madonna húga, elküldte a dalt Madonnának. Az énekesnőnek tetszett a demó, és megtetszett neki a dal szövege, a "dacos hangulat, és hozzáállás", de nem tetszett neki a zenei hangvétel, mivel nem volt összhangban a "Music" album szerzeményeivel. Madonna Ahmadzaïval dolgozott együtt, és az eredeti vonós hangszerelést akusztikus gitárrá és billentyűs hangszerek kompozíciójává változtatta. A dalt Ahmadzaï stúdiójában vették fel egy Martin D-28-as típusú gitárral, melyhez dadogós effektet adtak. Madonna a hangeffektust jobban szerette, mint a végső dallamot. Ahmadzaï akusztikus gitáron és billentyűs hangszereken is játszott a dalban. Mark "Spike" Stent a dal keverését végezte, míg Michel Colombier vonós hangszereket játszott.
A Musicnotes által közzétett kották szerint a "Don't Tell Me" című dal közönséges időjelzésben íródott, mérsékelt, percenkénti 100 BPM/ütemben, D-dúr hangnemben. Az énekesnő hangja G3 alsó oktávjától az A♭4 felső hangjáig terjed. A dal alapvető D–Am–C–G akkordmenetet követ. Ben Greenbank a Sputnikmusic-tól a számot egy olyan dalként írta le trip-hop ütemekkel, ahol a country találkozik a dance stílussal akusztikus gitárriffek kíséretében. A Billboard munkatársa, Jason Lipshutz azt mondta, hogy a produkció a "pengével vágott megnyilvánulás" volt, vágott énekkel, gitárloopokkal, vonósokkal, és a folktronika mainstream megközelítésével. A dal egy "pengetős" gitárriff-fel kezdődik, szaggatott stop/start ütemben, az arpeggiók pedig a country zenére emlékeztetnek. Minden negyedik ütemet egy kis szünet követ, amely végül a refrénbe épül be.
Rikky Rooksby, a The Complete Guide to the Music of Madonna című könyv szerzője a dalt az „elektronikus zene és country rock találkozása”-ként írta le, amely egyetlen négy akkordból álló sorozaton alapul, amit a keverés elfed. Úgy találta, hogy Madonna kifejező énekhangja dupla sávban szólt. A vonósok a vége felé jelentek meg, a loop hangok folytatódtak, majd végül elhaltak. Carol Vernallis szerző szerint az ellentmondásos gitárszólók, amelyeket a digitális elektronikus hangok tarkítanak, "autentikusnak” tették a dalt a country-western zenei műfaj ábrázolásában. Amikor a dal demója és Madonna dala közötti különbségekről kérdezték, Henry rámutatott, hogy a groove az nagyon fontos. A dalszövegben Madonna arra ösztönzi szerelmét, hogy hagyja abba a tettei és érzései irányítását. A dalszöveget Frank Sinatra munkásságához hasonlítja. Természetellenes képeket idéz fel a dalszövegen keresztül, amikor ezt énekli: "Tell the bed not to lay / Like the open mouth of a grave, yeah / Not to stare up at me / Like a calf down on its knees".
Kritikák bélyegkép|200px|jobra|A "Don't Tell Me" című dalt Sheryl Crow (a képen) amerikai énekesnő munkásságához hasonlították.
Az AllMusic munkatársa, Stephen Thomas Erlewine pozitívan nyilatkozott a dalról. "Bonyolult, érzéki, folk-pszichológiai lenyűgöző dal"-ként jellemezve azt. Jim Farber, a Daily News-tól úgy vélte, hogy a dal a modern elektronikát ötvözi a gyökerekből fakadó amerikai blues-zal, egy olyan gitárszóló révén, amely Lynyrd Skynyrd "Sweet Home Alabama" című dalára hasonlít. Azt is hitte, hogy a dalban megidézett képi világ túlnyomórészt amerikai. Az NME egyik kritikusa a "Don't Tell Me"-t "alt-alt-country, feltört akusztikus gitáron játszott, késéles ütemekre épülő számnak" nevezte, és Sheryl Crowra hasonlította. Danny Eccleston a Q magazintól szintén hasonlóságokat látott Crow-val, a dalt a "Music legközelebbi unokatestvérének nevezve a "Ray of Light" hangzásvilágához hasonlítva, miközben kiemelte a mesterséges befejezését a dalnak, ahogyan a rovarszerű zúgás, és hajlékony ARP stílusú 'wowp!' ritmusa csatlakozik a gitárhoz, miközben Colombier vonósai a templomi harangok zúgását utánozzák". A Digital Spy munkatársa, Justin Harp úgy érezte, hogy "a Sheryl Crow-hoz való hasonlítgatások valójában rossz hatást váltottak ki egy olyan számnál, amely különösen egyedi Madonna hatalmas slágerkatalógusában”. Louis Virtel, a The Backlot munkatársa a "Don't Tell Me”-t a „The 100 Greatest Madonna Songs” listájának 25. helyére helyezte, és dicsérte az énekesnőt, amiért "néhány kipróbált és bevált countryzenei képet idéz”, és a 2000-es évek elejének félreérthetetlen rádiós pillanatának” nevezte.
Shaad D'Souza, a Pitchfork munkatársa úgy jellemezte a dalt, mint "az album legfelejthetetlenebb dalát és Madonna egyik legjobb kislemezét”. Samuel R. Murrian, a Parade munkatársa azt írta, hogy "Madonna dacos, lázadó személyisége, amelyet imádunk, teljes gőzzel kibontakozik ebben a rendkívül okos és ragályos dalban”. Miközben Madonna 60. születésnapja tiszteletére rangsorolta a kislemezeit, Jude Rogers, a The Guardian munkatársa a 32. helyre sorolta a dalt, melyet „zseniálisan furcsának” nevezett, és dicsérte a fülbemászóságát. Jon O'Brien, a Paste magazin munkatársa dicsérte a szám produkcióját, és úgy vélte, hogy ez „azonnal kiemelkedő” az albumon. A gitárriffek keverékét, a töredezett ütemeket és Colombier vonós hangszerelését mind "elégikus fináléként” sorolták fel, amely kiegészíti Madonna által az albumciklus során ábrázolt cowboy-képvilágot. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Matthew Jacobs, a Huffington Post újságírója is, aki a „Madonna-slágerlista végleges rangsora” című listáján a 21. helyre rangsorolta a dalt. A Music albumról írt kritikájában Sal Cinquemani a Slant Magazintól úgy vélte, hogy Madonna jobban feltárja a lelkét a dalban. Cinquemani továbbá úgy vélekedett, hogy a „Don't Tell Me”-t a „Music” „valószínűtlen” folytatásának tartották, „atipikus szerkezetével és sajátos dalszövegeivel [...] ami ráadásul valószínűtlen slágerré tette. De a sláger pontosan az, ami volt [...]”, és a dalnak B+ értékelést adott.
A Medium magazin újságírója, Richard LaBeau szerint "a country és a dance zene lenyűgöző ötvözete pályafutása legegyedibb dalai közé tartozik”. A Billboard újságírója, Larry Flick a "Don't Tell Me” című dalt „átgondolt, gyakran költői gyöngyszemnek” nevezte, amely "Madonna egyik leglélektelibb énekhangját” tartalmazza. 2018 augusztusában a Billboard az énekesnő 20. legjobb kislemezeként választotta ki. "Költőien eltolt dalszövegek, CD-ugrásos akadozás és a csilingelő gitárriff keveréke, a "Don't Tell Me" sok előadó számára káoszt okozott volna. De Madonna számára ez egy újabb Top 5-ös és Hot 100-as slágert hozott”. Alejandro L. Madrid szerző úgy érezte, hogy a dalban északi zenei elemek vannak. Steven Humphrey, a The Portland Mercury munkatársa, "egy kibaszottul nagyszerű dalnak” nevezte a dalt. (Talán ez volt Madonna karrierjének utolsó nagyszerű dala?) A trip-hop és a hillbilly folk dadogó kombinációja, Madonna lélekkel teli búgó éneke tökéletesen kifejezi egy lány vágyakozását, aki azt mondja a kedvesének, hogy ne kontrollálja az érzéseit. Cynthia Fuchs, a PopMatters munkatársa negatív kritikát írt róla, és azt írta, hogy a dal "egy újabb majdnem sikerült dal, csodálatra méltó hozzáállással, de hát, nevetséges dalszöveggel”. Az Entertainment Weekly-től Chuck Arnold a "Don't Tell Me”-t Madonna 28. legjobb kislemezeként említette, azt írva, hogy "akusztikus gitárjával, country ütemével és stop-start trippinségével a 'Don't Tell Me' minden esély ellenére sikeres”. A Gay Star News-ban Joe Morgan ezt írta: "A dalszövegeknek nincs sok értelmük, de ez nem számít. Ez egy egyedi, country-elektronikus popdal”.
Kereskedelmi sikerek bélyegkép|200px|balra|A „Don't Tell Me” című dal a 4. helyet érte el az amerikai Billboard Hot 100-as listáján, ezzel Madonnát a The Beatles-szel együtt beérte a lista történetének második legtöbb Top 10-es kislemezével rendelkező előadóként tartják számon. A képen az énekesnő a 2004-es Re-Invention World Touron adja elő a dalt.