thumb|right|250px|Észak-amerikai füstifecske (Hirundo rustica erythrogaster) thumb|right|250px
A füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű madár. A füsti fecske a fecskefélék villásfecskék nemének legelterjedtebb faja. Jellegzetes külsejű énekesmadár, testének felső részén kékesfekete tollazattal, villás farktollakkal és ívelt, hegyes szárnyakkal. Megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen. p164–169
A füsti fecskéknek hat alfaja van, melyek szerte az északi féltekén költenek. Négy alfajuk vándorol délebbre telelni. Telelési területük a sarkvidéket leszámítva kiterjed Argentína középső és távolabbi déli vidékeire, Dél-Afrikára és az ausztrál kontinens északi vidékeire is. Nagy kiterjedésű élőhelye egyben azt is jelenti, hogy a füsti fecske nem veszélyeztetett madárfaj, ám helyi populációit megtizedelhetik bizonyos, az adott helyen bekövetkező kedvezőtlen folyamatok.
A füsti fecske a nyílt vidék madara, mely főleg ember alkotta szerkezetekre építi fészkét, és szinte mindenütt elterjedt, ahol emberek élnek. Csésze formájú fészkét sárgolyókból építi istállókban vagy azokhoz hasonló helyeken. Repülés közben rovarokkal táplálkozik. E madárfaj jelentős mértékben kötődik az emberekhez, és rovarevő mivolta miatt az ember elviseli jelenlétét, mely kapcsolatot megerősítették az idők során e madarakkal és fészkeikkel kapcsolatban kialakult babonák is. Számos irodalmi és vallási mű hivatkozik a füsti fecskékre.
Ausztria és Észtország hivatalos madara.
Előfordulása Az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecskét széles elterjedési terület jellemzi, fészkelő állományai Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika nagy részén megtalálhatóak. Vonuló és telelő állományai Afrikában a Szaharától délre eső területeken, Ázsiában Pakisztántól egészen Új-Guineáig terjedő területeken, Ausztrália északi részein, valamint Közép- és Dél-Amerikában találhatóak.
thumb|250px|Fiatal füsti fecskék
Kárpát-medencei előfordulása A füsti fecske a Kárpát-medencében az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg. Rendkívül gyakori fészkelő.
Magyarországi becsült állománya az ezredfordulón 220-320 000 párra volt tehető, és stabilnak volt mondható. 2001 és 2006 között drasztikusan csökkent az állomány, ami miatt 2010 után már csupán 89-102 000 pár fészkel hazánkban. Legnagyobb sűrűségben az Alföldön és a Kisalföldön fordul elő, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a városi területeken.
Neve és rendszertani besorolása A füsti fecskét először Carl von Linné írta le 1758-as kiadású Systema Naturae című művében Hirundo rustica néven. A Hirundo latin jelentése fecske, míg a rustica utótag azt jelenti: vidéki. E madárfaj csak az egyike mindazon fecskeféléknek, melyeknek élettere magában foglalja az amerikai kontinenst is, ugyanakkor a fecskék Afrikában őshonosak. Az Oxford English Dictionary 1851-re teszi a barn swallow, az állat angol köznapi nevének megjelenését, ugyanakkor Gilbert White 1789-es kiadású, The Natural History of Selborne című művében így ír róla: „A fecske, annak ellenére, hogy elnevezése kémény fecske, mégis semmiféle köze nincs a kéményekhez, ugyanakkor gyakran csűrökben, melléképületekben épít fészket a szarufák ellenében... Svédországban csűrökben költ, ezért ladusvala, azaz csűr-fecskének nevezik.”
Emiatt úgy tartják, hogy a madár angol elnevezése a svéd elnevezés átvételével keletkezett.
A fecskefélék nemzetségén belül számos rendszertani besorolással kapcsolatos probléma merült fel, például a vörhenyes mellkasú fecske (Hirundo lucida) esetében, mely Nyugat-Afrikában, a Kongói-medencében és Etiópia területén él, és amelyet korábban a füsti fecskék alfajai közé soroltak be rendszertanilag. Vándorló rokonánál a Hirundo lucida némileg kisebb, keskenyebb kék mellkasi sávval rendelkezik, és a felnőtt egyedeknek rövidebb, villás farktolluk van. Repülés közben halványabb színűnek látszik testének alsó fele, mint a füsti fecskéké. p279
Alfajai Óriási elterjedési területén a füsti fecskének mindössze hat alfaja alakult ki.
európai füstifecske (Hirundo rustica rustica) – Egész Európában ez az alfaj él, előfordul Észak-Afrikában, a Közel-Kelet egy részén, Közép-Ázsiában és Szibériában a Jenyiszej folyóig. A madarak a telet Afrika nyugati és déli részén, az Arab-félszigeten vagy Indiában töltik. közel-keleti füstifecske (Hirundo rustica transitiva) – A Közel-Kelet nagy részén ez az alfaj él, előfordul Törökország déli részétől egészen Izraelig. Többnyire állandóan egy helyen élő faj, nem szokott telelni járni. Néhány madár olykor útra kél, és Afrika keleti részén tölti a telet. Narancssárgás hasa és élénkvörös torka van. egyiptomi füstifecske (Hirundo rustica savignii) – Egyiptomban élő alfaj, elsősorban a Nílus deltájában él nagyobb számban. Egész évben egy helyben élő alfaj. keleti füstifecske (Hirundo rustica gutturalis) – A Himalájától keletre fordul elő, Kínában és Japánban is költ. Vonuló alfaj, a telet Ázsia déli részén, Indiában, Srí Lankán vagy Indonéziában tölti. Sok madár Új-Guinea szigetén vagy Ausztrália trópusi területein telel. szibériai füstifecske (Hirundo rustica tytleri) – Szibéria java részén ez az alfaj él. Költ Mongólia északi részén is. Vonuló alfaj, a telet Ázsia déli területein tölti. Telelőterülete Nyugat-Bengáltól Thaiföldig és Malajziáig tart. észak-amerikai füstifecske (Hirundo rustica erythrogaster) – A füstifecske amerikai alfaja. Költőterülete felöleli egész Észak-Amerikát Alaszkától egészen Mexikó déli részéig. Telelni a Karib-tenger szigeteire és Közép-Amerika országaiba jár. Olykor Dél-Amerika északi részére is eljut.
Megjelenése 265px|bélyegkép|jobb|Egy felnőtt egyed A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénkrozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Lábuk csupasz.
A felnőtt hím füsti fecske a névadó H. r. rustica alfajból 17–19 cm testhosszal bír, beleértve 2-7 centiméteres farktollait is. Szárnyfesztávolsága 32-34,5 centiméter, testsúlya 16-22 gramm. Kékesfekete testének felső része, homloka, álla és torka vörös, amely élesen elüt fekete tollaitól és alsótestének piszkosfehér tollazatától, mely utóbbit egy kékesfekete sáv választja el. Farktollai megnyúltak és villát alkotnak. p1061–1064 A tojó hasonló kinézetű, mint a hím, ám kevésbé fényes tollazatú és testének alsó részén is halványabb tollú. A fiatal egyedek barnás színezetűek és halványabb a csőrük körüli vörös tollazat és hiányoznak a megnyúlt villás farktollak.
A jól megkülönböztethető vörös pofájuk és kék mellkasuk megkönnyíti az afrikai fecskeféléktől, valamint az Ausztráliában és Új-Zélandon élő Hirundo neoxena egyedeitől való megkülönböztethetőségüket. Afrikában a fiatal egyedek fartollainak rövid villája könnyen összetéveszthetővé teszi a Hirundo lucida fiatal példányaival, bár ez utóbbiaknak keskenyebb a mellkasi sávjuk, és több a fehér szín a farktollaiknál.
Életmódja balra|thumb |Egy hím füsti fecske éneke A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárásváltozást.
Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanydrótokon, készülve az előttük álló hosszú utazásra. A vándorlást megelőző hetekben a fecskék rengeteg táplálékot fogyasztanak el azért, hogy testsúlyukat megnöveljék. Ilyenkor eredeti súlyuknak akár közel duplájára is hízhatnak. A szakemberek ezt nevezik hiperevésnek. A vándorlás előtt a Közép-Európában élő fecskék jelentős része a Balaton környéki nádasokban, a Hortobágyon, vagy a Baranya vármegyében fekvő Sumony település határában gyülekezik. A vedlés a többi költöző madártól eltérően a telelőhelyen történik meg, nem indulás előtt. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak.
A füsti fecske éneke csicsergő-fecsegő, hívóhangja „tszvit-tszvit-tszvit”, veszély esetén pedig a veszély forrásától függően síró „tszink-tszink” hangot hallat. A füsti fecske éneke vidám trillázásból áll, mely gyakran egy szu-szíír befejezéssel ér véget, amelyből az utótag magasabb hangzású, ám gyorsan vége szakad. A hívójel lehet a vitt, vagy a vitt-vitt, valamint a hangos szplí-plink, amikor izgatottak, vagy valamilyen betolakodót el akarnak kergetni a fészek közeléből. Figyelmeztetőjelként az éles szifitt kiáltást használják, mikor macskát, valamint a fit-fitt jelet használják, ha ragadozó madár bukkan fel, például kabasólyom. E madárfaj egyedei telelőterületeiken meglehetősen csendesek.
Táplálkozása 265px|bélyegkép|jobb|Egy felnőtt példány fiókája etetése közben
A füsti fecskék szokásaikban hasonlítanak a többi rovarevő madárfajhoz, beleértve más fecskefajokat és a sarlósfecskeféléket is. A füsti fecske nem kimondottan gyorsan repül vadászat közben, repülési sebessége 11 és 20 m/s lehet, míg szárnycsapásait másodpercenként 5-9 alkalommal hajtja végre, ám jobb manőverezési képessége van, mint azon rovaroknak, melyeket röptében elfogyaszt. Gyakran látható, amint sík területek vagy nyílt vízfelületek fölött közvetlenül, kis magasságban repül.
A füsti fecskék jellemzően 7-8 méterrel a föld felett repülve táplálkoznak, miközben gyakran követnek állatcsordákat, embereket vagy mezőgazdasági gépeket, hogy elfogják az ezek által felzavart rovarokat, de esetenként a víz felszínén felbukkanó táplálékokat is felkapják alacsony röptük közben, vagy falak felületéről, növényekről szedik össze táplálékukat. Fészkelőhelyeiken a nagyobb legyek teszik ki táplálékuk 70%-át, miközben a levéltetvek szintén fontos összetevőjét képviselik élelmüknek. Ugyanakkor Európában a füsti fecskék kevesebb levéltetvet fogyasztanak, mint a molnárfecskék (Delichon urbicum) vagy a partifecskék (Riparia riparia). Telelőterületeiken a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) képezik táplálékforrásuk jelentős részét, például a szárnyashangyák. A tojások lerakásának időszakában a fecskék párokban vadásznak, de gyakran vadásznak nagy csapatokban is. A fokozatosan, vagy esetenként hirtelen lehűlő levegő befolyásolja a fecskék táplálkozási lehetőségeit, mivel +15 °C körül már a repülő rovarok kevésbé jönnek elő búvóhelyeikről, míg +10 °C fok alatt már egyáltalán nem fordulnak elő. A hidegbetörések a fecskék vándorlásának ütemét is döntő módon befolyásolják. Ugyanakkor a magyarországi füsti fecskék őszi elvándorlása után is lehet még fecskékkel találkozni hazánkban, mivel a Magyarországtól északabbra élő populációk egyedei valamivel később érik el térségünket.
Izotópos vizsgálatok kimutatták, hogy a telelőterületeken lévő állomány más élelemszerző helyeket használ, míg a Brit-szigeteken lévő állomány javarészt füves területek felett szerzi be táplálékát, addig a svájci madarak inkább erdőségekben táplálkoznak. Egy másik tanulmányból kiderült, hogy egy Dániában fészkelő, önálló állomány két különböző telelőterületet vesz igénybe télen.
A füsti fecskék úgy jutnak vízhez, hogy közvetlenül a víz színe fölött repülnek, és kinyitják a csőrüket, majd belemártják repülés közben a vízbe. E madarak hasonló módon tisztálkodnak, melyet szintén repülés közben végeznek el.