A Cenk (, , szászul: Zänn) 960 méter tengerszint feletti magasságú hegytömb, a Barcasági-hegyekhez tartozó Keresztényhavas főgerincéből a Nagykrukknál leváló, északkeleti irányba haladó mellékgerinc része, Brassó történelmi központjától délkeletre. Brassó városképének meghatározó eleme, és mivel a központból nézve eltakarja a mögötte fekvő nyerget és a távolabbi vonulatokat, látszólag magányos tömbként emelkedik a város fölé. Bár magasságát tekintve inkább dombnak lehetne nevezni, mégis hegyként tartják számon, mivel a környező hegytömbökkel együtt alakult ki és fejlődött, kinézetében pedig közelebb áll a hegyekhez, mint a dombokhoz.
Morfológiailag egy délnyugat–északkelet irányú egységes, körülbelül 1000 méter hosszúságú, 850 méter magasságot meghaladó főgerinc jellemzi, melynek hosszában kisebb, lekerekített csúcsok vannak; délnyugati vége lankás, az északkeleti pedig egy igen meredek lejtőben folytatódik. Területének nagy része, 188,2 hektár természeti védelem alatt áll. Északnyugati, belváros felőli árnyas és nedves oldalát bükkerdő borítja, melybe az alacsonyabb részeken juhar és kőris keveredik. A száraz, napsütötte délkeleti oldal a 20. század elejéig kopár volt, ekkor fenyővel ültették be, de azok nem mindenütt tudtak gyökeret vetni a meszes talajon, így egyes részeken a hegyoldal növényzete a füves pusztára jellemző. A csúcs környéki részeket erdei- és vörösfenyővel fásították egy 20. századi tűzvész után. Faunája igen gazdag, 975 nappali és éjszakai lepkefajt és több, mint 110 madárfajt azonosítottak.
A csúcsról nyíló páratlan kilátásnak köszönhetően a Cenket már a természetjárás elterjedése előtt is szívesen keresték fel a kikapcsolódást kereső brassóiak és a városba látogatók. Az első turistautat, az úgynevezett szerpentines utat 1837-ben építették ki; napjainkban több ösvény és egy erdészút is visz a Cenkre.
Az évszázadok során több létesítmény is épült a stratégiai jelentőségű hegyen. A középkorban nagyméretű, bevehetetlen vár állt rajta, melyet egyes történészek ókori eredetűnek vélnek, és ahol a környék lakossága veszély esetén meghúzódhatott. Később vallásos jelképek álltak az ormon, majd a modern korban a mindenkori hatalom szimbólumainak hordozója lett: állt itt osztrák–orosz szobor, magyar millenniumi emlékmű, Sztálin-felirat, napjainkban pedig román zászló. A természetjárás térnyerésével megjelentek a turistáknak szánt létesítmények is: már a 19. században kilátóterasz és vendéglő épült a csúcs közelében, az 1970-es években felvonó és étterem, 2004-ben pedig Hollywood-stílusú betűk.
Nevének eredete Orbán Balázs szerint a hegy neve a latin Mons Cinum elnevezésből ered, mely a ptolemaioszi térképen szerepelt (ez nyilván nem azt jelenti, hogy a Cenk konkrétan az ókori térkép Mons Cinumja lett volna; egyesek pusztán azonosnak tekintették vele). Ebből alakult ki (valószínűleg népetimológia hatására) a német Zinne (hegycsúcs, orom) és a magyar Cenk: „többen állitják, hogy az már a rómaiak korában ismeretes volt, azonositván azt a Ptolemaeus földabroszain előjövő Mons Cinummal s ebből származtatják e hegy Zinne nevét, melyet sokáig viselt, s melyből magyar elnevezése is (Czenk) kétségtelenül származott.”
Megjegyzendő, hogy a Cenk/Zinne névvel eredetileg csak a 960 méteres csúcsot illették, és ez csak a 20. században vonódott át az egész hegyre. Magát a hegytömböt kezdetben Várhegyként (Burgberg) ismerték, a rajta álló vár után. A 18. század elején a németek Kreuzbergnek (Kereszthegy), majd Kapellenbergnek (Kápolnahegy) nevezték, ugyanis a csúcson egy feszület, majd egy katolikus kápolna állt. Bár a kápolna néhány évtized alatt elpusztult, a Kapellenberg név még a 19. század végén is közhasználatban volt, és 1885-ben feljegyezték a Vordere Kapellenberg és a Hintere Kapellenberg (Elülső, illetve Hátulsó Kápolnahegy) neveket is.
A román Tâmpa név leginkább kézenfekvő magyarázata, hogy a szláv eredetű tâmp (tompa, életlen) szóból származik, de vannak más elméletek is. Egyes nyelvészek (Drăganu, Iordan) trák eredetű, feltehetően sziklás oldal jelentésű szónak tekintik, azzal érvelve, hogy léteznek hasonló hangzású és jelentésű szavak az albán és katalán nyelvben, továbbá egyes olasz és görög nyelvjárásokban. Más hipotézisek szerint (Cipariu, Oltean) a latin templum (templom) vagy tempus (idő) szóból ered.
Földrajz A Cenk a Barcasági-hegyekhez tartozó Keresztényhavas főgerincéből a Nagykrukknál leváló, északkeleti irányba haladó mellékgerinc része, melynek egységei a Stechil – Gorița – Cenk – Csigadomb. A hosszú mellékgerinc utolsó magasabb pontja, a Keresztényhavas és a Barcasági-medence közötti utolsó lépcsőfok, és mivel a belvárosból nézve eltakarja a mögötte fekvő nyerget és a távolabbi vonulatokat, látszólag magányos tömbként emelkedik Brassó fölé. A szomszédos egységekével ellentétben a Cenk határait egyértelműen meg lehet jelölni: délnyugati határa a Cenk-nyereg (820 m), északnyugati a Köszörű-patak völgye (ahol Brassó történelmi központja fekszik), északkeleti a Cenket és a Csigadombot elválasztó Várnyak (660 m), délkeleti pedig a Rakodó-völgy.
bélyegkép|A Cenk a belvárosból Morfológiailag egy délnyugat–északkelet irányú egységes, körülbelül 1000 méter hosszúságú, 850 méter magasságot meghaladó főgerinc jellemzi, amely vízválasztóként szolgál a Köszörű-patak és a Rakodó-völgy között. A főgerinc hosszában kisebb, lekerekített csúcsok vannak; délnyugati vége lankás, az északkeleti pedig egy igen meredek lejtőben folytatódik (itt lépcsőket vágtak a sziklába, amelyek áthidalják a 200 méteres szintkülönbséget). A fő csúcs (Cenk-csúcs) tengerszint feletti magassága a legtöbb forrás szerint 960 méter, bár olyanok is vannak, amelyek 955 vagy 957 métert jegyeznek. Ettől délnyugatra található a Kiscenk, egy 926 méteres mellékcsúcs. Bár magasságát tekintve a Cenket inkább dombnak lehetne nevezni, mégis hegyként tartják számon, mivel a környező hegytömbökkel együtt alakult ki és fejlődött, kinézetében pedig közelebb áll a hegyekhez, mint a dombokhoz.
A fő csúcsról és annak közeléből kiváló kilátás nyílik Brassóra és környékére. Északnyugati irányban látható a történelmi központ és Bolgárszeg, közvetlenül a központ mögött a Bácsél magaslata, tiszta időben pedig felsejlenek a Fogarasi-havasok. Északra a Fellegvár-hegy és a Malomdomb magasodik, a láthatárt pedig a Kotla és a Persányi-hágó zárják le. Északkeletre a Lempes emelkedik ki a Barcasági-medencéből, mögöttük pedig a Baróti-hegység és a Csomád-hegység látható. Keleti irányban kivehető Négyfalu, Prázsmár és a Bodzai-havasok, délkeletre a Csukás-hegység, délre és délnyugatra a Nagykőhavas és a Keresztényhavas fő tömbjei, nyugatra pedig a Királykő-hegység.
A Cenk szinte teljes területe természetvédelmi rezervátum, melyet már 1962-ben kijelöltek 188,2 hektáron (Rezervația naturală Tâmpa), 2000-ben pedig nemzeti természeti örökséggé (patrimoniu natural național) nyilvánítottak, ezen felül pedig Natura 2000 területnek számít. A természetvédelmi terület napját minden év szeptember 20-án tartják.
A Cenk mellett található a Keresztényhavas Brassóba benyúló mellékgerincének utolsó magaslata, a gyertyánnal borított, 713 méteres Csigadomb (románul Dealul Melcilor, németül Schenkenberg). A Cenket és a Csigadombot a Várnyak (Curmătura, Burghals) hágója választja el, amelyen a Dobrogeanu Gherea utca ível át. A csúcs közelében egy újkőkorszaki települést tártak fel (ún. Glina III–Schenkenberg-kultúra). A középkorban a domb keleti lejtőjén végezték ki az elítélteket, ezért abban az időben Akasztófahegynek (Galgenberg) nevezték; a Csigadomb elnevezés csak a modern korban honosodott meg. A 20. században déli oldalának egy részét elbányászták, hogy a Kügler (később Temelia) cementgyárat nyersanyaggal lássák el.
Többször tervezték, hogy a városközpontot és a Rakodó-völgyet egy Cenk alatt fúrt alagúttal kötik össze, de ez pénzhiány miatt sosem valósult meg. A tervet legelőször az 1940-es években vetették fel, majd 1979-ben, a Rakodó tömbháznegyedének építésekor ismét szóba került, de a 21. század elején is többször visszatértek rá. 2015-ben három variánst terjesztettek elő: egyik a hegy északkeleti része alatt, a Várnyak alatt húzódna, a másik kettő pedig a délnyugati részen, az Árvaház utcai kaputól a rakodói Tompa-vendéglőig (La Iepure) haladna.
Geológia Alapzata kristályos kőzetekből áll. Központi részének nagyját kimmeridge-i és tithon mészkő alkotja; északkeleti részén callovi–oxfordi mészkövek és radiolaritok találhatóak, délnyugaton pedig barremi–apti konglomerátumok. A hegy perifériáján, minden oldalon negyedkori üledék rakódott le.
Kristályos alapzata még a triász előtt alakult ki, majd a triász és kréta alatt körvonalazódtak a hegyeket alkotó geoszinklinálisok, egyes helyeken (többek között a Cenknél) pedig a kőzetek erősen fragmentálódtak, sasbérceket és árkokat alakítva ki. A Cenk nagy részét alkotó Stramberg-típusú mészkő a késő jura időszakában rakódott le, mikor a környéket meleg, sekély tenger borította. Az ezt követő korai krétában a hegy délnyugati részén márgás mészkő és konglomerátum halmozódott fel, majd ezt követte a flis. A késői kréta és pliocén között a szerkezet stabilizálódott, és megkezdődött a domborzat kialakulása, majd a negyedkorban alakot öltöttek a völgyek és teraszok, és megtörténtek a periglaciális folyamatok.
A mészkőben számos sziklabarlang alakult ki; a keleti részeken levőket (Várnyak és Rakodó felőlieket) a lakosság légvédelmi óvóhelyként használta a második világháború alatt. Később a bejáratokat rácsokkal zárták le.
A Cenken nincsenek állandó vízfolyások, az oldalakon legfennebb az esővíz által vágott vízmosások, árkok figyelhetőek meg. A lejtők lábánál néhány forrás van, amelyeket a kavicsban meggyűlt esővíz táplál; legismertebbek a Cenkalji sétány forrásai (ezek vizeit a Kertsch-vízmű gyűjti össze) és a Rakodó-völgy felőli János-forrás (Izvorul lui Ion). Egykoron a csúcs közelében is volt egy forrás, mely egy mészkőben kialakult vízzáró márgaréteg által szigetelt barlangban tört fel, a Brassovia-vár területén. A kútásók empirikus ismereteikre hagyatkozva sikeresen azonosították a forrás helyét és egy kutat létesítettek (ennek aknája ma is látható), mely fölé később egy Szent Lénárdnak szentelt kápolna épült.
Flóra bélyegkép|Flóra a Cenk-nyereg közelében A Cenk erdőit a történelem során számos alkalommal pusztította tűzvész vagy emberi kéz, és ezek az események nagymértékben megváltoztatták az eredeti, régi növényvilágot. 1595-ben, a tizenöt éves háború alatt arra használták fel a faanyagot, hogy a közelgő ostromoktól tartva megerősítsék a város házait. 1713-ban és 1731-ben az erdő leégett. Az ínséges időkben többször kivágták a Cenk és a környező vonulatok fáit, csupaszon hagyva a magaslatot. Végül 1790-ben megtiltották a fa kitermelését; mi több, 1836-ban „tiltott erdőnek” nyilvánították, vagyis csak engedéllyel, adott napokon, és erdészek által kísérve lehetett belépni az erdő területére.
Az erdők első fennmaradt leírását 1798-ban készítette Johann Georg Jüngling városi intendáns (utóbb városkapitány). Ekkor még a mainál sokkal kisebb részét borították fák (főként bükk), város felőli lábánál, a mai STAR áruház környékén pedig legelő és halastó terült el. 1860-ban ismét tűzvész pusztította. 1875-ben a városi tanács a Brassót körülvevő magaslatok fásításáról döntött, és a kopár részekre erdei-, fekete- és vörösfenyőt ültettek Eduard Zaminer városi főerdész tervei alapján.