Az allantoin egy heterociklusos szerves vegyület, összegképlete C4H6N4O3. Az allantoint először 1800-ban izolálták marhamagzatléből és borjúvizeletből, majd 1838-ban mesterségesen is előállította Liebig és Wöhler. A fehérjeanyagcsere egyik terméke, a purinvázas vegyületek biológiai lebomlásának végterméke. Mesterségesen húgysav lúgos permanganátoldatos oxidációjával vagy karbamid és diklór-ecetsav együttes melegítésével állítható elő. Színtelen hasábokban kristályosodik, vízben (0,5%) és etanolban (0,2%) oldható; kémhatása közömbös. Amfoter tulajdonságú: savakkal sókat, míg lúgokkal allantoinátokat képez.
Felhasználás Az allantoin megtalálható a fekete nadálytő kivonataiban. A szintetikus és természetazonos allantoin használata biztonságos, számos kozmetikumban használják, mivel sebhegesítő hatású, az új sejtek képzését elősegíti, a bőrt simává teszi. Fogkrémek, szájvizek, samponok, borotválkozási szerek és ajakírek alkotórésze is. Kutatások szerint az allantoin csökkenti az öregség külső jeleit.
Jótékony hatásai nedvesítő és keratolitikus hatás növeli az extracelluláris mátrix víztartalmát gyorsítja az elhalt bőr külső rétegeinek lehámlását simítja a bőrt elősegíti a sejtosztódást és a sebgyógyulást gyulladásgátló, bőrvédő hatású
Jegyzetek
Források Hajdú I.: Kozmetikai kézikönyv; Műszaki Könyvkiadó Römpp Vegyészeti Lexikon A-E, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981.
Kategória:Laktámok Kategória:Biomolekulák Kategória:Karbamidszármazékok