Phleiuszi Timón (kb. Kr. e. 315 – Kr. e. 226)Steiger (1999) pp. 151 görög szkeptikus filozófus-költő, Pürrhón tanítványa volt. Műveiben megörökítette mestere tanításait, ugyanakkor kigúnyolta a dogmatikus filozófusokat.
Élete Diogenész Laertiosz elmondása szerint, Timón korán elvesztette a szüleit, így táncosnak állt. Később Sztilpón tanítványának szegődött, majd, miután megnősült, Éliszbe utazott Pürrhónhoz. Gyermekei születése után Hellészpontoszhoz és Propontiszhoz utazott, majd szofistaként tevékenykedett Khakédonban. Ez utóbbi helyen – Diogenész elmondása szerint – nagy megbecsülésre tett szert. Innen Athénba utazott, ahol egy kisebb thébai kitérővel, haláláig tartózkodott.
Munkássága Karüsztoszi Antigonoszt idézve, Diogenész Laertiosz,Diogenész Laertiosz IX. 109–116 Timont iszákos embernek írta le, olyannak aki többnyire filozófiával foglalkozott, de verses műveket is írt: eposzokat, tragédiákat, szatírjátékokat, harminc komédiát és hatvan tragédiát, továbbá szilloszokat és obszcén költeményeket. Ránk marad töredékei: Szilloi (Gúnyversek), Káprázatok, Az érzékelésről és a Pürrhón című munkája. A Szilloi A Szilloi három könyvből áll. Az első könyv elbeszélő formában íródott, a második és a harmadik párbeszéd formájában. Timón szkeptikusként lép fel és parodisztikus formában kigúnyolja a dogmatikusokat. Az első könyv monológ formájú és a következő mondattal kezdődött: „Beszéljetek most, akik sokügyű szofisták vagytok”.DL 112 A második és a harmadik könyvben kolophóni Xenophanészhoz, a szkeptikusok „elsőszülöttjéhez” intéz kérdéseket régi és kortárs filozófusokról, Xenophanész pedig válaszol ezekre.
A Szilloi szövege homéroszi allúziókkal van tele: Pürhónnal „nem versenyezhetne más halandó” (8 D),Diels-féle rekonstrukció száma Kleanthész „kosként járkál a férfiak sorai közt” (41 D). A könyv cselekménye eposzi kontextusban, az alvilágban játszódik le. A szereplők versenyben állnak egymással, ami ugyancsak az eposzi hős figuráját eleveníti fel az olvasó előtt. Az eposzi hős élete (főként az érzéseinek él) pedig szöges ellentétben állnak a szkeptikus életfelfogással (önmegtartóztatás, nyugodt, érzelmektől mentes lélek). Így a heroikus kontextusba helyezett filozófusról maga a kontextus teszi nyilvánvalóvá, hogy nem is igazi filozófus.Steiger (1999) pp. 157 Az események csendes figyelőjeként Pürrhón azt mutatja meg, hogy a harc értelmetlen, részt venni benne pedig rossz habitusra vall(9, 10, 11 D). Akárcsak Pürrhón, Xenophanész sem vesz részt a certamenben mivel ő vezeti Timónt az alvilágban, s ő mutatja be neki a régi idők bölcseit is. Parmenidész és szamoszi Melisszosz kivételével cinikus gúnnyal jellemzi a főbb filozófusokat. Például Platónt tücsök módjára, liliomhangon daloló halként vezeti a dogmatikusokat (30 D), kitioni Zénón ostoba öregasszony akinek elúszik a hálója (38 D), a sztoikusok zöldségevésre és semmittevésre tanítják hallgatóikat (66 D), Empedoklész ordítozik (42 D), epheszoszi Hérakleitosz vijjog (43 D).
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Ókori görög irodalom
Kategória:Ókori görög szkeptikusok