A Las Vegas Raiders egy amerikaifutball-csapat az USA-ban. Székhelye a nevadai Paradiseban, Las Vegas közelében található. Az NFL AFC West csoportjának tagjai. A Raiders 1960-ban kezdte meg működését az NFL rivális ligájában, az American Football League-ben. A csapat egyszer nyerte meg az AFL-t, háromszor pedig a Super Bowl-t.
A csapat székhelye 1982-ig Oakland volt, majd 1982-ben a csapat átköltözött Los Angeles-be, ahol 1995-ig maradtak, ekkor visszatették székhelyüket Oaklandbe. 2020-ban költözött tovább a Raiders Las Vegasba.
Története Kezdeti nehézségek (1960–1962) 1959-ben az AFL 8. tagjának egy új minneapolisi csapatot szántak, de ők hónapokkal az első draft előtt inkább az NFL ajánlatát fogadták el, és a régebbi ligához csatlakoztak (ld. Minnesota Vikings). Oakland nem tűnt alkalmasnak egy profi futballcsapat létrehozására, mivel egyrészt a város nem is kérte, hogy alapíthasson csapatot, másrészt Oaklandben nem is volt megfelelő stadion profi futballmérkőzések lebonyolítására. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a Bay Area körzetnek már volt egy sikeres NFL csapata, a San Francisco 49ers. Hogy mégis Oakland kapta a jogot, annak az az oka, hogy a Los Angeles Chargers elnöke, Barron Hilton azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a csapatát, ha a nyugati parton nem hoznak létre egy második csapatot. Emiatt hivatalosan 1960. január 30-án Oakland kapta meg a nyolcadik AFL csapatot.
Hamar megalakult egy tulajdonosi csoport, és a helyi újságban kiírtak egy szavazást a csapat nevére nézve. A szavazásban az első a Oakland Senors lett, de néhány hét elteltével a tulajdonosok inkább a szavazásban harmadik Raiders nevet választották. Ennek oka az, hogy a csapat, és a vezetőség gúnyolódások céltáblájává vált a név miatt. Mindazonáltal az NFL hivatalos honlapja szerint nem volt (legalábbis kétséges) semmilyen szavazás, és a Raiders név ismeretlen forrásból származik, de a honlap szerint a legvalószínűbb az, hogy a név a tulajdonos Chet Soda, és vezetőség agyszüleménye volt .
A Raiders első három éve katasztrofálisan alakult. A győzelem-vereség-döntetlen mutatójuk a cseppet sem biztató 9-33-0 volt. Az 1962-es bajnokság különösen siralmas volt, ekkor szégyenteljes 1-13-as mutatót sikerült elérniük. A gyenge játékhoz hozzájárult még az is, hogy nem volt saját stadionjuk, és kénytelenek voltak a San Franciscó-i Kezar Stadionban, a Candlestick Parkban, illetve egy ideiglenes oaklandi stadionban, a Frank Youell Fielden játszani. A nézőszám a meglehetősen alacsony 11 000-es átlag körül mozgott.
A legnagyobb sikerek (1963–1981) 1963-ban fordulat állt be, mikor a mindössze 33 éves Al Davist, a Chargers addigi segédedzőjét szerződtették vezetőedzőnek, illetve elnöknek. A Raiders első pozitív mérlegű szezonját produkálta, 10-4-es eredményt elérve. Al Davist az év edzőjének választották az AFL-ben. Davis a Raiders fő vezetője lett (bár teljes részesedést csak 1972-ben szerzett), és a mai napig ő a „fő-Raider”, mindössze 1966-ban hagyta el rövid időre a csapatot, mikor az AFL elnöke lett. Nagyrészt az ő tevékenységének köszönhető, hogy az AFL, és az NFL egyesült, bár nem minden alakult a szájíze szerint. Ő leginkább két, jórészt független ligát képzelt el, közös drafttal, és egy nagydöntővel, ahol a ligák győztesei egy nagydöntőben csapnak össze.
1967-ben a csapat megnyerte az AFL-t, de a Super Bowl II-n 14-33-as vereséget szenvedtek a Vince Lombardi irányította Green Bay Packerstől. 1968-ban, 1969-ben is bejutottak az AFL döntőjébe, de ott mindkétszer kikaptak a későbbi Super Bowl győztestől. Ezek a New York Jets, és a Kansas City Chiefs voltak. Az 1970-es ligaegyesítéskor a Raiders az AFC nyugati csoportjába került.
1970-ben a legendás John Madden lett a csapat vezetőedzője, és ezzel eljött a Raiders legsikeresebb korszaka. Az 1976-os év elhozta az első Super Bowl győzelmet a franchise számára, ekkor az alapszakaszt 13-1-es eredménnyel zárták. Az AFC bajnoki döntőn a Pittsburgh Steelers-sel kerültek szembe, akiket 24-7-re legyőztek. A Super Bowl XI-en a Minnesota Vikings-szel kerültek szembe, majd diadalmaskodtak 32-14-re.
Madden 1979-ben hagyta el a csapatot, utódja az a Tom Flores lett, akit széles körben az első hispán vezetőedzőnek tartanak az NFL történetében. A vezetésével nyerte meg a csapat a Super Bowl XV-öt 1980-ban, ellenfelük a Philadelphia Eagles volt. Ezzel ők lettek az első csapat, akik „wild carddal” jutottak be a rájátszásba (vagyis nem csoportgyőztesként), és megnyerték a Super Bowlt.
Los Angeles Raiders (1982–1994) A csapat utolsó oaklandi szezonjában (1981) a csoport utolsó helyén végzett, erre 1962 óta nem volt példa. Mivel Davis többszöri próbálkozásai ellenére sem bővítették a csapat stadionját, a Coliseumot, úgy döntött, hogy átköltözteti a csapatot Los Angelesbe. A második LA-i szezonjuk végén megnyerték a Super Bowl XVIII-at. A döntőn megalázó 38-9-es vereséget mértek a Washington Redskins csapatára. Ez a csapat eddigi utolsó Super Bowl győzelme.
1987-ben draftolták Bo Jacksont, aki azon kevés amerikai sportolók egyike, akik két ún. major sportban (baseball, amerikai futball) is a legmagasabb szinten játszottak. Jacksont már előző évben draftolta a Tampa Bay Buccaneers, de akkor nem akart futballozni, inkább a baseballra koncentrált. Egy évre rá úgy döntött, hogy „csak hobbiból” újra focizni akar. Al Davis annyira túlajnározta a játékost, hogy ez hatalmas feszültséget teremtett közte, és a legendás Raiders running back, Marcus Allen között. Később Allen távozott a Kansas City Chiefs együttesébe. Jackson 4 éves NFL pályafutása alatt felállított egy máig fennálló rekordot, mikor 1987. november 30-án 221 yardot futott egy Monday Night Football mérkőzésen a Seattle Seahawks ellen. Ez azóta is rekord a Monday Night Football meccsek történetében.
1989-ben Davis kirúgta Mike Shanahan vezetőedzőt (jelenleg a Washington Redskins vezetőedzője), és helyére a volt falember Art Shellt szerződtette. Shell volt az első afroamerikai vezetőedző az NFL-ben. Ezzel Davis kétszeresen is úttörő volt, hiszen az első hispán/latino vezetőedzőt is ő alkalmazta.
Az 1990-es bajnokságon az AFC konferenciadöntőjén súlyos 51-3-as vereséget szenvedett a csapat. Ezzel volt a nyitánya a 90-es évekbeli jóval halványabb eredményeknek. Ebben az évtizedben összesen 3-szor sikerült a csapatnak bejutni a rájátszásba.
Visszatérés Oaklandbe (1995–2019) 1995. június 23-án a Raiders hivatalosan is visszatért Oaklandbe. Az első szezon a régi otthonban nagyszerűen indult, 8-2-es mutatóval álltak, mikor irányítójuk, Jeff Hostetler megsérült. Ez mélyen megrendítette a csapatot, és a maradék 6 mérkőzést mind elveszítették, így nem jutottak be a rájátszásba.
A 2000-es szezon a sokévi küszködés után remekül sikerült, bejutottak az AFC döntőjébe, ahol viszont a későbbi Super Bowl győztes Baltimore Ravens 16-3-ra legyőzte őket. A 2001-es bajnokságban ismét bejutottak a rájátszásba, de ekkor erős hóesésben már a Divisional Playoffs fordulóban kikaptak, szintén a később a Super Bowlt megnyerő New England Patriots-tól. Ez a mérkőzés a hosszabbításban dőlt el, és a szurkolók körében a mai napig vita tárgyát képezi. Ennek oka az, hogy a mérkőzés vége előtt 2 perccel, mikor a Raiders 13-10-re vezetett, Charles Woodson, a feketék cornerbackje kiütötte Tom Brady, a Patriots irányítójának kezéből a labdát. Az eset fumble-nek tűnt, és a szabad labdát a Raiders kaparintotta meg. Mivel kevesebb, mint két perc volt hátra, a bírók „hivatalból” visszanézték az esetet, és úgy határoztak, hogy az ún. "Tuck Rule" értelmében Brady passzt kísérelt meg, nem elejtette a labdát, ezért az nem volt szabad labda. A Patriots visszakapta a labdát, és a meccs vége előtt 27 másodperccel egy mezőnygóllal egyenlítettek, majd a hosszabbításban megnyerték a meccset. Erre a mérkőzésre „Snow Bowl”, illetve a „Tuck” néven szoktak hivatkozni, és mára az NFL klasszikus csatái között tartják számon.
Egy évvel később bejutottak a Super Bowl-ba, ahol a másik „kalózós” csapat a Tampa Bay Buccaneers győzte le őket. Ironikus, hogy pont volt edzőjük, Jon Gruden irányította a Tampát, akit a szezon elején adtak el (szó szerint, pénzért, és draftjogért) nekik. A Raiders a Super Bowl-vereség után komoly zuhanórepülésbe kezdett, a legjobb mérlege a csapatnak azóta a 2004-es 5-12 volt.
2006 2006 elején Al Davis, aki 1994-ben kirúgta Art Shellt (és azóta már többször nyilvánosan megbánta e döntését), visszahívta őt, szerződést kínált neki, így ismét Shell irányította a Raiderst. Sokan az ő keményebb, agresszívabb stílusától várták az eredmények javulását. Emellett nagy reményeket fűztek a 2005-ben a Minnesota Vikings-tól megszerzett Randy Moss-hoz, aki amellett, hogy igen excentrikus személyiség, a liga egyik legjobb wide receivere. Bár Moss a 2005-ös bajnokságban gyengébb teljesítményt nyújtott, ez nagyrészt a sok sérülése számlájára írható. Hamar kiderült, hogy az irányító posztján nincs igazán jó játékos, a New Orleans Saints-től érkezett Aaron Brooks, illetve a fiatal Andrew Walter nem igazán tudta pótolni az anyagi okokból elengedett Kerry Collins-t, nem tudtak együttműködni Moss-szal, és a többi elkapóval. A csapat 1964 óta a leggyengébb szezonkezdését produkálta, 2006. október 23-án 1-5-ös mutatóval álltak. Első győzelmüket 6. meccsükön az Arizona Cardinals ellen sikerült begyűjteniük. Ehhez csak egyet sikerült hozzátenni (azt viszont a bajnoki címvédő Pittsburgh Steelers ellen), a csapat az NFL leggyengébbje lett a mutatók alapján. A rossz eredményeket egyértelműen a támadóalakulat gyenge játéka hozta, hiszen a védelem egészen jó volt, főleg a passz ellen, amely statisztikában elsők lettek az NFL alapszakasz végére (a Houston Texans elleni mérkőzésen egészen pontosan -5 (!) passzolt yardot engedélyeztek az ellenfélnek), viszont jellemző az egész szezonra, hogy így is sikerült kikapni. Összesítésben a számadatok alapján a védelem a 3. legjobb lett a ligában, de ez nem tudta ellensúlyozni a totálisan utolsó offense-t. Az alapszakasz végéig úgy tűnt, hogy a csapat a 31. lesz, ezzel a 2007-es drafton a 2. helyen választhat, de a Detroit Lions utolsó fordulóbeli váratlan győzelmével a Dallas Cowboys ellen "átadta" az igen értékes 1/1-es draftjogot a Raidersnek.
2007 Az újévben Art Shellt leváltotta Al Davis a vezetőedzői posztról. Az edzői stáb teljes nagygenerál alatt esett át, szinte mindenhova új arc került. A főedzői posztra a rendkívül fiatal, mindössze 31 éves Lane Kiffint nevezte ki Davis, ő előzőleg a USC egyetem csapatának támadókoordinátorként dolgozott. Édesapja az a Monte Kiffin, aki a Tampa Bay Buccaneers védekező koordinátora, és rendkívül elismert zónavédekezési szakember, többek között az ő nevéhez fűződik a híres "Tampa 2" védekező séma.