Buda 1684 évi ostromát egy Habsburg-haderő vívta meg, nemzetközi és magyar segédhadakkal, Lotaringiai Károly herceg főparancsnoksága alatt. Az 1684-es hadjáratot megelőzte Bécs 1683-as török ostromának visszaverése, és a visszavonuló ellenségre mért több sikeres csapás. Ezekre alapozva felmerült a török hatalom Magyarországról történő gyors kiszorításának esélye. 1684 márciusában megalakult a törökellenes Szent Liga, amely azonnal offenzívát indított Budavár elfoglalására. A sietve felállított hadsereg ereje azonban elégtelennek bizonyult. Az erős budai erődítmény török őrségének szívóssága, és az időben odaérkező felmentő haderő jól irányított hadműveletei a császáriakat négy hónapos harc után az ostrom feladására kényszerítették. Az 1684-es hadjárat tapasztalataira építve a bécsi Udvari Haditanács két éven át készítette elő a következő, 1686-os hadjáratot, amely már meghozta Budavár sikeres elfoglalását.

Előzmények 1683 szeptemberében Sobieski János lengyel király serege és Lotaringiai Károly herceg német birodalmi csapatai a kahlenbergi csatában szétverték a Bécset ostromló Kara Musztafa nagyvezír csapatait, majd a Duna mentén kelet felé nyomulva októberben a párkányi csatában megsemmisítették a budai pasa seregét, és elfoglalták Esztergomot.

A vereségért a szultán Kara Musztafa nagyvezírt tette felelőssé, őt december végén selyemzsinórral kivégeztette. Utódja Kara Ibrahim pasa lett, a nagyvezír korábbi védence, aki maga is intrikált a szultánnál Kara Musztafa megbuktatása érdekében.Zygmunt Abrahamowicz: Kara Mustafa Pascha, in: Historisches Museum der Stadt Wien, Robert Waissenberger (kiadó): Die Türken vor Wien. Europa und die Entscheidung an der Donau 1683, Residenz Verlag, Salzburg/Wien, 1982, , 249. old. Kara Ibrahim a bécsi hadjárat kudarcáért elődjének tanácsadóját, Thököly Imrét okolta, mondván „ezek az árulók, akik bennünket a könnyű hódítás csalfa ámításával mészárszékre vittek, s azután a maguk biztonságában a távolból nézték a mieink vereségét." A szultáni tanács átmenetileg jobb belátásra bírta a nagyvezírt. 1684 elején Thökölyt török–tatár segédcsapatokkal a készülő keresztény hadművelet megzavarására küldték, de komolyabb siker nélkül. (Később, 1685 októberében a nagyvezír el is fogatta Thökölyt).

A keresztény győzelmek nyomán már 1683 decemberében felmerült egy nagy nemzetközi katonai szövetség létrehozása, Magyarország rögtöni visszafoglalásának céljával. XI. Ince pápa erőteljes ösztökélésére a császár megpróbálta megnyerni a szövetségnek II. Károly spanyol királyt, Sobieski János lengyel királyt, a Velencei Köztársaságot, a Toszkánai Nagyhercegséget, az orosz cárt, Erdély fejedelmét, Moldva és Havasalföld vajdáit és a Máltai lovagrendet is.

A nagyszabású terv azonban nem valósult meg. Apafi Mihály erdélyi fejedelem elutasította az együttműködést, csak semlegességéről biztosította a császárt. Az orosz cár sem csatlakozott. A perzsa sahhoz küldött császári követek is eredmény nélkül tértek vissza. 1684 januárjában egy szűkebb szövetség állt össze, melyet a pápa március 5-én ünnepélyesen szentesített. A Szent Liga, I. Lipót német-római császár, Sobieski János lengyel király, s az új velencei dózse, Marcantonio Giustinian részvételével jött létre. A pápa által óriási összegekkel finanszírozott szerződés értelmében mindegyik fél a maga érdekterületén veszi fel a harcot. Lipót császár erősen hajlott volna a törökkel való kiegyezésre, de a többi szövetséges és a pápai megbízottak nyomására a szerződésbe belevették, hogy egyik fél sem köthet különbékét a többiek hozzájárulása nélkül.

A haditerv Az 1684-es hadjáratot a bécsi Udvari Haditanács katonával tervezte megindítani. A hadműveleti tervet már egészen korán, a Haditanács február 16-i ülésén rögzítették:

Montecuccoli régi tervét veszik elő, négy hadsereget állítanak fel, három irányban indítanak offenzívát: A Duna mentén Buda felé, Felső-Magyarországon és Horvátországban. Egy hadsereg Ausztriában marad, Bécs biztosítására. A fősereg a Duna északi partján vonul keletnek, Párkánynál átkel a Dunán, és Buda várát fogja ostrom alá. A felső-magyarországi hadsereg Érsekújvárt és Thököly Imre felkelőit köti le. A horvátországi hadsereg a Dráva mentén Eszékig nyomulva elvágja a várhatóan Belgrád felől felvonuló török erősítés útját. Ha a fősereg sikeresen beveszi Budát, újabb vár ostromára vonulnak, a célt a hadi helyzet alakulása szerint tűzik ki. Ha Buda ostroma meghiúsul, a fősereg Érsekújvárt (vagy más, Ausztriához közelebbi várat) vesz ostrom alá. A fősereg utánpótlását a Dunán keresztül kapja, ezért hadműveletei során nem távolodhat el a folyótól. A fősereg 1684. május 20-ára Vágsellyén kell összegyűlnie, a felső-magyarországi seregnek ugyanezen a napon Zsolnán kell együtt állnia.

A várostromhoz a bécsi arzenálból 87 tábori ágyút, 36 ostromágyút, 17 nehéz mozsárágyút, továbbá 9700 mázsa lőport, és 7000 bombát adtak ki. A tüzérséget a dunai hajóhad szállította. A várfalak aláaknázásához egy század velencei aknászt szerződtettek.

A dunai hajóhadnak kellett biztosítania a folyamatos lőszer- és élelmiszer-utánpótlást. 30-40 sajkát, 8 teherszállító gályát, 3 naszádot és 2 fregattot szereltek fel. A tengerészeket Velencében, a sajkásokat Fiuméban, Zenggben, Buccariban és Triesztben toborozták. Az evezőket leláncolt gályarabok (török hadifoglyok és „honi” elítéltek) húzták. A folyami átkeléshez egy 150 fős hídverő és hajóhíd-építő századot szerveztek. Tábori kórházakat és hátországi hadikórházakat állítottak fel. A katonák élelmezésére lisztet halmoztak fel. A hadipénztár céljaira a bécsi kincstár forintot adott, amelyet a pápa is nagy összeggel egészített ki.

A fősereg főparancsnoka Lotaringiai Károly herceg lett, a lovasság parancsnoka Aeneas Sylvius von Caprara gróf tábornagy, a gyalogságé Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf tábornagy. A tüzérséget Charles Eugène de Croÿ herceg táborszernagy († 1702), a hajóhadat a velencei Gabriele Vecchio altábornagy vezette. A felső-magyarországi had parancsnoka Johannes Schultz gróf altábornagy, a horvátországi seregé Leslie gróf tábornagy († 1692) lett.Jakob Leslie gróf jelentése Eszék elfoglalásáról és a híd felégetéséről, Falvey Memorial Library, Villanova University

A Habsburg haderőhöz Ausztrián kívüli államokból további katonát vártak. Fegyverbe szólították a magyar nemesi felkelést is. A magyar hadnak, Esterházy Pál nádor vezetésével június 24-én kellett csatlakoznia a fősereghez. A magyar felkelő sereget négyfelé osztották, 3000 főt Érsekújvár alá, 2000 főt a Rába védelmére, 2000 főt a drávai hadsereghez rendeltek. A fősereghez, amely Buda alá indult, 8000 huszárt és gyalogos hajdút osztottak be. A térség császári kézben lévő várainak megerősített helyőrségeit alkotta.

Francia támadás Nyugaton A keleti hadjárat sikerét a Birodalom nyugati határán 1683 októberében – a török elleni bécsi hadműveletekkel egy időben – kirobbant francia–spanyol háború veszélyeztette. 1684. március 5-én XI. Ince pápa aláírásával létrejött a Szent Liga. A hadak gyülekeztek, de XIV. Lajos francia király 1684 április elején megtámadta Luxemburg várát, a Birodalom erődjét. Az bécsi Haditanács a Magyarországra szánt csapatok egy részét a Rajnához küldte. Júniusra a franciák elfoglalták Luxemburgot, Vaudémont grófságot, Saarburg városát, a Saarbrückeni grófságot, a Salm hercegséget, a Zweibrückeni grófságot. A magára maradt Spanyolország június végén békét kért. A pápa erőteljes ösztökélésére XIV. Lajos – összes hódításainak elismerése fejében – hajlandó volt lemondani további támadásokról. A nyugati fronton megnyugodott a helyzet, a Buda elleni hadművelet folytatódhatott. (A regensburgi fegyverszüneti tárgyalások a Habsburg császár, a spanyol és francia király között még két hónapon át húzódtak, a 20 évre szóló fegyverszüneti egyezményt csak 1684. augusztus 15-én kötötték meg, amikor Buda ostroma már javában zajlott.

A Buda elleni hadjárat A hadjárat megindítása bélyegkép|jobbra|250px|A váci csata. Korabeli német metszetBánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet, Budapest, 1928–1942. 17-6. sz. melléklet (Online: MEK-OSZK.hu)

Május végén Lotaringiai Károly indulási parancsot adott a Vágsellyén összegyűlt főseregnek.Párkánynál átkeltek a Dunán és a déli parton Buda felé indultak. Az előhadat Maximilian Lorenz von Starhemberg, Ernst Rüdiger gróf öccse vezette. Június 18-án az elővéd rövid ostrommal bevette Visegrádot. Az foglyoktól megtudták, hogy a budai török védőrség erősítést kapott, Musztafa aleppói pasa parancsnoksága alatt, akit a nagyvezír magyarországi szerdárrá (főhadparancsnokká) nevezett ki.Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 1380. old. Visegrád megvétele június 15–18-ig.

A haditanács úgy határozott, hogy először Pestet kell elfoglalni. A sereg az elfoglalt Visegrád alól Esztergomba vonult. Itt csatlakoztak a szövetséges sziléziai és lengyel hadak, és a magyar nemesi felkelők egy része. Az esztergomi hajóhídon átkelve a sereg az északi parton Vác és Pest felé nyomult. Az ellenség megtévesztésére Nagymarostól és Verőcétől keletnek, Nógrád felé fordultak. Musztafa pasa átlátta a cselt, utasítására Kara Mehmed pasa, budai helytartó, vele a tatár kán fia, a temesvári, egri és boszniai pasák lovassal és 3000 janicsárral a Duna bal partján a császáriak ellen vonult, hogy megállítsa őket, mielőtt a dombok közül a síkságra kijutnának. Június 27-én a két sereg Vác térségében megütközött. A váci csatában a császáriak visszaverték a törököket. 3000 török halt meg, köztük Szidi (Szejdi) Ahmed temesvári pasa. A császáriak ezután tüzérségi tűzzel megadásra kényszerítették a váci török helyőrséget.A váci (június 27-i) és a szentendrei (július 10-i) csata térképei, in: Bánlaky, 17-7. sz. melléklet.Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 1381. old. A váci ütközet június 27-én.

Pest elfoglalása Vácról június 29-én indultak meg Pest irányába. A lovasság érkezett elsőnek a város alá. A törökök kiürítették és felgyújtották a várost. A hajóhídon át Budára visszavonulók fedezésére három janicsárszázad maradt hátra. Lotaringiai Károly nem várta be a gyalogság érkezését, hanem lóról leszállított dragonyosokkal rohanta meg a falakat. A janicsárok erős utóvédharcot vívtak a városba betörő császáriakkal, visszavonulások során lemészárolták a kezükben lévő keresztény foglyokat. A körülzárt janicsárok a hídfőbe szorultak vissza, amelyet végsőkig védelmeztek. A várból a császáriakra zúdított intenzív ágyútűz fedezete alatt a teljes török utóvéd átmenekült Budára, maguk mögött a hajóhidat részlegesen megrongálva. Június 30-án a Pestet elfoglaló császáriak a Rákos-mezőn, a várbéli tüzérség hatótávolságán kívül vertek tábort.Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 1382. old. Pest megszállása június 30-án.

Lotaringiai Károly elrendelte a hajóhíd teljes lerombolását, hogy lehetetlenné tegye a várbeliek kitörését Pest felé. Két kísérletet tettek, mindkettő kudarcot vallott. Először egy gyújtóhajót bocsátottak le a Dunán, de az nem tett kárt a hídban, másodjára Pestről egy evezős különítmény sajkákon közelítette meg a hidat, és megkísérelte azt felgyújtani, de (korabeli szemtanúk szerint) „vigyázatlanságok miatt meggyulladván, magok mind elvesztenek miatta.”