Szemere Attila (szemerei de genere Huba) (Párizs, 1859. június 1. – Budapest, 1905. július 22.) országgyűlési képviselő, műgyűjtő, író, újságíró, utazó.

Élete Szemere Bertalan miniszter és pilisszántói Jurkovics Leopoldina egyetlen fia. Párizsban született, ahol száműzött szülei tartózkodtak. Alsóbb iskoláit Párizsban, azután amikor hazakerült, Budapesten és Késmárkon folytatta. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. 18 éves korától fogva a hírlapírói pályán forgott, és felváltva munkatársa volt a Pesti Hirlapnak, a Nemzetnek és az Ábrányi Kornél által szerkesztett Magyarországnak. 1881–84-ben két és fél évig külföldi utazást tett, bejárva Európa nagy részén kívül Észak-Afrikát, Marokkót, Egyiptomot, Ázsia délkeleti részét, Indiát, az indiai tenger szigeteit, a kínai és japán birodalmakat, mely utóbbiakból igen értékes műipari gyűjteményeket hozott haza, amelyeknek egy részét az Országos Iparművészeti Múzeum birtokába bocsátotta. Hazaérkezvén, ismét a hírlapírásra és irodalomra adta magát. 1891-ben a Magyar Hirlap egyik főmunkatársa, majd 1892-ben társtulajdonosa lett. Politikai, nemzetgazdasági, pénzügyi és társadalmi írásokon kívül a szépirodalom terén is sikerrel tett kísérleteket. 1894-ben e viszonyból kilépve, egy nagyobb kőszén-vállalat vezérigazgatói állását foglalta el. Miskolc városa 1896-ban egyik képviselőjévé választotta. Ezután ismét a Pesti Hirlap külső munkatársa volt.

1871-ben még részt vett apja temetésén a miskolci Avason, de szobra 1906-os avatásán már csak az özvegye képviselte a családot. 1925-ben apja mellé temették az avasi református sírkertben.

Felesége bélyegkép|bal|220px|Henriette (Henrica) 27 évesen 1891-ben kötött házasságot Moravitz Henriettével.Szemere Attila (1859–1905) 1895-ben Karlovszky Bertalan elkészítette Henriette portréját, amely jelenleg a Herman Ottó Múzeum A titkos és a publikus című állandó kiállítás részeként tekinthető meg. Szemere Attila halála után felesége a család által őrzött hagyatékot átadta Borsod-miskolczi Múzeumnak, a többi tárgy előbb a Magyar Nemzeti Múzeumba, később az Iparművészeti Múzeumba került, többek közt egy értékes japán fésűgyűjtemény. Ezek közül számos tárgya a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban van kiállítva.Vitrin japán fésűkkel és hajtűkkel Szemere Attila gyűjteményéből Némethy Andrea egy cikkben közli a miskolci hagyaték rövid leírását, illetve több tárgy részletes bemutatását: „A gyűjtemény kb. 40 darabból áll, a helytörténeti adattárban 53.251.1-40. tételszámon szerepel, például festmény Szemere Attiláról (1. melléklet), mellszobor Szemere Attilánéról (2. melléklet), Szemere Attila halotti maszkja, családi fényképek, újságcikkek, útinaplók, francia, magyar nyelvű levelek, valamint 10-15 keleti tárgy, indiai, török, kínai és japán. Közöttük maszk, sisak, láda, fegyverek, illatszertartó, könyvek, szőnyeg. (3. melléklet)”Némethy Andrea: Szemere Attila hagyatéka − A japán út emlékei

Munkái Visite a l'Exposition des livres au palais de l'Académie. Budapest, 1882 Útmutató az országos ötvösmű-kiállítás helyiségében. Budapest, 1884 (másokkal együtt)

Cikkei a Pesti Hírlapban (1879. 311-312. sz. Párbajok, 1880. 247. sz. Hirlapirodalmunkról, 1884. 42., 43. sz. Japán és művészete) a Magyar Hirlapban (1891. 86. sz. Gyp.) a Vasárnapi Ujságban (1901. Emlékezés Milán királyra; 1904. január 10. Liliputi lovacskák)

Kéziratban Lindau Pál, Lea grófné. Színmű öt felvonásban. ford. (Először 1880. június 6. a Nemzeti Színházban) Scribe, a rágalom. Vígjáték öt felvonásban. ford. (Ismertetése Nemzet, 1882. 20. sz.) Hozomány nélkül. Vígjáték három felvonásban (Először 1890. március 28. a Nemzeti Színházban. Ismertetése Pesti Napló, 1890/87.; Fővárosi Lapok, 1890/87. sz.)

Sírja

Jegyzetek

Források

További információk

Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, . Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993. Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905. A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.

Kategória:Magyar újságírók Kategória:Párizsiak Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1905-ben elhunyt személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (1896–1901)