A Nemzetközi Teniszszövetség (közismert angol nevén International Tennis Federation, rövidítve: ITF), 2026. június 25-től a neve World Tennis (WT) 210 ország vagy független terület nemzeti szövetségének nemzetközi vezető testülete. Székhelye London, elnöke (2015-től) az amerikai David Haggerty.
Az ITF az 1913. március 1-jén Párizsban 12 nemzet képviselőinek részvételével alakult International Lawn Tennis Federation (ILTF) szervezet jogutódja. A névből 1977-ben törölték a Lawn szót. A szervezet 1923-ban hozta létre első alapszabályát. Jelenleg érvényes Alapszabályzatát 2015-ben alkották meg.
Hivatalos, évenként megjelenő kiadványa 1969–2001 között a World of Tennis, jelenleg a The ITF Year. A kiadvány az előző 12 hónap ITF által szervezett és felügyelt eseményeiről számol be.
Története 1877, az első wimbledoni verseny megrendezését követően a tenisz egyre több országban vált népszerűvé. Amerikában 1881-ben rendezték meg a mai US Open, Párizsban 1891-ben a mai Roland Garros és Ausztráliában 1905-ben a mai Australian Open elődjét. Egyre több nemzeti szövetség alakult meg, köztük a Magyar Lawn Tenisz Szövetség is 1907-ben. 1913-ban 15 ország nemzeti szövetségének képviselői elhatározták, hogy az egységes szabályok kialakítása, valamint a versenyek összehangolása érdekében nemzetközi szövetséget alapítanak. Az 1913. március 1-jei alakuló ülésen végül 12 ország képviselői jelentek meg, három nemzeti szövetség – bár előzetesen jelezték részvételüket – nem vett részt az ülésen. Az alapító szövetségek: Ausztrálázsia szervezete,Ausztrália és Új-Zéland Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Oroszország, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc. A szervezet neve International Lawn Tennis Federation (ILTF) lett.
Az első ülésen döntöttek a szervezet alkotmányáról, elsődlegesen az amatőrizmus kérdéseire helyezve a hangsúlyt. Meghatározták a tenisz hivatalos nyelvét, amely az angol és a francia lett. Döntöttek arról, hogy a szervezet székhelye Párizs, és Nagy-Britannia jogot kapott arra, hogy „örök időkre” füves világbajnokságot rendezzen. Határozatot hoztak arról, hogy a Davis-kupa legyen a nemzeti csapatok egyetlen világversenye. Megválasztották az elnökséget: az első elnök a német dr. H. O. Behrens lett.
A szervezetnek másfél év múlva az első világháború kitörése miatt fel kellett függesztenie a tevékenységét, és 1919-ben 10 nemzet részvételével folytatta munkáját. Az 1923-as rendes évi közgyűlésen fogadták el az amerikai teniszszövetség (USTA) belépését a szervezetbe, valamint a tenisz nemzetközi verseny- és játékszabályait, amelyek 1924. január 1-től léptek életbe. Ezen a közgyűlésen fogadták el azt, hogy egy világbajnokság helyett évente négy nagy nemzetközi torna rendezésére kerül sor. Ez a négy torna a ma is a legnagyobbaknak számító Grand Slam-tornák: az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open.
Az ILTF 1934-ben hozott létre egy speciális bizottságot a profizmus és az amatőrizmus különbségeinek megvizsgálására, és meghatározták, hogy milyen mértékű költségtérítésig tartható fenn az amatőr státusz, ez az úgynevezett „nyolchetes szabály”, amely szerint egy amatőr játékos egy évben legfeljebb nyolc héten át kaphat költségtérítést.
1939-ben a tagállamok száma 59-re nőtt. A második világháború kitörése miatt a szervezet központját áthelyezték Londonba, és azóta is ott van. A háború után az első közgyűlést 1946-ban tartották, amelyen 23 tagország vett részt. A teniszlabdára vonatkozó szabványt 1948-ban alkották. 1951-ben a nyolchetes szabályt 210 napra növelték. 1963-ban, az ILTF megalapításának 50. évfordulóján született döntés a Federation-kupa (Fed-kupa) nemzetközi női csapatverseny indításáról, amely a férfiak számára 1900 óta már létező Davis-kupa versenyének megfelelő női csapatverseny.
Az ILTF 1968. március 30-i rendkívüli közgyűlése történelmi jelentőségű. Ezen a közgyűlésen 47 nemzeti szövetség képviselője elfogadta, hogy bármely játékos, legyen az profi vagy amatőr, bármely ILTF által szervezett versenyen elindulhat. Ezzel vette kezdetét az „open era”. Az ILTF elfogadta a Grand Prix-versenyek szponzorálását, ezzel biztosítva, hogy a játékosok nyíltan és legálisan pénzdíjazásban részesüljenek.
1970-ben kísérletképpen vezették be a rövidített játszmát (tie-break), amelyet 1974-től a pontszámítás alternatív lehetőségeként engednek meg a nemzetközi tornákon, és 1989-től a Davis-kupa mérkőzésein is kötelező az alkalmazása. A televíziós közvetítések miatt kétéves kísérleti időszak után 1972-ben elfogadták a sárga labdák használatát. A fehér labdák továbbra is használhatók maradtak. 1975-ben megalkották a Magatartási Kódexet a férfi versenyzők számára.
1977-ben, 100 évvel az első wimbledoni verseny után, a nemzetközi szövetség úgy döntött, hogy nevéből elhagyja a füves pályára utaló „lawn” szót, és ettől kezdve a neve International Tennis Federation. 1978-ban avatták az első világbajnokokat Chris Evert és Björn Borg személyében. 1988-ban, 64 év szünet után, az ITF megalakulásának 75. évfordulóján a tenisz visszakerült a nyári olimpiai játékok programjába. Hároméves kipróbálás után 2006-ban Perthben a Hopman-kupán alkalmazták először az elektronikus vonalellenőrző rendszert, amelynek később a Sólyomszem nevet adták.
2013-ban, az ITF megalakulásának 100. évfordulóján 210 nemzeti szövetség képviselői gyűltek össze a jubileumi közgyűlésen. Az ITF március 4-ét a tenisz világnapjának nyilvánította.
2026. június 25-től a szervezet új neve World Tennis (WT). A névváltozást David Haggerty, a szervezet elnöke és Ross Hutchins ügyvezető igazgató jelentette be. Egyúttal megfogalmazták a szervezet ör fő stratégiai célját: növekvő részvétel; a jövőbeli sztárok támogatása; a hivatalos országos versenyek színvonalának emelése; megfelelés a jövő kihívásainak és befektetés a sportág fejlesztésébe. A 106 milliós globális részvételt 2035-re 140 millióra szeretnék emelni.
Az ITF elnökei Az ITF eddigi elnökei a megválasztás éve szerint: 1913 : Hans Behrens 1914 : Henri Wallet 1919 : Paul de Borman 1920 : Charles Barde 1921 : Paul de Borman 1922 : E. Clarke 1923 : A. E. M. Taylor 1924 : Henri Wallet 1925 : John Flavelle 1926 : M. Rances 1927 : Charles Barde 1928 : Paul de Borman 1929 : Charles Barde 1930 : M. Rances 1932 : Hans Behrens 1933 : Paul de Borman 1934 : L. J. Carruthers 1935 : G. Uzielli 1936 : Charles Barde 1937 : Paul de Borman 1938 : Hans Behrens 1938 : Pierre Gillou 1939 : Charles Barde 1946 : Paul de Borman 1947 : Pierre Gillou 1948 : J. Eaton Griffith 1949 : R. B. Kingman 1950 : R. H. Youdale 1951 : D. Croll 1952 : Charles Barde 1953 : J. Eaton Griffith 1954 : R. B. Kingman 1955 : Giorgio De Stefani 1956 : R. H. Youdale 1957 : R. N. Watt 1958 : Charles Barde 1959 : J. Eaton Griffith 1961 : Jean Borotra 1961 : R. H. Youdale 1962 : Giorgio De Stefani 1963 : J. Eaton Griffith 1965 : P. da Silva Costa 1967 : Giorgio De Stefani 1969 : B. A. Barnett 1971 : A. Heyman 1974 : W. E. Elcock 1975 : D. N. Hartwick 1977 : Philippe Chatrier 1991 : Brian Tobin 1999 : Francesco Ricci Bitti 2015 : David Haggerty
Szervezeti felépítése Az ITF legmagasabb szintű döntéshozó testülete az évente összeülő Közgyűlés (Annual General Meeting, AGM), amelynek résztvevői az ITF-tag nemzeti szövetségek képviselői. A közgyűlés választja 4 évre az ITF elnökét és igazgatótanácsának tagjait. A 2015. szeptemberi tisztújító választáson az ITF elnöke az amerikai David Haggerty lett. Az elnök munkáját 3 alelnök és 10 tagú igazgatótanács segíti.
Az ITF szerepe Az ITF irányítja és felügyeli a hat regionális szervezetén keresztül a több, mint 200 nemzeti szövetség munkáját. Meghatározza a szabályokat, beleértve a pálya és az eszközök szabványait, és felügyeli az antidopping, valamint az antikorrupciós program végrehajtását.
Az ITF szervezi a három nagy nemzetközi csapatverseny, a férfiak Davis-kupa, a nők Fed-kupa és a vegyes csapatok részére kiírt Hopman-kupa versenyeit. Felügyeli a Grand Slam-tornáknak nevezett négy legnagyobb nemzetközi verseny, az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open versenyeit. Az ATP és a WTA magasabb díjazású versenyeinek kiegészítéseként versenyeket szervez az alacsonyabb ranglistahelyezéssel rendelkezők, valamint a fiatalok számára. Az ITF szervezésében zajlanak a 18 év alattiak különböző korosztályai, valamint a szeniorok és a kerekesszékes versenyzők számára rendezett versenyek. Az ITF a 13–18 éves korosztály számára nemzetközi junior versenyeket (Junior Circuit) szervez. Az ifjúsági korúak 14 éves kortól indulhatnak a már pénzdíjas Pro Circuit versenyeken. A világranglista-helyezéseknek megfelelően lehet nevezni a – dollár közötti összdíjazású Futures versenyekre (a ranglista 250. helyétől lefelé), valamint az – dollár közötti összdíjazású Challenger-versenyekre (általában a ranglista 71–400. helyezettjei). Az ifjúsági korosztály számára rendeznek egyéni és csapat Európa- és világbajnokságokat is. A Grand Slam-tornák mindegyikén megrendezik a junior egyéni és páros versenyeket is.
2019-től a junior és a kezdő teniszezők részére új ITF-pontverseny kiírására került sor. E pontversenyben a junior A–5 kategória, a nőknél és a férfiaknál az ITF 15.000, valamint a férfiaknál a 25.000 dollár összdíjazású versenyein elért pontokat számítják be. Az "ITF World Tennis Tour" néven futó versenyek száma 2019-ben mintegy 1600. E versenyek mellett az ITF továbbra is szervezi a nők 60.000, 80.000 és 100.000 dollár összdíjazású versenyeit, ezek eredményeit a WTA-pontversenyébe számítják be.
A versenyek szervezése mellett az ITF évente 4 millió dollárt fordít a tenisz továbbfejlesztésére és népszerűsítésére, amelyhez felhasználja a televíziócsatornákat, valamint a változatos PR- és marketingeszközöket és a szponzorálás nyújtotta lehetőségeket. Az ITF weboldala segítségével a világ minden tájára eljuttatja az egyes versenyek eredményeit, a játékosokkal és a versenyekkel kapcsolatos információkat.
ITF ranglistapontok 2019-től az ITF World Tennis Tour versenysorozat keretében szerezhető pontok az alábbiak. Ezek a pontok nem számítanak bele az ATP-, illetve WTA-pontversenybe. Kivétel ez alól a férfiak 25.000 dolláros tornáin elért eredmények után járó pontszám, amely a táblázatban zárójelben található.
Férfiak Megnevezés Gy D ED ND 16 32 SelejtezőtnyerőSelejteződöntőse ITF-ranglistapontokITF $25,000+H 225(5) 135(3) 67(1) 27 9 0 4 1ITF $25,000 150(3) 90(1) 45 18 6 0 3 1ITF $15,000+H 150 90 45 18 6 0 3 1ITF $15,000 100 60 30 12 4 0 2 1
A férfiaknál a fentieken kívül az ATP Challenger Tour selejtezőjéből feljutó versenyző 30 ITF-ranglistapontot kap.
Nők Megnevezés Gy D ED ND 16 32 SelejtezőtnyerőSelejteződöntőse ITF-ranglistapontokITF $15,000+H 150 90 45 18 6 0 3 1ITF $15,000 100 60 30 12 4 0 2 1
Az ITF világbajnoki címe Az ITF 1978 óta minden naptári évben világbajnoki címet adományoz annak a versenyzőnek, aki az év folyamán a Grand Slam-tornákon, az ITF által felügyelt nagy nemzetközi tornákon, a Davis-kupa-, illetve a Fed-kupa-mérkőzéseken összességében a legjobb eredményt érte el. Ez a cím független az év végi ATP- és WTA-ranglistaeredménytől, illetve az ATP World Tour Finals és a WTA Finals végeredményétől.
Felnőtt bajnokok Az eddigi győztesek:Férfiak: Nők: