III. Richárd (Fotheringhay, 1452. október 2. – Market Bosworth, 1485. augusztus 22.) angol király, az utolsó York-, egyben Plantagenet-házi uralkodó. Alakját William Shakespeare történelmi drámái, a VI. Henrik és folytatása, a III. Richárd tették hírhedtté.
Bátyja, IV. Eduárd 1461-es megkoronázását követően, Gloucester hercegévé nevezte ki. A király huszonkét éves uralkodása alatt a legnagyobb hatalmú alattvalóvá nőtte ki magát. Mielőtt IV. Eduárd 1483-ban meghalt, Richárdot nevezte ki lordprotektorrá (régenssé) kiskorú fia, V. Eduárd mellé. Nem sokkal később azonban azt állította, hogy a néhai király bigámiát követett el, így fiai törvénytelenek, így ő maga volt az egyedüli örökös.
Richárd uralkodása két évig tartott; távoli rokona, Tudor Henrik taszította le a trónról. A bosworthi ütközetben több főnemes magára hagyta, egy pedig az ellenfél oldalán szállt harcba. Richárd volt az utolsó angol király, aki csatában vesztette életét. Hagyományosan halálával számítják Angliában a középkor végét.Frequently Asked Questions – Why is 1485 regarded as a watershed - the end of the Middle Ages?? A Richard III Society weboldaláról
Élete Gyermekkora Plantagenet Richárd yorki herceg és Cecily Neville a felnőttkort megért hetedik, utolsó gyermeke volt. Apja, korának egyik legnagyobb hatalmú főnemese, mivel nem helyeselte a király, VI. Henrik intézkedéseit, először az uralkodó tanácsadóinak leváltását követelte, később trónkövetelőként lépett fel Henrikkel szemben.Michael Hicks: His Brother, George, Duke of Clarence, 1449-78. A Richard III Society weboldaláról A koronáért vívott háború (amely később rózsák háborúja néven került a köztudatba) Richárd egész életét meghatározta. 1459 októberében, a Ludford Bridge-i csata után a királypárti erők anyjával és testvéreivel együtt foglyul ejtették, majd a hercegné nővérének gondnoksága alá helyezték; egy évvel később, 1460. december 30-án apja és Edmund nevű bátyja életét vesztette a wakefieldi ütközetben. A hercegné, hogy biztonságban tudhassa két kiskorú fiát, a tizenegy éves Györgyöt és a nyolcéves Richárdot, Németalföldre küldte őket.Kendall, Paul Murray (1955): Richard The Third. London: Allen & Unwin. 41–42. oldal. .
A fiúk a következő év tavaszán térhettek vissza, miután bátyjuk, Eduárd, a towtoni csatát megnyerte, VI. Henriket elűzte, és IV. Eduárd néven trónra lépett. A korona várományosaiként hercegi címet, hivatalokat és birtokokat kaptak, valamint a Térdszalagrend lovagjává avatták őket. Richárd Gloucester hercege lett, valamint az angol, ír és aquitániai haditengerészet főparancsnoka (Lord High Admiral).Livia Visser-Fuchs: As a great magnate. A Richard III Society weboldaláról Ezután unokatestvére, Richard Neville, Warwick grófja middlehami háztartásába került, ahol főnemeshez méltó nevelést kapott. Egyes források szerint 1461-től 1465-ig élt Middlehamban;Kendall: Richard The Third, 34–44., 74. oldalak mások az 1465-1468/9 közötti periódust jelölik meg.
Az 1469-es lázadás és Eduárd második uralma balra|bélyegkép|200px|A middlehami kastély napjainkban Mindeközben Eduárd fokozatosan elidegenedett legfőbb szövetségesétől, Warwicktól, és öccsétől, Györgytől, akik végül 1469-ben fellázadtak ellene; a zendülés híre júniusban, egy zarándoklaton érte a királyt és Richárdot. Decemberben Walesben is zavargások törtek ki; Eduárd Richárdot jelölte ki a rend visszaállítására – ez volt a tizenhét éves herceg első önálló katonai feladata.Wendy E.A. Moorhen: His Military Career. A Richard III Society weboldaláról Kendall: Richard The Third, 40. oldal A következő év októberére a király öccsével együtt száműzetésbe kényszerült, a Burgundi Hercegséghez tartozó Németalföldön leltek menedéket (nővérük, Margit, 1468 óta a herceg, Merész Károly felesége volt); a lázadók eközben Henriket visszahelyezték az angol trónra.
Eduárd, Richárd és csapataik 1471. március 14-én értek partot; az április 11-i barneti és a május 4-i tewkesburyi csatában döntő győzelmet arattak Henrik támogatóinak erői felett. György időközben visszapártolt testvéreihez és az ő oldalukon szállt harcba. Richárd az előbbi ütközetben a jobbszárnyat, az utóbbi összecsapásban az előhadat vezette; Barnetnél könnyebben meg is sérült.Kendall: Richard The Third, 87–89. oldal Az ellenpárt gyakorlatilag kihalt: Warwick a barneti csatában esett el, a trónörököst, Eduárd herceget (Henrik fiát) a tewkesburyi ütközet után fejezték le; Henrik, aki a Towerben raboskodott, májusban vesztette életét.
A harcokat követően Richárd északon rendezkedett be, és hamarosan Anglia leggazdagabb és legnagyobb hatalmú főnemese lett. Eduárd főkamarássá (Great Chamberlain) és a nyugati skót határ menti területek helytartójává (Warden of the West Marches) nevezte ki. 1483-ig ritkán hagyta el Észak-Angliát, ahol, különösen York városában, nagy népszerűségnek örvendett.Kendall: Richard The Third, 133. oldal Részt vett Eduárd franciaországi hadjáratában 1475 nyarán, 210 fős sereggel képviseltetve magát, és jelen volt az 1478-as parlamentben, amely halálra ítélte Györgyöt felségárulásért.Wendy E.A. Moorhen: A Brief Biography and Introduction to Richard’s Reputation. A Richard III Society weboldaláról 1482 nyarán Skóciába vezetett hadjáratot, aminek során visszafoglalta az 1461 óta az országhoz tartozó Berwick-upon-Tweedet – a város Anglia része azóta is.
Útja a trónig 1483. április 9-én Eduárd meghalt; fia, Eduárd, a walesi herceg, mindössze tizenkét éves volt és Ludlow-ban nevelkedett anyai nagybátyjánál, Rivers grófjánál. Eduárd végakaratában Richárdot nevezte meg régensnek, míg fia eléri a nagykorúságot. Az anyakirályné, Erzsébet azonban nem értesítette őt a király haláláról. Fiával, Richard Greyjel a fiatal Eduárdért küldetett abban a reményben, hogy a fiút még Richárd régenssé avatása előtt megkoronázhatják, meggátolva a herceget abban, hogy Anglia tényleges uralkodója legyen. Richárdot feltehetőleg a lordkamarás, William Hastings tájékoztatta az eseményekről. A herceg elhagyta Észak-Angliát, Stony Stratfordnál utolérte a királyt és kíséretét, foglyul ejtette Riverst, Greyt, valamint Eduárd kamarását, Thomas Vaughant. A hír hallatára az anyakirályné a Westminster-apátságban keresett menedéket gyermekeivel együtt.
A menet június 4-én, a koronázásra eredetileg kitűzött napon érkezett meg Londonba; az eseményt június 22-re halasztották, és Eduárdot a Towerben szállásolták el (amely a koronázásra váró királyok szokásos lakhelye volt). Június 13-án, a királyi tanács Tower-beli ülésén Richárd arra hivatkozva, hogy a Woodwille-ekkel, a királyné rokonaival szövetkezve az életére törnek, őrizetbe vétette Hastingset, a yorki és az elyi püspököt, Thomas Stanleyt, Derby grófját, Jane Shore-t (Hastings és a királyné fia, Thomas Grey szeretőjét, aki hírvivőként működhetett közre a feltételezett összeesküvésben), valamint két közembert. Hastingset még aznap ki is végeztette, anélkül, hogy bíróság elé állíttatta volna. Mivel ellenszegültek Eduárd végakaratának, június 25-én Pontefractben lefejeztette Riverst, Greyt és Vaughant.
Június 22-én a koronázás ismét meghiúsult. Időközben Robert Stillington, Bath és Wells püspöke Richárd tudomására adta, hogy Eduárd, mielőtt Erzsébetet feleségül vette volna, házasságot ígért egy Eleanor Talbot nevű hölgynek. Igaz, hogy Eleanor már a fiatal Eduárd születése előtt meghalt, a kor törvényei szerint a házassági ígéret házasságnak számított, a második, tényleges házasság így érvénytelennek, a belőle származó utódok pedig fattyúnak.Anne F. Sutton: The Precontract. A Richard III Society weboldaláról Június 22-én egy, a Szent Pál katedrális mellett tartott prédikációban kinyilvánították Eduárd bigámiájának és a fiatal Eduárd törvénytelenségének tényét. Ezt követően London polgárai kérvényt adtak be Richárdhoz, hogy töltse be a királyi posztot; Richárd június 26-án elfogadta a felkérést. Július 6-án koronázták meg a Westminster-apátságban.
Eduárd és öccse, Richárd, aki június 16-án anyját és a menedéket elhagyva csatlakozott bátyjához a Towerbe, egyre kevesebbet mutatkozott; nyár végére végleg eltűntek. Máig sincs elfogadott álláspont arra vonatkozóan, hogy meggyilkolták-e őket, és ha igen, ki tette. Stillington állításának valóságtartalma is erősen vitatott. A feltételezett házassági ígérettel kapcsolatban nem maradt fenn írásos bizonyíték, így nem dönthető el egyértelműen, jogos volt-e V. Eduárd félreállítása.
Utolsó évei balra|bélyegkép|200px|Pénzérme Richárd arcmásával Richárd uralkodása kezdetétől súlyos gondokkal küzdött. 1483 szeptemberében korábbi szövetségese, Henry Stafford, Buckingham hercege, más nemesekkel együtt fellázadt ellene. Buckingham szándéka az volt, hogy leváltja Richárdot, és VI. Henrik unokaöccsét, a Bretagne-ban száműzetésben élő Tudor Henriket ülteti a helyére. A felkelést a bretonok is támogatták, abban a reményben, hogy Angliával szövetséget köthetnek. Tervük azonban a rossz időjárás miatt meghiúsult. Buckingham serege szétszóródott; a herceg álruhában próbált meg elmenekülni, de a fejére kitűzött vérdíjért egyik embere Richárd kezére adta és november 2-án Salisburyben lefejezték.
Tudor Henrik november 12-én megpróbált partra szállni, de a vihar miatt kudarcot vallott. 1483 karácsonyán bejelentette, hogy feleségül veszi IV. Eduárd lányát, Erzsébetet. Miután Richárd katonai támogatást ígért a bretonoknak a franciákkal szemben a kiadatásáért cserébe, Tudor Franciaországba szökött, ahol szintén támogatókra talált. 1485. augusztus 7-én, a walesi Milford Havennél végül partra szállt. Richárd és Henrik seregei 1485. augusztus 22-én, a Market Bosworth-tól délre eső mezőn csaptak össze. A király hada körülbelül , a trónkövetelőé mintegy 5000 főt számlált. Szintén Richárd oldalán harcolhattak volna Thomas és William Stanley emberei (további 6000 fő), de a két főnemes közvetlenül a csata előtt megtagadta a hadba lépést (Thomas Stanley Tudor Henrik nevelőapja volt).
A király serege az akkoriban szokásos rendben állt fel: az előhadat, ami többnyire lándzsásokból és íjászokból állt, John Howard, Norfolk hercege vezette; a Richárd irányította gyalogság középen, a Henry Percy, Northumberland hercege által vezérelt nehézlovasság hátul foglalt helyet. Henry Tudor csapata ezzel szemben egy tömbben maradt,Chrimes, Stanley (1999) . Henry VII. Yale English Monarchs. New Haven, Connecticut; and London: Yale University Press. . Hozzáférés ideje: 20 April 2009 és áttörte Norfolk vonalát. Howard elesett, halálhíre félelmet keltett a király seregében, ráadásul úgy tűnt, Northumberland is távol marad az ütközettől. Richárd kétségbeesett lépésre szánta el magát: legközelebbi embereit maga mellé véve támadást intézett Tudor ellen; leszúrta zászlóvivőjét, William Brandont, és egészen közel került ahhoz, hogy Tudorral is leszámoljon. Ekkor azonban William Stanley is hadba szállt – hogy a trónkövetelő segítségére siessen; emberei körülvették, majd megölték Richárdot. A király utolsó szavai állítólag ezek voltak: „árulás, árulás, árulás!”Kendall: Richard The Third, 367. oldal Halálának hírére serege szétszóródott.