Bizonfy Ferenc

Bizonfy Ferenc (eredeti nevén Franz Maschitz; Szarvkő [ma Hornstein, Ausztria], 1828. március 12. – Kismarton [ma Eisenstadt, Ausztria], 1912. augusztus 19.) horvát származású magyar orvos, szakíró, író, nyelvész, lexikográfus, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtisztje.

bélyegkép|Franz Maschitz-Bizonfy emléktáblája Szarvkőn

Élete

Bizonfy Ferenc Franz Maschitz néven született Szarvkőn, az akkori Sopron vármegye nyugati részén. Csatkai Endre későbbi visszaemlékező cikke szerint horvát szülőktől származott.Csatkai Endre dr.: Schopenhauer Eisenstadt-kismartoni barátja. Hétfő, 1938. február 21., 4. o. Gimnáziumi tanulmányait Magyaróvárott és Sopronban végezte. Eredetileg teológiai pályára szánták, de később az orvosi tanulmányok felé fordult.Bizonfy, Franz; eigentl. Maschitz, in: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950, 1. kötet, 90. o.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején honvédtiszt volt. Csatkai szerint Pesten, a boncolóasztal mellett érte a forradalom, majd egy kismartoni és egy kishöflányi barátjával állt zászló alá; huszonegy éves korára főhadnagyi rangig jutott. A szabadságharc leverése után nem akart sem fogoly, sem osztrák katona lenni, ezért az emigrációt választotta.Csatkai Endre: Schopenhauer. Sétái a kismartoni temetőben. Sopronvármegye, 1927. október 2., 2–3. o.

1851-ben Londonban a fiatalabb menekült honvédtisztek részére nyitott hadiiskolában Rónay Jácint püspök és Thaly Zsigmond ezredes mellett tanárként működött. A tanintézet néhány hónap múlva bezárt, ezt követően tanulmányait a lipcsei, berlini, heidelbergi és zürichi egyetemeken folytatta.

A Zürichi Egyetem matrikulája szerint 1852-ben jogi karra iratkozott be, és 1854 húsvétja után távozott az egyetemről. Az egyetemi bejegyzés szerint 1848 és 1867 között emigrációban élt Németországban, Svájcban és Angliában.Bizonfy (eigentlich Maschitz) Franz, Universität Zürich, Matrikeledition 1833–1924.

Emigrációja alatt kapcsolatba került a német és svájci emigráns értelmiségi körökkel. Csatkai Endre 1938-as cikke szerint Frankfurtban felkereste Arthur Schopenhauert, aki Frauenstädt nevű barátjához írt levelében is megemlítette Bizonfyt. Ugyanez a cikk szerint Bizonfy kapcsolatba került Richard Wagnerrel, Georg Herweghgel és Heinével is. Csatkai 1927-es cikke szerint különösen Herwegh Györgyhöz fűzte erős barátság, Wagner pedig Zürichben tartozott ismerősei közé.

Hamburgban egy Gravenhorst Teréz nevű, jómódú nővel kötött házasságot, de felesége hamarosan meghalt. Ezután Londonba költözött, ahol orvosi praxist folytatott és újságírással is foglalkozott. Cikkei nagyrészt külföldi lapokban jelentek meg; művelődéstörténeti vezércikkeket írt az angol Star című lapba, amelynek Lucas haláláig szerkesztője is volt. Írásait a The Times is közölte. A Pester Lloyd munkatársa is volt Rothfeld szerkesztősége idején. Londonban bejáratos volt egy Beringer nevű németországi emigráns családhoz, amelynek egyik nőtagját feleségül vette; őt a kiegyezés után hazahozta Magyarországra.

Az Osztrák Életrajzi Lexikon szerint 1867-ben tért vissza hazájába, majd Lorettomban, Vimpácon és végül Kismartonban élt visszavonultan. Más források szerint 1868-ban ismét elhagyta az országot, és Düsseldorfban telepedett le, ahol egy ideig lapot szerkesztett; az 1870-es évek végén végleg visszaköltözött Magyarországra.

A kiegyezés után politikai és egyetemi pályán is próbált érvényesülni, de tartós álláshoz nem jutott. Csatkai szerint Nagymartonban képviselőjelöltként is fellépett, de megbukott. Egy anekdota szerint az egyik horvát faluban azt tanácsolták neki, hogy a választók anyanyelvén szóljon a néphez, ő azonban szórakozottságában angolul beszélt. Egyetemi állása ügyében felesége is közbenjárt; Deák Ferenc a kultuszminiszterre hárította a döntést, Eötvös József halála után pedig Trefort Ágoston nem tett ígéretet kinevezésére.

Lorettomban és Vimpácon nyelvészeti munkáin, köztük angol–magyar nyelvtanán és szótárain dolgozott. Az 1870-es években Pesten megjelent aforizmagyűjteménye később a württembergi uralkodó kezébe került, aki érdeklődni kezdett a szerző iránt; Csatkai szerint ez vezetett Bizonfy újbóli „felfedezéséhez”.

Kismartoni barátai régóta unszolták, hogy költözzön a városba; Csatkai szerint végül a hercegi birtok zárgondnokának biztatására engedett a hívásnak. Kismartonban mintegy húsz évig élt. Nyelvleckéket adott, de tanítványai visszaemlékezése szerint órái valójában széles műveltségi-nevelő beszélgetések voltak: szó esett természettudományokról, költészetről, ősi nyelvekről és világnézeti kérdésekről is.

Nyelvészként és lexikográfusként legismertebb munkái az 1878-ban megjelent Angol–magyar szótár és az 1881-es Magyar–angol szótár. Az osztrák biográfiai szakirodalom az első jelentős magyar–angol szótár szerzőjeként tartja számon.

Élete utolsó éveiben már alig mozdult ki lakásából. Csatkai emlékező hangú cikke szerint halálának napját előre megjósolta; 1912. augusztus 19-én halt meg.

Emlékezete és hagyatéka

Bizonfy emléke Kismartonban tanítványai és a helyi polgári társadalom körében tovább élt. A Soproni Hírlap 1931-ben arról számolt be, hogy Wolf Sándor műgyűjtő és mecénás emléktáblával jelölte meg azt a házat, ahol Bizonfy lakott. Az emlékbeszédet Wolf mondta, Bizonfy életrajzát pedig Csatkai Endre írta meg.Kegyeletes ünnep Kismartonban. Soproni Hírlap, 1931. július 8., 4. o.

Csatkai 1927-es cikke szerint Bizonfy levelezése, könyvtára és írásai a kismartoni Wolf-múzeumba kerültek, ahol akkor rendezés alatt álltak; a cikk különösen sok szanszkrit nyelvre vonatkozó kéziratot említ. Az 1938-as cikk szerint Bizonfyné férje halála után visszaköltözött Angliába, és elköltözése előtt a hagyaték jelentős részét megsemmisítette. A megmaradt anyag a kismartoni Wolf-múzeumba került; a Bizonfyhoz intézett levelek egy részét már közölték, de a filozófiai és nyelvészeti kéziratok feldolgozásra vártak.

Munkái Bizonfys Aperçus und Reflexionen. Pest, 1871. Angol–magyar szótár. Budapest, 1878. (2. bőv. kiadás: Budapest, 1886. Online) Magyar–angol szótár. Budapest, 1881. (2. bőv. kiadás: Budapest, 1886. Online) Angol és magyar beszélgetések. Budapest, 1885.

Források

További információk Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, Argumentum Kiadó – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. A Pallas nagy lexikona. Budapest, Pallas–Révai, 1893–1904. Új Idők lexikona. Budapest, Singer és Wolfner, 1936–1942. Vasváry Ödön: Lincoln's Hungarian Heroes – Lincoln magyar hősei. Washington, Amerikai Magyar Református Egyesület, 1939. Alphons A. Barb: Ein vergessener Emigrant von 1848. (F. Bizonfy). Volk und Heimat, 2. évf., 6. sz., 1949, 13–14. Szabadság, 1965. július 12.; 1967/57. Magyar Élet (Melbourne), 1994/26.

Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar lexikográfusok Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar szakírók Kategória:Magyar újságírók Kategória:Horvát származású magyarok Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:Kismartoniak Kategória:Szarvkőiek Kategória:1828-ban született személyek Kategória:1912-ben elhunyt személyek