Modrai Kovách Pál (Vác, 1810. október 6. – Vác, 1888. március 9.) jogi doktor, váci kanonok.

Élete

Vácon született, ahol apja Kámánházy László püspök gazdatisztje volt; a gimnáziumot szülővárosában és Pesten járta; ugyanitt hallgatta a jogot az egyetemen. Hont megyében a joggyakorlat terére lépett; mint megyei esküdt és írnok 1831-ig működött; így lett később Hont megyei, majd Nógrád megyei táblabíró. Időközben a királyi tábla hites jegyzőjévé avattatott fel.

A megye ajánlatára a magyar királyi helytartótanácshoz kapott meghívást, de nem fogadta el, hanem szíve vonzalmát követve a kalocsai növendék papok közé lépett, ahonnét egy év múlva egészségi szempontból a váci papnevelőintézetbe ment át. Mint hittanhallgató 1833-ban állotta ki a jogtudományi első szigorlatot. 1834. április 9-én áldozópappá szentelték fel és Dorosmára küldetett káplánnak; itt ismerkedett meg Horváth Mihállyal, a történetíróval. 1835. júliusban jogi doktorrá avatták.

1835-től 1837-ig Félegyházán káplánkodott, mely idő alatt a francia s olasz nyelvet megtanulta. 1837-ben gróf Nádasdy püspök udvarában iktató és levéltárnok, 1840-ben szentszéki jegyző és püspöki könyvtárnok lett. Püspökével mint titkár jelent meg az 1843-44. évi országgyűlésen, ahol a jeles szónokok nagy hatással voltak reá. 1844-ben püspöki szertartóvá és a pesti egyetem jogi karának tagjává léptették elő. 1846-ban a váci szemináriumban az újonnan felállított magyar köz- és polgári jog tanszékét nyerte el.

A nemzeti küzdelem nagy napjaiban tanítványai a harctérre, ő a szószékre lépett. A szabadságharc után ő is bujdosott. 1849. december 24-én plébános lett Kundorozsmán, 1854-ben a félegyházi gimnázium püspöki biztosa, 1855-ben szentszéki ülnök, 1856-ban alesperes és zsinati vizsgáló, 1859-ben a házassági törvényszék biztosa, 1861-ben monostori apát, 1864-ben váci kanonok, majd pesti és székesegyházi esperes, 1881-ben pápai prelátus.

Az 1845-ben kezdeményezett papi nyugdíjintézetet 1876-ban sikerült neki az önadóztatás állandó alapjára fektetnie és megszilárdítania. Régi kedvenc eszméje volt Vácon a '48-as honvédemlék létesítése; ezen célból tőkét gyűjtött és 1866-bn a váci díszes honvéd-emlék leleplezését, országos ünnepély mellett, ő végezte. Mint kanonok tizennyolc év alatt tíz tanulónak adott házában teljes ellátást, akik közül hatot nevelt a papi pályára. Hazáján kívül, utazott külföldön is: 1857-ben meglátogatta Bécset, Grazot, Triesztet és Velencét, 1862-ben Prágát, Drezdát és Berlint, 1867-ban Párizst és a világkiállítást, Németországot és Svájcot, 1869-ben Felső-Ausztriát, Dorozsmán alapítványt tett a város rendezése és szegényei javára; ezért a város 1886. március 4-én díszpolgárává választotta.

Arcképe: kőnyomat L. Appelrathtól Bécs, 1873. (a Hajnal albumban).

Írásai

Cikkei az Idők Tanujában (1860. 282. szám, A magyar alkotmány alanyi és tárgyilagos garantiáiról, 283. A magyar közjog s az országgyűlés tárgyai, 297., 298. A káptalanok és konventek mint hiteles helyek, 1867. A magyar király koronzásáról és a királyné koronáztatási jogáról, öt czikk, melyet a németországi s a France után a franczia lapok is ávettek); a Magyar Államban (1867. szept. Eltévedt levelek a párisi világkiállításról, okt. A világiaknak a papokról, 1869. ápr. A szent székek autonomiája, öt cikk, Autonomiai választási mozgalmak, hat cikk, 1870. Roskoványi munkáinak ism., A lengyelekért, Utazás Tatrangi Dávid és az aerodrom honába, 1872. 53. Teminiscentiák és a Manuale parochorum, 1873. 187-195. Kik és mik voltunk, kik és mik maradhatunk, ha tevékenyek, összetartók leszünk? 1875. 202-233. Monographiai vázlatok Vácz egyházmegye köréből, 1876. Be kell-e táblázni a községeknél kifektetett k. alapítványi tőkéket, 3 cikk, Magyar kanonoki beigtató, Az első váczegyházmegyei nyugdíjintézeti közgyűlés alkalmával tartott beszédek, 1877. Kalászat a koresemények mezején, 6 czikk, A káptalanokról mint hiteles helyekről, 1878. Egyházjogi tanulmányok, 10 cikk, 1883. Tisza-Eszlár, Mi az az esperesség), a Váczividéki Lapokban (1874. Forradalmi váczi élmények, 4 cikk, A váczi lyceum restauratiója), a Religióban (1877. Adalékok a választott és fölszentelt püspökökről, 1878. Bús hangok a jelenből), a Váczi Közlönyben (1880. Váczi székesegyháztér, Czifra nyomorúság vagy nagy község? polemia, Vácz júl. 15. és 17. 1849-ben, 1881. Egy szó a maga idején); a váczi, r. kath. gymnasium Értesítőjében (1883. Az emberi lélek és a materialismus); írt még a Tanodai Lapokba (A tanítók nyugintézete tárgyában) és a Mátyás Diákba.

Munkái

Dissertatio inauguralis iuridica da locis credibilibus, Pest, 1835 Egyházi beszéd, mely sz. Rochus hitvalló napján a Vácz városánál örök időkre fogadott, tartatott 1846. aug. 16. Uo. Egyházi beszéd b. szűz Mária tiszteletére. Vácz, 1845. szept. 14. a hét kápolnával tartva... Szemelvények az 1790-91. és 1825-27. országos egyházi választmányok munkálataiból. Pest, 1848. márcz. 16. Mária az ered. bün nélkül fontatott királyné 7 fájdalma, s öröme. Dorosma, 1855. decz. 8... Manuale parochorum e probatis, auctoribus, librisque ritualibus practice elucubratum. Tomus I. Pestini, 1854 (Supplementum: Enchiridion juris civ. et crim. Austriaci. 2. kiadás Vácz, 1871. II. kötet. Szeged, 1860. 3000 példányban nyomatott) A magyarhoni törvényhozás történeti vázolata. Szeged, 1861 (Kovách Sándorral együtt. Gegus Dániel a magyar fordított törvénytár kiadása alkalmával kútfő gyanánt használta.) Online Egyházi beszéd, melyet sz. István első apostoli királyának ünnepén Bécsben mondott. Bécs, 1869 Diurnale pro usu v. capituli, cum brevi Agendario, Vacii, 1872 Szabad-e, és kell-e káptalanainknak a kamatlábat legalább annyira fölemelni, hogy a régi egyensuly helyreállítassék. Bpest, 1873 (Ism. Uj M. Sion) A kath. papság némely legégetőbb kérdéseiről. Uo. 1875 Budapest és környéke, a magyar nemzetiség és nyelv szempontjából tekintve. Uo. 1880 (Egyszersmind három jutalomkitüzés a magyar nyelvet legsikeresebben tanítók számára.) Specimen monographiae capituli Vaciensis, seu data statistico-historica capitularie in unum collecta et vice manuscripti edita. Vacii, 1884

Kéziratban

Historia dioecesis episcopatus et civitatis Vaciensis; Magyar közjog történeti felvilágosítással, 1846-47.; Az örökségre vágyódók, szinmű (előadva 1834-ben a papnevelő intézet rögtönzött szinpadán); Drégely, rege a magyar előidőből; Hat dinnye közt csak egy volt jó; A fátyol, vagy az átöltöztetett török-magyarok. Meglepetések.

Források

További információk

Kategória:Váci kanonokok Kategória:1810-ben született személyek Kategória:1888-ban elhunyt személyek