Az abaújvári földvár Magyarország egyik legrégebbi erődítménye, ispánsági központ, mely fénykorát a 11–14. században élte.
A vár A legkorábbi kutatásokat, terepbejárásokat Bartalos Gyula (1900-10-es évek), majd 1956-tólA Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)B. HELLEBRANDT Magdolna: Dr. Saád Andorra emlékezünk Saád Andor végezte. A földvár feltárást 1974-ben kezdték meg, a sánc átvágásával, a Nemzetségfői székhelyek, ispánsági központok című országos tervfeladat keretében.Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987), 139. oldal A kutatás a vár sáncának külső oldalával kezdődött azokon a területeken, ahol a kertek és lakóházak nem akadályozták a munkát. 1976-tól az ásatásokat a vár belső területén folytatták, a feltárási munkák 1981-ben fejeződtek be.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001) - WOLF Mária: Északkelet-Magyarország ispáni várai, 182. oldal A feltárandó területeket kijelölésére geoelektromos térképet készítettek és mágneses méréseket végeztek.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977) - CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban, 7-32. oldal 1976-ban feltárták a templom szentély szakaszát, illetve a körülötte elhelyezkedő temető 586 sírját. A feltárást Gádor Judit vezette, az ásatás munkatársa Nováki Gyula volt. A feltáráson részt vett Lovász Emese, egyetemi hallgató és Fidrám Tiborné, a Herman Ottó Múzeum restaurátora. A feltárás 1977. július 12. – szeptember 28. között folytatták, a teljes templom feltárásra került, további 71 sírral. Az előző évi kutatókhoz csatlakozott Sándorfi György, aki szintvonalas térképre történő bemérését végezte, illetve Wolf Mária, Wellisch Márta egyetemi hallgatók.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979) - GÁDOR Judit–HELLEBRANDT Magdolna–SIMÁN Katalin: A Herman Ottó Múzeum 1977. évi ásatásai és leletmentései, 103. oldal 1978-ban újabb 120 sír és egy nagyméretű csontgyűjtő (osszárium) került feltárásra. Emellett a várban elhelyezkedő épületek tartószerkezetére utaló cölöplyukak, kemencék és tűzhely is napvilágot látott.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979) - GÁDOR Judit–HELLEBRANDT Magdolna–SIMÁN Katalin: A Herman Ottó Múzeum 1977. évi ásatásai és leletmentései, 109. oldal Az 1980-as évben pénz hiányában szünetelt a feltárás. 1981-ben a templom maradványait és az összes kutatóárkot visszatemették. Az utolsó év munkálataiban Mesterházy Károly régész, Tárnoki Judit régészhallgató és Király József rajzoló működött közre.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982) - L.WOLF Mária–SIMÁN Katalin: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1980-1982, 109-110. oldal Az ásatás során előkerült leleteket a miskolci Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményében helyezték el. Hosszú évtizedek után 2019-ben az Árpád-ház program keretén belül folytatódott a feltáró munka 2270 m²-en, feltárva 153 objektumot, köztük egy nagyméretű, feltehetően a XII. században épült palotaépületet, valamint a számos érmét és ékszert tartalmazó kincsleletet. Bakos Gábor, Sipos EnikŐ, Tóth Csaba, Wolf Mária: Tatárjárás kori kincslelet az abaújvári ispáni várból. (Magyar Régészet 9. évf. (2020), 4. szám, pp. 52–61.
A vár területén 2009-től minden nyáron megrendezik az Abaújvári várfesztivált.Várfesztivál
bélyegkép|balra|300px|Az abaújvári földvár légi fotón
Leírása A vármegyének nevet adó egykori vár a Zempléni-hegység északi peremén, a Hernád partján épült fel, egy különálló dombon. Átmérője 235-245 méter, területe 3,9 hektár. A sánc belső magassága 3,5-4 méter. A sánc külső oldala az évszázadok során megrongálódott a település házainak felépítése és a földművelés során, a belső rész folyamatos mezőgazdasági művelés alatt állt; a sánc állapota ennek ellenére épnek mondható. A belső területre összesen egy lakóház épült, a keleti oldalon, ugyanott ahol a vár egyetlen bejárata nyílt a hegyek felől. A várat a keleti oldalon árok is védte, ami az idők során feltöltődött.
A sáncot egymásra máglyarakás szerűen illesztett fagerendák alkották, kis kazettákat formázva, melyeket földdel töltöttek ki; ez alapján a sánc a rekeszes faszerkezetűek közé sorolható (Kastenbaukonstruktion).A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976), 40 oldal. A gerendák egymásra illesztésével kapcsolatban a csapolással, illetve a mély bevágással történő rögzítést tartják elképzelhetőnek, mivel vaskapcsokat az ásatás nem hozott felszínre. Az első gerendasort a sánc irányára merőlegesen rakták le, egymástól 60–120 cm-ként, majd erre a sánc irányával megegyező gerendákat helyeztek, egymástól 2,5-3,5 méterre. Az építés szakaszosan történt, egy kialakított rekeszt feltöltötték földdel mielőtt tovább magasították volna a sáncot, mivel a kész gerenda építménybe utólagosan betölteni a földet nehézkes lett volna. Az ásatások során 14 gerendaszintet sikerült elkülöníteni, de ennél valószínű több lehetett, mivel az idők során az egyes gerendaszintek összenyomódtak, és pontos elválasztásuk nem volt lehetséges. A tartógerendák elpusztultak, ám néhány helyen lenyomatuk megmaradt a földben. Ezekből a lenyomatokból meg tudták állapítani, hogy a gerendákat nem hántolták le, illetve, hogy vastagságuk 12–30 cm között mozgott.
A sánc irányára merőleges gerendák a sánc tetejétől lefelé egyre hosszabbodtak, amiből arra következtetnek, hogy a sánc belső oldala lépcsős kiképzésű volt, amivel a védők sáncra való feljutását igyekeztek könnyíteni, egy esetleges ostrom során. A külső oldal ezzel szemben meredeken emelkedett és sárral tapasztották be, így védve a felgyújtás ellen.
A gerendaszintek tetején fél méter vastagságban kőfal maradékaira bukkantak, ám ennek eredeti magasságára és szélességére nem voltak elegendőek a megtalált maradványok (jelenlegi állapotában 4 méter széles és fél méter magas).
Története bélyegkép|jobbra|250px|A vár feltételezett építője, Aba Sámuel A régészeti feltárás szerint a fa-föld építésű vár sánca egy, a római császárok korában (I.-IV. század) itt állt település maradványaira épült, az előkerült leletekből a vár építési ideje a XI. század első felére tehető. Ennek a feltevésnek nem mond ellent a Képes Krónika állítása, mely szerint a várat Aba király, azaz Aba Sámuel építette.47. Béla hercegről, akit Beninnek hívtak, Képes Krónika Valószínű azonban, hogy nem uralkodása rövid három éve alatt építtette a várat, ugyanis már korábban is fontos tisztségeket (nádor) töltött be. Az ő nevéhez fűződik Abaúj vármegye megszervezése, többnyire saját birtokainak területén, amelynek központjába várat emelt.Wolff, 14 és 27. oldal Szintén erősíti a feltételezést, hogy az építéskori járószinten találtak egy 19,1 cm magas Árpád-kori cserépfazekat, melynek készítési idejét a X-XI. századra teszik, más cserépdarabokkal együtt. A vár felépítését becslések alapján 3-3,5 év alatt fejezték be, a munkálatokhoz 72 260 köbméter földet és 11 770 köbméter fát használtak fel.Wolff, 24. oldal
A legkorábbi időktől kezdve a vár elsődleges feladata az ország északi határának védelme volt. Egyik legkorábbi említése is határvédő tevékenységével függ össze. 1068-ban mikor Ozul besenyő-úz vezér tört be Magyarország területére, a támadók mozgásáról az abaújvári vár egyik határőre (kéme) tett jelentést a királynak.Egyes vélekedések szerint azonban a krónikákban szereplő Újvár Marosújvárral azonosítható. Attila: Vitézek, ispánok, oligarchák A határőrt meg is nevezik, a Budai Krónika szerint Fanciska,"Quidam autem de speculatoribus, nomine Fanciska, qui erat de Novo Castro" Budai krónika Chronica Hungarorum 31, 165. oldal a Képes Krónika pedig Fantiskának mond. A Fanciska, Fancsiska (később Fancsika, Fancsuka) nevet az olasz Francesco megmagyarosodott alakjának tartják, más vélekedés szerint azonban a finnugor eredetű fon igére vezethető vissza.Wolff, 68. oldal
A vár többször is a magyar történelem fősodrába került. 1046-ban az Orseoló Péter királlyal elégedetlen magyar urak által hazahívott száműzött Árpád-házi hercegek, András és Levente e várban találkozott a lázadó Vatával és társaival, akik itt ismerték el királyuknak Andrást. András szeptemberben itt tartózkodott seregével és innen indult el Székesfehérvár felé, ahol rövidesen királlyá koronázták.
1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, a bátyja ellen lázadó Álmos foglalta el a várat Lengyelországból kapott katonai segítséggel. Könyves Kálmán ostrom alá vette Újvárt, mire a megrettent Álmos herceg megadta magát a királynak.
A fenti két esemény után csak közvetett adatokkal rendelkezünk a vár történetéről. A szakértők a felsőbb gerendaszintek eltérő szerkezetéből arra következtetnek, hogy a XII. század második felében megerősítették, vagy megmagasították a sáncot, ennek okára azonban nem találtak még magyarázatot. Bár leletanyag nem támasztja alá, de úgy feltételezik, hogy a habarcsos kő várfal is ebben a században készült el. bélyegkép|Mai bejárat A következő konkrétum a tatárjárás idejéből származik, 1242 februárjában országgyűlést hívtak össze Székesfehérvárra és egy tatárok elleni ellentámadáshoz kértek segítséget a pápától. A levélben leírták a tatárok pusztítását illetve azokat az erősségeket, amik addig ellen tudtak állni a támadásoknak. Tizenhét várat említenek név szerint, melyből csupán 5 volt a Dunán innen; Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár. Ebből is látszik, hogy a vár a 13. század közepén Észak- és Kelet-Magyarország legerősebb várának számított. Sok más Árpád-kori ispáni székhellyel ellentétben a tatárjárás után még hosszú ideig megőrizte vezető szerepét. Nem sokkal a tatárjárás után, 1251-ben IV. Béla király személyesen intézkedett védelméről. Az ispánsági várak a tatárjárás után elvesztették jelentőségüket, ez azonban nem igaz Újvárra.
A XIII. század során gyakran szólnak okleveles források a várról, birtokadományok okán, vagy várnépével kapcsolatban. Egy 1255-ben kelt oklevél Moch fia, Marcellus nevű abaújvári várjobbágyról tudósít, kinek Chon nevű földjét scynnai vendégnépeknek juttatták.Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.), 321. oldal
1265-ben Komplot fia — Hertwyg, tubuli várnagy és testvére: Herricus adományként kapják az újvári vár Zaka nevű lakatlan földjét, melyet még ősük Csépán nyert Imre királytól.Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.), 25. oldal Ugyanők nyerik az Újvári várhoz tartozó Nádasd földjét, melyről egy keltezetlen oklevélből tudunk, amit V. István rövid uralkodása alatt adtak ki, 1270-1272 között.Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.), 170. oldal A XIV. században kelt oklevél Zaka és Nádasd birtokot egynek mondja (Nadasth, más néven Zaka).Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.), 327-328. oldal
1267-ben Izrad abaújvári várjobbágyról tesznek említést a források.Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.), 35. oldal