A nagyváradi városháza műemlék épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-A-01085 sorszámon szerepel.
Története A városházát 1902–1903-ban építették eklektikus stílusban, ifj. Rimanóczy Kálmán terve alapján.
A városháza tervezésére a helyi tanács 1896. március 31-ei határidővel írt ki pályázatot. Összesen kilenc terv érkezett, amelyek azonban a megszabott építési költségek túllépése miatt nem feleltek meg a kiírásnak. Négy pályaművet egyenként 2000 koronáért az elbíráló bizottság megvételre ajánlott a közgyűlésnek. Ezeket ifj. Rimanóczy Kálmán, Hübner Jenő, Jaumann Benedek és Láng Adolf készítette. Mivel az utóbbi csak kikötésekkel volt hajlandó tervét átengedni a városnak, a törvényhatósági bizottság csak az első hármat vásárolta meg. A városházi építő bizottság az 1898. június 27-i ülésén azt javasolta, hogy: „ifj. Rimanóczy Kálmán a megvásárolt tervek egybevetésével bizassék meg egy új terv készítésével.” Az építész ennek eleget is tett, elkészítette a tervet, amit díjtalanul a város rendelkezésére bocsátott. A tervet a belügyminiszter jóváhagyta.
Ezt követően a törvényhatósági bizottság határozata alapján a tanács kiírta az árlejtést a kivitelezésre, amelyre többen is pályáztak, de a kivitelezéssel, mint legelőnyösebb ajánlattevőt, ifj. Rimánóczy Kálmánt bízták meg, akivel megkötötték a szerződést is.
A jövendő városháza helyén levő egykori püspöki lakot 1901. október 21-én kezdték el bontani. A városháza alapozásához 1902. február 26-án fogtak. Az építkezés kezdetben jól haladt, amit később megzavart az építőmunkások sztrájkja.
Az eredeti tervtől csak három esetben történt eltérés. A középrésznek az eredetileg laposra tervezett tetőzetét manzárdtetőre változtatták, a dísztermet kibővítették, a tornyot pedig magasabbra, 50 méteresre építették, a felső részét homokkő helyett időtállóbb kőből készítették. Nem csupán a tervező-vállalkozó volt váradi, az összes belső munkát is helyi iparosok végezték. Az új székház 1903 októberére lett kész, de megnyitása és a rendkívüli díszülés 1904. január 10-re maradt.
A második világháború vége felé, 1944. október 13-án, máig ismeretlen okból a városháza utolsó szintje kiégett, tetőzete megsemmisült. Az épületet helyreállították, de már nem építették vissza a középrizalit tetőzete feletti kis tornyocskát. A városházát 1998–2000 között külsőleg restaurálták, ekkor cserélték ki a puha homokkőből készült teljesen megkopott allegorikus szobrokat is. A sárgára festett épület díszkivilágítást kapott.
Az épület centenáriumi ünnepére a városházát részben belsőleg is felújították, kicserélték az elavúlt villamossági hálózatot.
Az eklektikus stílusú városháza a tér kulcsépülete, amely kettős feladatot old meg – állapította meg Winkler Gábor műépítész. „A tér szempontjából elsősorban hatalmas középrizalitja jelentős, amely a hajdani [görög katolikus] püspöki palota hasonló előépítményével együtt a térfal két végpontját jelöli meg. A tér felőli szimmetrikus homlokzathoz azonban folyóparti szárny is épült; markáns saroképület szögben megtört két homlokzati szakasszal, a homlokzatok szögfelezőjében magas, négyzet alaprajzú kubusos várostoronnyal. Ez a homlokzat a szemközti fő nézőpont, a folyón túli tér felé fordult, hegyesszögű kialakításával lényegében a két folyóparti beépítés koordinátái közötti szögeltérést egyenlíti ki. Természetesen nem pusztán geometriai összefüggésről van szó: a Városháza folyó felőli része valóságos, látványbeli kapcsolatot teremt a két folyópart között. Maga a várostorony is ebből a szemszögből nézve kap igazán kiemelt szerepet, hiszen a Szent László-templom 1800-ban felépült tornyával együtt határozott, kettős hangsúlyt képez, keretezi és kiemeli a Városháza térre néző középrizalitját.”
A városháza legdíszesebb része a neoreneszánsz stílusú főhomlokzata, ezen belül is a manzárdtetős középrész. Földszintjén kocsifelhajtót alakítottak ki, amely három félköríves kváderezett keretelésű árkáddal nyit a homlokzatra. E központi részen található a városháza két emelet magasságú díszterme. E háromtengelynyi részt nagyméretű díszes vállpárkányra futó ívezetes megoldású ablakok törik át. A közöttük levő falmezőt akantuszszerű díszítéssel archaikus jónfejezetű féloszlopok tagozzák függőlegesen. A főhomlokzat két szélső tengelyét az előzőkhöz hasonló fejezetű oszlopok szegélyezik, miközben a falmezőt díszes keretezésű egyenes lezárású és körablakok törik át. A koronázópárkány felett bábos attika található, melyet négy allegorikus szobor díszít. Ezek a tudományt, a művészetet, az igazságot és a mezőgazdaságot jelképezik. Az attika feletti manzárdrészben három-három vállpárkányra futó ívezetes ablak található, míg a középen levő orommező síkjában a város címere. Felette egykoron a turulmadár volt (1944-ben eltávolították), két oldalán a kereskedelem és az ipar allegorikus alakja kapott helyet, amelyek ma is láthatók.
A főhomlokzat középrészének két oldalán négy-négytengelyes traktusok találhatók. A földszinti részt kváderutánzatú vakolat borítja, ablakai egyenes lezárásúak. A két emeletet jónfejezetű pilaszterek kötik össze, némi akantuszszerű díszítéssel. A közöttük levő falmezőt az első emeleten állógyámos köríves oromzatú ablakok törik át. Az ablakokat a szemöldökfrízben domborművel, a mellvédmezőben körkörös ornametikával díszítették. Sokkal egyszerűbbek a második emelet vállpárkányra futó ívezetes ikerablakai.
A városháza utcai homlokzatot az öttengelynyi középrizalit és a két-kéttengelynyi sarokrizalit tagolja függőlegesen. A közöttük levő ereszes traktusok hét-héttengelyesek. Itt is megtalálhatók a főhomlokzaton ismertetett építészeti elemek, de némileg egyszerűbb kivitelben. Az ablakok is hasonlóak. Ugyanilyen kiképzést kapott a Körös utcai rész is. A főhomlokzatra merőleges traktust két egytengelynyi enyhén kiugró sarokrizalit határolja, közöttük egy nyolctengelynyi szakasz található. Az előbbi falfelülettel 90 fokos szöget zár be a toronyig terjedő traktus a maga öt tengelyével. Mint már láttuk a homlokzatok szögfelezőjében található a kubusos torony, amelynek talán a leglátványosabb része a román kort idéző, középen oszlopocskával ellátott félköríves ikerablak. A városháza a tornyon túl egy öttengelyes traktussal ér végett, amely hasonló az előzőkhöz.
Leírása Az épület eklektikus stílusban épült, homlokzatain számtalan történeti stíluselemet alkalmaztak, dominál rajta a neoreneszánsz. A főtérre és a belőle induló két párhuzamos utcára néző homlokzatok hangsúlyos elemei a nyitott bejárati előcsarnok és a fölötte emelkedő díszterem manzárdtetős rizalitja illetve a Körös felé húzódó szárny magas tornya. Az épületegyüttes szárnyai két belső udvar köré szerveződnek, a főtér felé eső rész laprajzi szimmetriáját az északi tömb tompaszögű megtörése bontja meg, illeszkedve az itt megörökölt telekformához és a római katolikus plébánialak felé húzódó telekhatárhoz.
Az épületegyüttes magaspincés, kétemeletes, a rizalitos részen pedig a díszterem két emelet teljes magasságát foglalja el, fölötte ablakokkal megvilágított padlásszint van. A díszterem kiemelkedő szerepe nem csak az alaprajzi elrendezést határozza meg, hanem a homlokzati kialakításra is erőteljesen rányomja bélyegét: a földszinti, rusztikázott árkádok fölött három nagyméretű, félkörívesen záródó ablak foglalja el a falpillérek szinte teljes falközeit. A homlokzatok földszintje mindenütt rusztikázott, ami hangsúlyosan horizontális jelleget ad nekik, ezt ellenpontozva a két emelet magasságában emelkedő korintoszi fejezetes pilaszterek alkotják a csupán függőleges irányú falszakaszolást. A főhomlokzaton a díszteremnek megfelelő középső szakaszt kétoldalt enyhe rizalitok fogják közre, melyeket ión fejezetű oszloppárok határolnak. Közöttük kis erkélyeket képeztek ki.
A földszinten egyszerű, téglalap alakú ablakok sorakoznak, a szemöldökükön megtörő rusztikával, az első emeleten pedig bonyolult pilaszteres alátámasztású íves illetve egyenes szemöldökpárkányokkal ellátott ablakok, míg a legfelső szint kettős ablakai félkörívesen záródnak.
A főhomlokzat rizalitján is végigfut a baluszteres mellvéd, fölötte a kiugró sarokon két-két allegorikus szoborral, melyek a tudományt, a művészetet, az igazságügyet és a mezőgazdaságot szimbolizálják. Mögöttük egy félköríves ablakokkal megvilágított padlástér van, homlokfalán három edikulaszerű attikaépítménnyel. A középsőn egy sast a kereskedelmet és az ipart jelképező alak fogja közre.
A homlokzati díszek rendkívül változatosak: összetett, főként reneszánsz formakincsű konzolok, szecessziós domborműbetétek, stilizált metopék, futókutyák, fesztonok, kagylódíszek eklektikus egyvelege borítja a falakat.
Az északi oldal 50 méter magas tornya egy ideig tűzoltótorony szerepet töltött be.
A főhomlokzat árkádjai mögött nyíló tágas előcsarnokból a főtengelyben elhelyezett, háromrámpás monumentális lépcső vezet az emeletre. A lépcsőház freskóit Udvardy Ferenc készítette. A díszterem pilaszterekkel, lizénákkal, frízekkel és egyéb klasszicizáló faltagoló elemekkel díszített belsejébe a nyugati oldalon egy íves vonalvezetésű, konzolokon álló erkély nyúlik be.
A boltozat közepén elliptikus alaprajzú, változatosan díszített kupola emelkedik. A dísztermet nem csupán a Helyi Tanács gyűléstermeként használták az elműlt száz évben, hanem különböző ünnepélyes eseményeknek is helyet adott.
Képek
Jegyzetek
Források
Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016 https://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=254
Kategória:Bihar megye műemlékei Kategória:Nagyvárad építményei Kategória:Romániai városházák Kategória:Neoklasszicista építészet Kategória:Ifj. Rimanóczy Kálmán művei