A velencei kalmár (eredeti cím ) című ötfelvonásos (eredetileg vígjátéknak szánt, de ma már tragédiaként játszott) színművét 1596-98 között írta William Shakespeare, melyet 1600-ban nyomtattak ki először. A műben keverednek a bohózat-jellegű és a komolyabb hangvételű részek, mely utóbbiak közül kerülnek ki A velencei kalmár legszebb szakaszai. A darab középpontjában a keresztény velencei kalmár, Antonio és a zsidó uzsorás, Shylock közötti konfliktus áll, melynek mozgatórugója az ellentétes piaci érdekeik, valamint a vallás- és kultúrabeli különbségek, tehát a „Másik”-kal való találkozás élménye.
thumb|Shylock és Jessica (Maurycy Gottlieb festménye)|260px
Keletkezés A velencei kalmárt először 1598. július 22-én jegyezte be James Roberts a The Stationers’ Register-be, majd másodszor 1600. október 28-án Thomas Heyes, Roberts engedélyével. Roberts ugyanebben az évben ki is nyomtatta az első kvartó kiadásban (Q1).Bullough (1957: 445). A második kvartót (Q2) igazából 1619-ben nyomtatták, habár 1600-ra datálták. Az Q1-ből eredeztethető az 1623-as első Fólió (F1), ami valószínűleg egy színházi szöveg lehetett elkülönített felvonásokkal és hangeffektre vonatkozó utasításokkal.Bullough(1957: 445). Francis Meres, Shakespeare korai munkáinak gyűjtője már említette a darabot, így azt játszhatták 1598. szeptember 7-e előtt. A darabban előfordul több olyan név is, ami utalás is lehet valódi személyekre és segíthet megállapítani a keletkezés idejét. „Gobbo” jelenthetné Robert Cecilt a púpost, bár mind az F1, F3 és Q1 az „Iobbe”, azaz Jób írásmódot használja. Ahogy az sem biztos, hogy a „(véreb szellemed) Farkast vezénylett, mely emberhalálért / Felkötetett” (IV. felvonás, I. szín) idézet az 1594-ben kivégzett Roderigo Lopezre célozna, aki meg akarta mérgezni I. Erzsébetet. Antonio neve viszont lehetséges, hogy Antonio Pérez-től származik. A „dús Andriám” (I. felvonás, I. szín) említése lehet egy 1596-os eseménynek, mikor az I. Andrew elfogott egy spanyol hajót Cadiz-nál.
Források Több forrása is lehetett a műnek, mint ahogy azt Geoffrey Bullough Shakespeare-kutató is megfogalmazza; lejjebb téma szerint olvashatóak a lehetséges ihlető munkák. Kapzsiság A mára elveszett The Jew adhatta az alapját A velencei kalmár pénzéhségre fókuszáló cselekményére. Ezt leginkább Stephen Gosson 1578-as Schoole of Abuse című írásában található rövid említésből következtethető, ahol a The Jew által bemutatott kapzsi karaktereket említi.Bullough(1957: 446).
A hús-zálog Ennek az elemnek messze nyúlnak a szálai; az indiai Mahábháratá-ban Usinara király ad a saját húsából, hogy megmentsen egy galambot egy sólyomtól. A Talmudban Mózesnek tulajdonítanak ilyen áldozatot, mely során Mózes megfedd egy sast egy bárány elkapásáért és a saját melléből ad húst. A római Tizenkét táblás törvényekben a hitelezők végső megoldásként feloszthatják az adós testét részekre fizetésképtelenség esetén.Bullough (1957: 447). Később, a kora középkorban Johannes de Alta Sylva írt The King and the Seven Sages című történetet, melyben egy rabszolga követeli egy Lovag húsát sérelmeinek ellentételezése végett, de a hús elvételét a Lovag Hölgye megakadályozza. Pár Gesta Romanorum-kéziratban (13. század) a hús-zálog egy romantikus történetbe ágyazódva jelenik meg, ahol a főszereplő egy bűbájnak köszönhetően lesz adós. Ebben a történetben jelen van több Shakespeare-féle cselekmény is: a hús-zálog, a hármas szerelempróba, a főszereplő mátkájának álcázása, az utóbbi okfejtése húsról és vérről és az ezután következő leleplezés. A hús zálog jelen van Boccaccio sólyom novellájában is a Decameronban.
Ez a történet nem része a Wynken de Worde-féle, 1510-1515 között nyomtatott Gesta Romanorumnak és Richard Robinson 1577-es gyűjteményének sem.Bullough (1957: 448). Az első angol nyelven íródott említése a témának egy 13. századi költeményben, a Cursor Mundiban található. Később hasonló témák az olasz Il Pecorone-ban bukkantak fel, 14. századi gyűjteményben, amit csak 1558-ban publikálták olaszul, angolul nem is jelent meg Shakespeare idejében; ebben a műben a főgonosz egy zsidó ember. A „Shewing the crueltie of Gernutus the Jew”-ballada Shakespeare előtt jelent meg, és szintén zsidó kereskedők állnak a központjában.Bullough(1957: 449). Jóllehet Shakespeare ismerhette a művet, de nem kölcsönözhetett sokat belőle. Fontos hivatkozás lehet viszont a főszereplő zsidó neve, Gernutus, mely még a The Jew-ra is visszamutathat.Bullough (1957: 450). Ugyanis egy Gerontus nevű karakter felbukkant a The Three Ladies of London című darabban, ami a The Jew-ra adott válasz lehetett a rivális társulattól. Gerontus viszont egy erkölcsös kalmár, akivel a közönség szimpatizálhat a mindenkit kihasználó adósával, a Merchant-tal szemben. A The Three Ladies of London a pénzről és a világ, benne pedig leginkább London meghódításáról szól. Anthony Munday 1580-as Zelauto or The Fountaine of Fame című művét se lehet kihagyni a felsorolásból; itt a hitelező nem zsidó, hanem egy uzsorás, de a hasonlóságok alapján feltételezhető a hatása Shakespeare művére.
A Jessica-Shylock-Lorenzo téma A Lorenzo és Shylock lánya közötti szerelmi történet hasonlít Munday Rodolfo és Brisana-éra – Shylock és Truculento hasonlóképpen reagál lányuk elvesztésére.Bullough (1957: 454). De sokkal inkább ihlette a szálat Christopher Marlowe A máltai zsidó c. műve és Masuccio Salernitano egy Il Novellino-ban található alkotása. Marlowe Barabása ugyanakkor sokkal erőszakosabb, mint Shylock és bármit megtenne a célért; valamint Shylock megítélése is változott, főként a poszt-holokauszt irodalomban. Jessica szöktetésének témája Masuccio 14. meséjéből származik.Bullough (1957: 456).
A ládikók A 9. századból eredhet a ládikók története (Barlaam), melyet lefordítottak latinra a 13. században és egy királyról szólt, aki meg akarta leckéztetni a szegényeket lenéző udvaroncait és készíttetett négy ládikót, majd nemesei választhattak közülük; mikor rámutattak a legdíszesebbekre, a király megszólta őket felszínességükért. Ez a történet megjelent Vincent de Beauvais Speculum Historiale-jában (1290), Boccaccio Decameron-jában (Tizedik nap, Első történet), a Gesta Romanorum-ban és John Gower Confessio Amantis-ában.Bullough (1957: 458). Boccaccio verziója a nagylelkűségről szól. Gower tolmácsolásában a történet arra derít fényt, hogy a jó vagy rossz szerencse irányítja az anyagi létet, és a legbölcsebb dolog Istenben bízni. Ezzel szemben a Barlaam és Shakespeare változatához inkább rokonítható a Gesta Romanorumban található történet, mely Wynken de Worde gyűjteményében jelent meg angolul és Richard Robinson „javította fel”. Shakespeare darabjában nem a szerencse irányít; csakúgy, mint a Gesta Romanorum esetében, a döntés karakter- és erkölcsalapú.Bullough (1957: 459).
Szereplők listája thumb|260px|Shylock és Jessica portréja (Charles Frederick Lowcock alkotása) Antonio, velencei kalmár Bassanio, Antonio barátja Shylock, gazdag zsidó és uzsorás Jessica, Shylock leánya Lorenzo, Jessica szerelmese Portia, gazdag hölgy, Bassanio szerelmese, bíró álruhában Gratiano, Antonio és Bassanio barátja Salanio, Antonio és Bassanio barátja Salarino, Antonio és Bassanio barátja Nerissa, Portia komornája, Gratiano szerelmese, a bíró írnoka álruhában Tubal, zsidó, Shylock szolgája Lanzelo Gobbo, bohóc, Shylock majd Bassanio szolgája Öreg Gobbo, Lanzelo apja Salerio, hírnök Leonardo, Bassanio szolgája Balthasar és Stephano, Portia szolgái A velencei dózse Marokkó hercege, Portia kérője Aragonia hercege, Portia kérője
Velencei főurak, törvényszéki hivatalnokok, egy őr, Portia szolgái és más kísérők
Cselekmény Első felvonás thumb|288x288px|Antonio és Shylock A színmű Velence utcáin kezdődik, és Antonio, a kalmár tűnik fel először, aki nagyon gondterhelt, mert aggódik a hajói és a hajókon lévő áruk sorsa miatt, amelyekre a szerencséjét és minden vagyonát bízta. Bassanio anyagi segítséget kér Antoniótól, hogy Belmontba mehessen megkérni Portia kezét. Mivel minden vagyona a tengeren van, Antonio nem tud készpénzt előteremteni, így Shylocktól szeretnének háromezer dukátot kérni három hónapra Antonio kezességével. Shylock felidézi az Antonio részéről őt ért sérelmeket és rágalmakat, kifejezi nem titkolt gyűlöletét Antonio és az összes keresztény iránt, és csak azzal a feltétellel hajlandó kölcsönt adni Antonióéknak, ha fizetésképtelenség esetén kivághat egy fontot Antonio húsából. Antonio, Bassanio kérlelése ellenére elfogadja Shylock feltételeit. Antonio meghívja magához a zsidót. Időközben Belmontban Portia és komornája a férjválasztásról beszélgetnek. Atyja szándéka szerint a kérőknek három ládika (arany, ezüst és ólom) közül kell választani, és csak az lehet Portia férje, aki a helyes ládikót választja; azt, amelyik Portia képét tartalmazza. Portia azt reméli, a szóban forgó kérők közül senki nem dönt helyesen. Az egyetlen férfi, aki szóba jöhet számára mint férj, Bassanio. Második felvonás Portiához újabb két kérő érkezik Belmontba: a marokkói és az aragóniai herceg. Portia örömére mindketten rossz ládikót választanak, így távozniuk kell Belmontból. Portia és Nerissa várják Bassanio érkezését. Shylock egyik szolgája, Lanzelo találkozik az utcán atyjával, az öreg Gobbóval, aki ajándékot hoz Shylocknak. Lanzelo arra biztatja apját, adja az ajándékot inkább Bassanio úrnak, mert a zsidó nem érdemli meg. Lanzelo Bassanio szolgálatába áll. Lorenzo, álarcban és jelmezben, megszökteti Jessicát Shylock házából barátai segítségével, miközben Shylock Antoniónál vacsorázik. Jessica fiúnak öltözve, örömmel hagyja el apja házát.
Harmadik felvonás Kiderül, hogy Antonio néhány hajója elsüllyedt, és elveszítette minden vagyonát. Miután Shylock megtudja, kik rabolták el a lányát és vele együtt rengeteg ékszert és kétezer dukátot, még hevesebben kívánja Antonio halálát, és egyetlen öröme Antonio fizetésképtelenné válása. Antonio könyörgése ellenére Shylock ragaszkodik a zálogához, vagyis mindenáron ki akar vágni egy font húst Antonio testéből. Bassanio megérkezik Belmontba Gratiano társaságában, majd hamarosan Lorenzo és Jessica is csatlakoznak hozzájuk. Bassanio kiválasztja a helyes ládikót (az ólomládikót), és ezzel elnyeri Portia kezét. Gratiano szerelmes lesz Nerissába, és azt tervezik, Portiáék esküvőjével egy időpontban házasodnak össze ők is. Bassanio értesül az Antoniót ért szerencsétlenségről, és azonnal visszaindul Velencébe. Portia felajánlja, hogy bármekkora összeggel hajlandó kisegíteni Antoniót. Távozásuk után Portia titokban levelet ír Bellario jogtudósnak, majd Nerissával, férfiruhába öltözve, ők is Velencébe indulnak Antonio megsegítésére. Negyedik felvonás left|thumb|278x278px|Tárgyalás-jelenet (Negyedik felvonás)