Gera Zoltán (Pécs, 1979. április 22. –) magyar válogatott labdarúgó, posztját tekintve középpályás.
Hivatásos pályafutását a harmadosztályú Harkány SE-ben kezdte 1996-ban, majd 1997 és 2000 között a Pécsi MFC NB I-es labdarúgója volt. Innen a Ferencvárosba került 2000 júliusában. A zöld-fehérekkel magyar bajnok (2001, 2004, 2016) és Magyar Kupa-győztes (2003, 2004, 2015, 2016). Magyarországon három alkalommal választották meg az év labdarúgójának (2002, 2004, 2005). 2004 júniusában az angol West Bromwich Albion csapatába igazolt, ahol 2008 júniusáig játszott. 2008 júliusától a Fulham labdarúgója. A Fulhammel egészen a döntőig menetelt az Európa-liga 2009-10-es kiírásában, de a következő szezonban kevés lehetőséghez jutott, így nem hosszabbított szerződést. 2011 nyarától ismét a West Bromwich Albion labdarúgója.
Számos alkalommal volt a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya. Általában középpályás, irányító vagy jobb szélső poszton játszik, de csatárként is szerepelt már. Kiváló indításai, váratlan cselei miatt népszerű. Angliában a „Mágikus Magyar” becenevet adták neki.
2003. április 1-jén a világ egyik legjelentősebb futballmagazinjában, a World Soccerben egy féloldalas cikk jelent meg annak apropóján, hogy 2005. június 30-ig meghosszabbította szerződését a Ferencvárossal, annak ellenére, hogy több külföldi csapat is hívta.
2005. május 18-án a soccernet.com internetes szaklap beválasztotta a Premier League 2004–05-ös álomcsapatába, amely a Čech – Hibbert, Carragher, Terry, Heinze – Gera, Cahill, Lampard, Robben – Henry, Rooney összeállításban szerepelt.
2005 szeptemberében az angol sajtó Gerát Puskás Ferenchez hasonlította. Olyannyira népszerűvé vált Gera addigra, hogy az angol sajtóban a neve mellett egyre gyakrabban feltűnt a Magical Magyar jelző. A brit sajtó felvetésére, miszerint Gera Puskás méltó utódja lehet, a West Bromwich játékosa igen szerényen a következőképpen reagált: „Ez az összehasonlítás szerintem nem állja meg a helyét, közel sem vagyok olyan focista, mint amilyen Puskás volt. Nem láttam játszani, de tudom, hogy míg én az angol élvonal egyik kiscsapatában játszom, addig ő a Real Madrid történetének egyik legnagyobbja. Nagyon távol vagyok tőle…”
2008 januárjában az Independent angol napilap a brit menedzsereket, játékosokat, szakértőket és ügynököket megkérdezve fölállított egy listát a legjobb Nagy-Britanniában, de nem a Premier League-ben szereplő labdarúgókról, Zoltán ezen a 7. helyet szerezte meg. A róla szóló rövid jellemzésben ez állt: „Klasszis szélső, aki stabil Premier League-futballista lehetett volna, ha a sérülések nem akadályozzák meg ebben. Gólokat szerez, és szélső létére viszonylag jól fejel.”
2017 januárjában az angol futballal foglalkozó HITC Sport oldal a West Bromwich Albion elmúlt 25 évének (azaz a Premier League-éra) három legjobb igazolása közé sorolta az ő megszerzését Peter Odemwingie és Ben Foster leigazolása mellett. A birminghami klub drukkereinek szeretete az idő múlásával sem lanyhult, 2017 februárjában a West Brom egyik szurkolója, Matthew Jones csak azért látogatott el Budapestre, hogy Gerával találkozhasson. Ez év márciusában szerepelt a Sky Sportson futó Premier League World magazinban, ahol az Angliában eltöltött évtizedről és ottani pályafutásáról beszélt. 2018 januárjában a Fulham meghívására tekintette meg a londoni csapat Ipswich Town elleni bajnokiját, amely előtt a hazai közönség köszöntötte, majd felállva tapsolta meg a pályára bevonuló Gerát. 2019 januárjában a 2020-as Európa-bajnokság magyar nagykövetének választották.
Gyermekkora Pécsett nőtt fel, az átlagosnak mondható magyar család szintjén éltek. Édesapja postásként dolgozott, míg édesanyja a helyi sörgyárban vállalt munkát. A kis Zolival különösebb probléma nem volt, az általános iskolát jó eredménnyel végezte. Kilenc-tízévesen gyakran lejárt az iskola aulájába kikapcsolódni, az idejük nagy részét csocsózással, biliárdozással és zenehallgatással töltötték. Erre az időszakra a következőképpen emlékszik vissza: „Ekkor még egyáltalán nem volt olyan késztetésünk, hogy bármi rosszat tegyünk.”
A gondok akkor kezdődtek, amikor az aulában idősebb fiúk is megjelentek, akik azzal dicsekedtek, hogy rendszeresen dohányoznak, és gyakran nem az otthonukban töltik az éjszakát. Ezt követően elkezdték járni a Kertvárost a nagyobbakkal, és elkezdődött a züllés lassú folyamata. Az iskolából való igazolatlan hiányzások száma megnövekedett, kialakult a játékszenvedélye, aminek költségeit a reggelire adott pénzből fedezte. Erről így vall: „Mindig félretettem a reggelire adott pénzt, amit gyorsan eljátszottam, később már az edzés helyett is játékterembe jártam.”
Tizenegy-tizenkét éves korában már javában dohányzott, és a szülei válása még tovább rontotta a helyzetet. Eleinte az apjához került, ahol nem részesült a szükséges nevelésben. Később visszakerült az édesanyjához, de akkorra már kezelhetetlenné vált. A mélypontot az jelentette, amikor 13 évesen az alkohol és a cigaretta az élete szerves részét képezte, mi több, elkezdett szipuzni is. Élete legsötétebb korszakáról így beszélt: „Elmentem egy játékterembe, ahol megismerkedtem néhány sráccal. Megkérdezték: nem próbálom-e ki a szipuzást? Kíváncsiságból, elmentem megnézni, hogy csinálják. Aztán ott kötöttem ki, hogy velük együtt szipuzok.”
Apja életvitele sem mutatkozott jó példaként előtte, aki Zoli nevelését hanyagul végezte, a barátnőit pedig állandó jelleggel cserélgette. Azonban hirtelen hatalmas változás állt be előbb apja, majd Gera életében is. Zoli éppen egy kaszinóban múlatta az idejét, amikor megjelent apja, és szólt, hogy menjen haza vele. Az odáig vezető úton elmesélte fiának, hogy a Hit Gyülekezetében volt, és a következő alkalommal szeretné, ha Zoli is vele tartana. Gerzson nem akart eleget tenni apja kérésének, végül mégis engedett neki, és a következő istentiszteletre elment vele. „Mikor mentünk haza kérdeztem apámat, miért van az, hogy az emberek énekelnek, tapsolnak. Elmagyarázta, hogy azért, mert Istennek énekelnek, valóságosan megtapasztalták Isten jelenlétét, és megismerték Jézust. Hazafelé jó érzés töltött el.” A változás nem tartott sokáig, Zoli a következő istentisztelet helyett inkább ismét a kaszinóba ment. Talán a történtek hatására azonban az addigi életvitelét egyre kevésbé élvezte. A sok italozás, dohányzás és drogfogyasztás a szervezetére is mindinkább kihatott, aminek látható jelei is voltak. Növekedésében elmaradt a megszokottól, sovány testalkatú tizenéves lett. Pár hét múltán úgy határozott, hogy ismét elmegy a Hit Gyülekezetébe. „Az istentisztelet most még jobban tetszett, és a végén azt javasolta apám, hogy térjek meg az Úrhoz, és fogadjam be a szívembe Jézus Krisztust. Nem tudtam, mit jelent megtérni, ezért apámtól megkérdeztem, mi az. Ő elmondta, hogy bánjam meg a bűneimet, és fogadjam el Jézus Krisztust megváltómnak”. Rövid ideig párhuzamosan járt istentiszteletre és játékterembe is, végül tudatosult benne, hogy választania kell. Rájött, hogy addigi élete nem vezet sehová. Elkezdte tanulmányozni a Bibliát, imádkozott és folytatta az abbahagyott tanulmányait is. Rövid időn belül leszokott káros szenvedélyeiről, amivel meglepte bandatársait, végül több társa is követte a példáját, és Zolival együtt mentek el istentiszteletre.
Több éves kihagyást követően ismét elkezdett focizni, eleinte még csak a grundon. Saját elmondása szerint egy igen komoly szövetséget kötött Istennel, miszerint az Úr dicsőségére fog focizni. Pár nap elteltével megkereste egy régi barátja, aki megkérdezte, nem lenne-e kedve a Kinizsiben játszani. Zoli elfogadta az ajánlatot. A visszatérés korántsem ment akadálytalanul, a rossz fizikai állapota miatt még a megye I-ben szereplő ifjúsági csapatba sem fért be eleinte. Még apja is úgy vélekedett, hogy Gerzson legfeljebb az NB III-ig viszi. Az őt körülvevő kételkedés épp ellenkezőleg hatott, Gera még jobban hajtott az edzéseken, hogy bekerülhessen a csapatba, miközben Isten támogatását kérte. Az egészsége fokozatosan helyreállt, karrierje pedig felfelé ívelt. Erről az időszakról így vall: „Miután Istenhez fordultam már nem volt kétségem afelől, hogy válogatott futballista leszek, és jó csapatokban játszom majd. Nem volt több törés a karrierem során, és egyre inkább haladtam előre.”
Pályafutása Pécsi MFC Gera a korábbi életmódja miatt egészen mélyről kezdte, először Harkányban adtak neki bizalmat. Jó teljesítményét és kivételes tehetségét látva a Pécsi MFC leigazolta 1997-ben, ahol Róth Antal kezei alatt az NB II-ben játszhatott. Az 1999–2000-es szezont még ott kezdte, de kisebb szerencséjére a tavasszal már NB I-es játékosnak mondhatta magát, ám mindezt nem klubváltással érte el. Történt ugyanis, hogy 2000. február 15-én megszűnt a Gázszer FC, miután Németh László klubelnök már nem tudta finanszírozni a csapatot, így az agárdiak helyén a PMFC játszott tovább a PNB-ben. Első gólját 2000. április 1-jén a Győri ETO FC ellen szerezte, Ferenczi vezető találatát egyenlítette ki a 67. percben, így pontot mentett csapatának. Nem sokkal később, a 26. fordulóban április 8-án ismét eredményes volt, ezúttal a Vác FC-nek rúgott győztes gólt. A 29. fordulóban a Nyírség-Spartacus kapuját vette be, ami meghozta a vezetést a pécsieknek. Az idény utolsó bajnokiján, a 34. fordulóban május 27-én a Nagykanizsa-LinAir FC vendégeként lépett pályára a PMFC, itt a 91. percig 1–0-ra a hazaiak vezettek, amikor Gera ismételten pontot mentett a csapatának. Gera a tavaszi szezonban 15 mérkőzésen játszott, melyeken 4 gól szerzett és 4 sárga lapot gyűjtött be. 14 alkalommal a kezdőcsapat tagjaként vághatott neki a mérkőzésnek, négyszer cserélték le és egyszer cserélték be. Gerzson nem sokáig mondhatta magát a Pécs NB I-es labdarúgójának, mivel a szezon során nyújtott kiváló teljesítménye felkeltette a Ferencváros vezetőinek érdeklődését. 2000. július 1-jén hivatalosan is a Ferencvárosi TC játékosa lett.
Ferencváros Gerzson 2000. július 22-én mutatkozott be a Ferencvárosi TC-ben a Haladás VFC elleni bajnoki mérkőzésen, melyet a csapat 4–0-ra nyert az Üllői úton. A debütálás nem is sikerülhetett volna számára jobban: a 45. percben megszerezte a vezetést az újonnan igazolt játékos. Az alapszakasz folyamán további egy találatot ért el, a 9. fordulóban talált be a Dunaferr SE kapujába, s mentett pontot. A 14 bajnokiból 11-szer lépett pályára, hatszor kezdőként, ötször pedig csereként, ám mégsem mondhatta magát a csapat biztos tagjának, mivel öt alkalommal le is cserélték. A 12 csapatos bajnokságban 21-szer jutott neki szerep, ráadásul 19-szer kezdőként. A felé nyújtott bizalmat további öt góllal hálálta meg, így mindent összevetve 32 bajnokin 7 találatig jutott, az FTC pedig a bajnoki címig. Ennek okán a következő idényben az UEFA-bajnokok ligája selejtezőjében indulhatott csapatával.