Földes Pál, FeldmanAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 20093/1901. Forrás: MNL-OL 30793. mikrofilm 440. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1901. év 7. oldal 38. sor (Mátészalka, 1900. június 4. – Budapest, 1975. július 26.) textilmérnök, gyárigazgató, diplomata, Kossuth-díjas (1953). 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (30/2-1-54) Életrajza Feldman Ármin kereskedő és Blum Mária gyermekeként született jómódú polgári családban. Iskoláit a mátészalkai polgári fiúiskolában kezdte, majd annak befejezése után a Szatmárnémeti katolikus főgimnáziumban folytatta. A középiskolái befejezése után 1917-ben rövid ideig a budapesti műegyetem hallgatója, majd 1917–1918-ban katona volt és mint tisztjelölt a szerbiai hadszíntérre került és még ebben az évben belépett a szociáldemokrata pártba, majd Mátészalkán 1919-ben a helyi munkástanács politikai megbízottja lett. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált. 1920 januárjában Kassára, onnan Brünnbe ment, ahol beiratkozott a textilmérnöki főiskolára. Mérnöki oklevele megszerzése után egy brünni gyár tervezőmérnöke lett, 1924–25-ben a lengyel Bielitz-Bialai Finomposztógyár műszaki igazgatója volt. 1925–29-ben Bécsben a Wiener Schaafwollen egyik alapítója, majd műszaki igazgatója lett. 1929-ben hazatért Magyarországra és a Csepeli Posztógyár műszaki igazgatója lett. 1930-ban letartóztatták és 4 és félévi fegyházbüntetésre ítélték. 1940-ben a Szovjetunióba emigrált, a Moszkva melletti Monyino textilkombinát gyárfejlesztési főmérnökeként dolgozott. Az 1941. június 22-i német támadás után partizán parancsnok lett. Részt vett a brjanszki erdőkben folyó harcokban. 1945–46-ban a krasznogorszki antifasiszta iskolát vezette, 1946-ban hazatért, gyapjúvállalatok központi főmérnöke, majd a Gyapjúmosó- és Szövőgyár vezérigazgatója, 1948-tól pedig az egész gyapjúipar igazgatója volt. 1949-ben megszervezte a textilipari kutató intézetet, amelynek első igazgatója lett. Már az első évben világsikert arattak az ott tervezett műszerek. 1953-ban munkatársaival együtt Kossuth-díjat kapott. 1957 novembere és 1959 januárja között londoni magyar nagykövet, 1959-től a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztályának vezetője, a minisztérium protokollfőnöke. 1962–1965 között, nyugdíjazásáig a stockholmi magyar légügyi hivatal vezetője volt. Budapesten halt meg 75 éves korában, 1975. július 26-án.
A Fiumei úti sírkertben nyugszik.
Munkái A gyapjúipar fejlődése (Budapest, 1949) Két ugrás az ismeretlenbe. Szőnyi Márton élete (dokumentum, Budapest, 1975)
Díjai, elismerései Kossuth-díj (1953) Munka Érdemrend (1955) Munka Érdemérem (1959) Munka Érdemrend arany fokozata (1969)
Jegyzetek
Források
Földes Pál (Népszabadság, 1975. július 28) Tamás Aladár: A 100% (Budapest, 1977)
Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1975-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar textilmérnökök Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Mátészalkaiak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar emigránsok Csehszlovákiában Kategória:Magyarország követei és nagykövetei az Egyesült Királyságban Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek