Póczy Klára, asszonynevén Szentgáli Ferencné, egyes publikációkban Sz. Póczy Klára (Kolozsvár, 1923. február 6. – Budapest, 2008. október 16.) magyar régész, művészettörténész, a történeti (régészeti) tudományok doktora. Munkássága révén neve elválaszthatatlan a pannoniai városok, különösen Budapest és Sopron római kori örökségének feltárásától és népszerűsítésétől.
Családja Erdélyi magyar család gyermeke, apja Póczy Mihály vasútépítő mérnök, anyja Kiss Klára. Egyetlen húga: Póczy Erzsébet.
1947. augusztus 14-én kötött házasságot dr. Szentgáli Ferenc orvossal (†1974), mely házasságból egy gyermeke született: Szentgáli Ádám (1949–) villamosmérnök. 1976-tól Thímár János mérnök, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadójának házastársa volt.
Életpályája Általános és középiskoláit Kolozsváron végezte; 1941-ben érettségizett. 1942-ben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, történelem, művészettörténet és olasz szakra. Rövid idő után kiderült, jobban érdekli a Kárpát-medence története és régészete, ezért ősrégészetet és ókortörténetet tanult. Meghatározó tanárai voltak: Alföldi András, Tompa Ferenc és Banner János. 1947-ben szerzett régész-muzeológus diplomát, valamint doktori címet (PhD). Értekezését a Pannonia tartománybeli Brigetio fazekasműhelyeiből kikerült kerámiákról írta.
1950-ben helyezkedett el gyakornok régészként a Budapesti Történeti Múzeumban, munkája főként annak aquincumi részlegéhez kötötte. 1953-ban a régészeti osztály helyettes vezetője lett, majd 1963 és 1973 között az Aquincumi Múzeum igazgatója, az aquincumi polgárváros ásatásvezetője. Irányításával folytak ezen időszak alatt a múzeum körüli romkert konzerválási munkái és Hajnóczi Gyula, valamint Harsányiné Vladár Ágnes építészekkel együttműködve annak archeológiai parkká alakítása. Emellett 1951-től közel negyven éven át részt vett valamennyi budapesti római kori ásatásban, de jelentős szerepet vállalt a római limes magyarországi szakaszain történt feltárásokban, különösen Brigetio és Intercisa településeken, valamint a Dunakanyar-ásatásokban (1959–1961). Részt vett – Sopron város műemléki rekonstrukciójához kapcsolódóan – a római kori Scarbantia feltárásában (1958–1974). Megfordult több külföldi ásatáson; így közreműködött a svájci Vindonissa (1967) és az algériai Caesarea Mauretaniae feltárásában (1977).
jobbra|bélyegkép|200px|Póczy Klára emléktáblája az Aquincumi Múzeumban Az 1970-es évek elején megkezdett óbudai városrendezési munkálatokhoz kapcsolódóan, a Magyar Tudományos Akadémia felhatalmazásával 1973 és 1985 között vezette a városrész római kori emlékeinek megelőző régészeti feltárását, melynek eredményeként számos, nemzetközileg is számon tartott római kori építészeti emlék vált ismertté, köztük a Flórián téri legiotábor, a tábor keleti oldalán fekvő késő római erőd, vagy a tábort körülvevő Aquincum-canabae részei. Az általa vezetett munkacsoport korszakos meghatározásokat jelentett az antik Aquincum topográfiai kutatásában, a légiótábor pontos helye, a limesút menti betelepítettség szerkezete, a katonaváros beépítettsége, a polgárváros védműveinek építési periódusai, a helyreállítások koordinálása stb. tekintetében. Munkája nem merült ki a feltárások, valamint a leletek tudományos feldolgozásának irányításában s az eredmények szaklapokban történő publikálásában, de szorgalmazta és irányította a római kori építészeti emlékek műemléki konzerválását és bemutathatóvá tételét is. Ez a nemzetközi figyelemmel is kísért, a Fürdőmúzeum megnyitásával lezárult tevékenysége az óbudai városképet számos, ma is látható műemlékkel gazdagította. A munkálatok befejezését követően a múzeum római kori provinciális régészeti csoportjának műszaki tanácsadója lett.
Pályája során több mint száz ásatást vezetett, közel félezer tudományos és népszerűsítő cikket s tanulmányt írt, elsősorban Aquincumról, a pannoniai városokról, a római kori közművekről. Budapest római kori emlékeiről írott könyvei, a magyarországi ásatások eredményeit bemutató előadásai, itthon és Európa számos országában szervezett kiállításai, valamint a nemzetközi konferenciákon való aktív részvétele külföldön is elismertté tették. Kiemelkedő szerepet játszott az Aquincumi Múzeum nemzetközi hírének megerősítésében, kapcsolatrendszerének kiépítésében.
Szakmai tevékenységét 1986-os nyugdíjazása után is folytatta; ekkor állította össze, főleg az újonnan előkerült aquincumi leletekből, Budapest római kori örökségét bemutató, szakmai konferenciákkal kísért kiállítást, amely hét év alatt 12 európai városban aratott sikert. Hiánypótló, jelentős munkája a Szelényi Károly fotóival illusztrált, 2001-ben megjelent könyve, amely a Szent István kora óta napjainkban Rómában működő, a nagyközönség által alig ismert magyar intézményeket (zarándokház, templom, Collegium Hungaricum stb.) mutatja be.
A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.
Az Aquincumi Múzeum régi kőtárának falán domborműves tábla őrzi emlékét.
Társadalmi szerepvállalása az MTA Régészeti Bizottsága, Várostörténeti és Iparrégészeti Albizottsága tagja a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat választmányi tagja a Nemzetközi Római Kerámiakutatás Egyesülete (RCRF) tagja az Osztrák Régészeti Intézet rendes tagja a Német Régészeti Intézet levelező tagja a Római Üvegkutatók Nemzetközi Egyesülete tagja A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) elnökségi tagja
Díjai, elismerései Szocialista Kultúráért (1955, 1965) Kuzsinszky Bálint-emlékérem (1970) Móra Ferenc-emlékérem (1974) Rómer Flóris-emlékérem (1988) Forster Gyula-díj (2000) Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) (2004)
Főbb művei Póczy Klára teljes életmű bibliográfiáját lásd: Forschungen in Aquincum 1969–2002 Festett edények Aquincumban (Archaeologiai Értesítő, 1952) Pacatus, aquincumi fazekasmester (A Budapesti Történeti Múzeum Füzetei. 1. Bp., 1956) Az aquincumi palota falfestészete – Három metszet az aquincumi legiotábor északi védőrendszerében. Pekáry Tamással (Budapest Régiségei, 1958) Római fürdők Budán. Hajnóczy Gyulával. Fotó: Czeizing Lajos, Gyárfás Lajos, Susits László (Műemlékeink. Bp., 1960) Aquincum a IV. században (Budapest Régiségei, 1964) Sopron római kori emlékei. Fotó: Juranits Miklós, Király György, Susits László, a helyszínrajzokat készítette Sziklavári Lajosné (Műemlékeink. Bp., 1965) Scarbantia romjai Sopron mai városképében (Soproni Szemle, 1966) Aquincum. Album. 48 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, az alaprajzokat Hajnóczy Gyula készítette (Bp., 1969; 2. átdolg. kiad. 1974; németül, angolul, oroszul és franciául is) Római kori műemlékek védelme Magyarországon (Műemlékvédelem, 1970) A porta praetoria feltárása az aquincumi legióstáborban. – Az aquincumi legióstábor és katonaváros romjainak feltárása és műemléki bemutatása (Budapest Régiségei, 1976) Pannóniai városok. Album. 48 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, grafikus Kemény Zoltán (Bp., 1976; németül: 1977) Scarbantia. A római kori Sopron. 21 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, grafikus Kemény Zoltán (Bp., 1977; angolul és németül is) Közművek a római kori Magyarországon. Monográfia. Fotó: Adorján Attila, Erdőkürti Zsuzsanna, Hajnóczy Gyula. 136 fekete–fehér ábrával, fotókkal (Bp., 1980) Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : Az 1976–1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása (Budapest Régiségei 25, 1984) Az aquincumi légióstábor maradványainak műemléki bemutatása Óbudán, az Árpád-híd új közlekedési csomópontján (Műemlékvédelem, 1985) Budapest római öröksége. Kaiser Annával. Grafikus: Kiss Marianne (Építészeti hagyományok. Bp., 1985) Aquincum. Római kori ásatások Budapesten. 1970–1985. Zsidi Paulával (A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai. Bp., 1986; németül is) Aquincum. Budapest a római korban. Szerk. Lengyelné Kurucz Katalinnal. Fotó: Komjáthy Péter, Molnár Ilona, grafikus: Málik Éva (A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai. Bp., 1989) Budapest, Aquincum, polgárváros. Fotó: Komjáthy Péter, Molnár Ilona, grafikus: Málik Éva (Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1990; 2. kiad. 1996) Budapest, légiótábor és katonaváros (Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1996) A magyarok ezer esztendeje Rómában. Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkban. Szerk. (Bp., 2001) Budapest Belváros. – Inner City. Fotóalbum. Feledy Balázzsal, Nagy Gergellyel. Fotó: Szelényi Károly (Bp., 2002) Citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben. Az athéni olimpiai játékok előzményei. Fotó: Szelényi Károly, grafikus: Pintér Katalin, térképek: Kispál Attila (Bp., 2004) Aquincum. Budapest római kori történelmi városmagja. Monográfia. Fotó: Gottl Egon, Komjáthy Péter, Szelényi Károly (Bp., 2004)
Irodalom Pro Salutate Clara Póczy Septuagenariae Collegae Amici Discipuli. = Budapest Régiségei, 31. 1993. 5–6., ill. Soproni Sándor: Póczy Klára köszöntése. = Archaeologiai Értesítő, 120, 1993, 1/2. 102., ill. Tóth Sándor: Római régész. P. K. nyolcvanéves.= Új Ember Magazin, 2003. ápr.
Gabler Dénes: Abschied Klára Póczy.= Acta Archaeologica, 2010
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk Maria R.-Alföldi: Klára Póczy. Nachruf mit Bild auf der Seite der Rei Cretariae Romanae Fautores Póczy Klára gyászjelentése Fénykép (Boró és Feri esküvője, 1947. aug. 14.)
Kapcsolódó szócikkek Aquincum (történelmi település) Aquincum feltárása Aquincumi Múzeum Aquincumi katonai táborok Aquincum-canabae Aquincum-polgárváros
Kategória:1923-ban született személyek Kategória:2008-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar régészek Kategória:Kolozsváriak Kategória:Móra Ferenc-emlékérmesek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjének kitüntetettjei