Hőnig István (Nagylévárd, 1848. február 16. – Mátészalka, 1912. szeptember 22.) vadászati szakíró.
Életrajza Hőnig István 1848. február 16-án született a Pozsony melletti Nagylévárdon. Évtizedeken keresztül magas beosztású számvevőként dolgozott a Magyar Királyi Vasutak üzletvezetõségein Kolozsváron, Szabadkán, Szegeden, Debrecenben és Budapesten. Mint vadász, alapító tagja volt az 1881-ben megalakult Országos Vadászati Védegyletnek.
A több nyelven beszélő vadász, író, ornitológus rendszeresen publikált a Vadász című lapban (jelent meg továbbá írása A Természetben is4-8. old.). Munkásságát máig elismerik, ma is sok szakíró hivatkozik rá. Tevékeny élete Mátészalkán fejeződött be. 1912. szeptember 22-én itt érte a halál.
Fontosabb munkái 1889-ben a Budapesten kiadott legértékesebb műve a Vadászati műszótár, ami alapjaiban változtatta meg a vadászati kultúrát az akkori Magyarországon.
Művében közel kétezer magyar és német tételt közölt; többek között az egyes vadak külsejét szokásait, viselkedését, tevékenységét leíró műszavakat, valamint a tenyésztés és a vadvédelem illetve a vadászati felszerelések, segédeszközök, módszerek szakkifejezéseinek köréből, s ízes vadászmondásokat is lajstromba vett.
Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra; Grill, Bp., 1895 Vadászati műszótár; Országos Magyar Vadászati Védegylet, Bp., 1889 Balkay Adolf és Hönig István; vál., összeáll. Bányai József; TerraPrint, Bp., 1999 (Írások a hajdani vadászvilágból)
Jegyzetek
Források Hőnig Istvánra emlékeztek Ópályiban. opalyi.hu
Kategória:Mátészalkaiak Kategória:Nagylévárdiak Kategória:Magyar ornitológusok Kategória:Magyar szakírók Kategória:1848-ban született személyek Kategória:1912-ben elhunyt személyek