Lucius Annaeus Florus, általánosan elterjedt nevén Florus (74 körül – 147 után) római történetíró.

Élete és műve Florus a 2. században, Hadrianus és Antoninus Pius császárok alatt működött történetíróként. Egyes kéziratok szerint neve Julius, és nem Lucius Annaeus Florus volt. Havas László a Publius Annius Florus alakot látja helyesnek.Óbis Hajnalka: Róma háborúi az organikus történelemfelfogás tükrében. Online elérés: Aetas, 2013, 1. szám, 187. old. online: http://epa.oszk.hu/00800/00861/00060/pdf/EPA00861_aetas_2013-01_187-229.pdf Híres műve Epitomae de gestis Romanorum libri IV. alatt maradt fenn, a kéziratok itt adnak alternatív nevet: Epitomae de Tito Livio bellorum, omnium annorum DCCC libri II. A történeti hagyomány szerint Florus művét 147-ben, Róma fennállásának 900. évében írta. A könyvben a római királyoktól egészen Augustus uralkodásáig tárgyalja az eseményeket, ugyanakkor történeti értékét általában csekélynek szokták tartani, mert nem sokat törődik az események hiteles előadásával, és időrendje sem megbízható. Stílusát retorikai dagályosság jellemzi.

Florus történetírásában jelenik meg az elsők között a római történetírásban a történelem organikus felfogása: Róma olyan, mint egy élő ember; van ifjúkora, felnőttkora és öregsége. Florus hitt a Roma Aeterna eszméjében, azaz abban, hogy Róma örökké fenn fog állni, ezért az öregséget – azaz a principátus első századának korát – nem az elmúlás, hanem a Traianus principátusában végbemenő újjászületés követte.

Műve tulajdonképpen Livius kivonata – megnyitva ezzel azon kivonatok, rövidítések sorozatát (Eutropius stb.) melyek a kevésbé művelt rétegek számára is elmesélték a kanonizált római történelmet. Éppen rövidsége miatt tankönyvként is forgatták, emiatt számos kézirata maradt fenn és nagy hatást gyakorolt a későbbi ókori és középkori történetírókra (Iordanes, Orosius és Tertullianus, Szent Ágoston, Minucius Felix és mások).Pecz, Florus (2) Magyarországon Florus hatása kimutatható Szent István Intelmeiben; Bornemisza Péter versben fordította, Nadányi János pedig őt követve írta meg Florus Hungaricus című művét.

Florus költőként, grammatikusként, valamint szónokként is működött. Versei közül a Hadrianus császárhoz írott, valamint a De qualitate vitae című versciklus maradt fent.Óbis Hajnalka, 188. old. Fennmaradt ezeken kívül egy értekezése Vergilius orator an poeta címmel.

Jegyzetek

Magyarul

Lucius Annaeus Florus: Róma háborúi; ford., utószó, jegyz. Havas László, szerk. Zsolt Angéla; Európa, Bp., 1979 (Az ókori irodalom kiskönyvtára) , 247 p.

Források

Havas László: "Florus, az organikus világkép első egyetemes megszólaltatója". Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011

További információk Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 192–193. o. Havas László: Florus, az organikus világkép első egyetemes megszólaltatója; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2011 (Orbis litterarum)

Kapcsolódó szócikkek Római irodalom Jelentős ókori történetírók listája

Kategória:Ókori római történetírók Kategória:1. századi személyek Kategória:2. századi személyek