A harcsaalakúak (Siluriformes) a sugarasúszójú halak közé sorolt valódi csontoshalak (Teleostei) között a pontyszerűek (Ostariophysi) egyik rendje mintegy 200 fajjal. Régebben a pontyalakúak közé sorolták őket.
Származásuk, elterjedésük
Ősi halcsoport, ezért a sarkvidékek kivételével az egész Földön elterjedt.
Megjelenésük, felépítésük
Méretük rendkívül változatos az akváriumi díszhalaktól a 100 kg-nál is nehezebb európai avagy lesőharcsáig (Silurus glanis).
Testük pikkelyezetlen: vagy csak durva, nyálkás bőr fedi, vagy a fentebb különféle kinövések: pajzsok, tövisek, tüskék stb. vannak rajta. A néhány fajon látható csontlemezek az ősibb formákra emlékeztetnek. Ugyancsak ősi vonások a bőrfogak és szemük szerkezetének némely sajátosságai (Urania).
A pontyalkatúakkal ellentétben nincs kiölthető szájuk: állkapcsuk csökevényes, gyakran fogatlan. Külsejükön elsősorban a száj körüli tapogató bajuszszálak feltűnők: ezek a fontos érzékszervek a táplálék felkutatását segítik a sötétben.
A legtöbb fajnak a faroknyelén zsírúszója van; a hát- és mellúszókon az első sugár gyakran igen erős.
A két részes úszóhólyagot a füllabirintussal összekötő Weber-féle szerv (Weber-készülék) kialakításában az ötödik csigolya is részt vesz. Bélrendszerük képes arra, hogy oxigént vegyen fel a lenyelt levegőből.
Porcos halakra emlékeztet, hogy Lorenzini-ampulláik (speciális nyomás- és hőérző szerveik) vannak.
Egyes fajok tüskéje mérgezett — e mérgek között van halálos erejű is.
Életmódjuk, élőhelyük
Nagyon specializálódott halak; többségük édesvízi. Többségük trópusi, illetve szubtrópusi (Urania). A szélsőséges specializálódás példáiként egyes fajok képesek a szárazföldön mozogni, mások hallható hangokat bocsátanak ki, megint mások elektromos áramot fejlesztenek, és azzal ölni is képesek.
Egyesek kifejezetten ragadozók, mások a talajban rejtőző kisebb víziállatokat és azok lárváit eszik, ismét mások szerves hulladékokkal vagy növényekkel is táplálkoznak. Többségük rejtőzködő, gyakran éjszakai életet él. Kedvelik az üregeket, rejtekhelyeket. Gyakran a vízben levő szilárd tárgyakra támaszkodnak; erre a szokásukra az akvárium berendezésekor figyelni kell.
Gyakoriak a csoportosan élő fajok, amelyek egyedei élvezik egymás társaságát, de (ritkábban) területvédők is előfordulnak.
Szaporodásuk változatos: egyes fajok ikrát raknak, mások habfészket készítenek stb.
Felhasználásuk
A kisebb termetűek közül több akváriumi díszhal. Különösen látványosak a hátonúszó fajok.
A nagyobbak közül több — Magyarországon főleg az európai harcsa (Silurus glanis) — kedvelt eleség.
Rendszerezésük
A rendbe az alábbi családok tartoznak:
Akysidae (Gill, 1861) Amblycipitidae (Day, 1873) Amphiliidae (Regan, 1911) tengeri harcsafélék (Ariidae) – Bleeker, 1862 Aspredinidae Astroblepidae (Bleeker, 1862) Auchenipteridae (Bleeker, 1862) Tüskés harcsafélék (nyúlt homlokú harcsafélék, Bagridae) — Bleeker, 1858) páncélosharcsafélék (Callichthyidae) - Bonaparte, 1838 Cetopsidae (Bleeker, 1858) Chacidae (Bleeker, 1858) zacskósharcsafélék (Clariidae) (Bonaparte, 1846) Claroteidae Bleeker, 1862 - e család fajait a Bagridae halcsaládból vonták ki Cranoglanididae (Myers, 1931) Diplomystidae (Eigenmann, 1890) Doradidae (Bleeker, 1858) Erethistidae (Bleeker, 1862 Heptapteridae (Gill, 1861) Heteropneustidae (Hora, 1936) Hypophthalmidae törpeharcsafélék (Ictaluridae) Lacantuniidae (Rodiles-Hernández, Hendrickson & Lundberg, 2005) tepsifejűharcsa-félék (vértes harcsafélék, Loricariidae) - (Rafinesque, 1815) elektromos harcsafélék (Malapteruridae) (Bleeker, 1858) tollasbajszú harcsafélék (Mochokidae) (Jordan, 1923) Nematogenyidae (Eigenmann, 1927) Olyridae óriásharcsafélék (Pangasiidae) Parakysidae (Roberts, 1989) Pimelodidae Plotosidae (Bleeker, 1858) Pseudopimelodidae (Fernández-Yépez & Martín, 1953) Schilbeidae Scoloplacidae (Bailey & Baskin, 1976) harcsafélék (Siluridae) Sisoridae (Bleeker, 1858) kövi harcsafélék (Trichomycteridae)''
Források Akvarista lexikon: Harcsafélék Urania: Urania Állatvilág 2. kiadás Halak, kétéltűek, hüllők 108–109. old.
További információk
Könyvek Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan - Tankönyvkiadó, Budapest Papp, L.(1996): Zootaxonómia - egységes jegyzet - Állatorvostudományi Egyetem, Budapest Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők - Gondolat Kiadó, Budapest
Weboldalak
Kategória:Halrendek