Giuseppe Di Stefano (Motta Sant’Anastasia, 1921. július 24. – Santa Maria Hoè, 2008. március 3.) világhírű olasz operaénekes, tenor.
Élete A kezdetek Pippo, ahogyan barátai, kollégái és rajongói mindig is hívták, fiatalkorát Milánóban töltötte, ahová szülei a jobb megélhetés végett költöztek, Szicíliából. Apja búcsút mondott a csendőrségnek, és szerény cipészi állást talált, anyja pedig varrónő volt. A jezsuiták szemináriumában nevelkedett, eközben egyre gyakrabban gondolt arra, hogy szerzetespap legyen. Később, amikor barátja, a zenekedvelő Danilo Fois elvitte őt a Teatro alla Scala karzatára, egyre inkább az éneklést látta jövője hivatásának. Különböző mestereknél apránként haladt előre a tanulásban, többek közt Luigi Montesanto baritonnál. Taníttatása költségeit Fois és barátai állták. 1938-ban énekversenyt nyert Firenze városában.
A második világháború kirobbanásakor besorozták a hadseregbe, magatartása miatt ismétlődően karcerbe került. Egy katonaorvos szerint énekesként hasznosabb lenne hazája számára, mint katonaként. Így a tőle kapott lábadozási menlevéllel megmenekült az alakulatával együtt, az orosz fronton való megsemmisülésétől, ahová éppen indulnia kellett volna. Énekesi pályáját Nino Florio álnéven, a könnyűzene világában kezdte, s a bombázások ellenére, saját bevallása szerint az volt élete legszebb időszaka. A háború utolsó időszakában Svájcba menekült, ahol bemutatkozhatott a lausanne-i rádióban, operabetétek és dalok előadásával (néhányukról EMI-felvétel fenn is maradt).
Pályája thumb|right|A római operaházban, 1960 right|thumb|Renata Tebaldival a római operaházban, 1960 A háború után Milánóba visszatérve folytatta énektanulását. Néhány kisebb szerep után, hivatalosan 1946. április 20-án, Reggio Emiliában, a Manon Des Grieux szerepében debütált. Hamarosan teljes lendülettel a megye és a régió fontosabb színházaiban, mint Genova (Rigoletto), Bologna (Az alvajáró), Velence (Gyöngyhalászok) lépett fel. Még abban az évben, beindult nemzetközi karrierje is Barcelona operaházában, szintén a Manonnal. Ugyanebben az előadásban 1947. március 15-én mutatkozott be a Scalában. 1948. február 25-én, a Rigoletto mantuai hercegeként, a New York-i Metropolitan Opera színpadán, amivel azután 1952-ig állandóan jelen volt. 1951-ben a Traviata São Pauló-i előadásán Tullio Serafin vezényelt, és ekkor kezdődött művészi együttműködése Maria Callasszal.Giuseppe Di Stefano (Opera Vivrà, Hozzáférés: 2021. február 6.)
A főbb olasz dalszínházakon, de főként a Scalán felül, a Met-es vendégszereplése után, turnézott Közép- és Dél-Amerikában. 1952 decemberében a Bohémélettel tért vissza, amelyben az 1950-es években rendszeresen fellépett a világ legfontosabb operaházaiban, mint a bécsi, párizsi, Buenos Aires-i, Rio de Janeiró-i, Mexikóváros-beli, San Franciscó-i, chicagói és johannesburgi. Valamivel később bemutatkozott az Egyesült Királyság edinburgh-i fesztiválján, 1957-ben (Szerelmi bájital), 1961-ben pedig a londoni Covent Gardenben (Tosca).
A vezető színpadokon, operatörténeti jelentőségű előadások maradtak fenn, a Scala néhány bemutatója, mint pl. a Lammermoori Lucia, 1954-ben, Callasszal, Herbert von Karajan vezényletével, a Carmen, Giulietta Simionatóval és ismét csak Karajannal a pódiumon. Majd ismét a Traviata, megint Callasszal, Luchino Visconti történelmi Tosca-rendezésében: „A(z 1955-ös) év közepén botrányos Traviata előadásra kerül sor Callasszal. A Visconti rendezte előadáson ugyan mindketten remekelnek, Di Stefano azonban nem hajlandó többször fellépni, mivel úgy érzi, Callas egyedül akarja learatni a dicsőséget: túl sokszor megy ki a tapsviharban a függöny elé egyedül. (Kettejük kapcsolatát a látványos összeveszések és a nagy egymásra találások váltakozása jellemzi; a színpadon azonban mindig tökéletes az összhang.)”
Majd 1958-ban, többéves távollét után visszatért a Scalába, ezúttal Renata Tebaldival. Az 1960-as évek közepétől kezdődött operai szerepléseinek ritkulása; a pódium- és koncertfellépések, valamint a tanítás között osztotta meg ideje egyre nagyobb részét. Szemináriumokat és mesterkurzusokat vezetett, miközben nagy operettsikerei voltak Németországban, ahol eredeti nyelven énekelt. 1973-ban még egyszer részt vett Maria Callasszal utolsó világturnéján, amely kivételes közönségsikerrel járt, ám aztán hirtelen véget is ért. 1975-ben Spoletóban mesterkurzust tartott a Nemzeti Dalversenyen, az Adriano Belli nevű kísérleti operaházban, a Bohémélet egyik áriájából. Az 1980-as években már nem jelent meg színpadon. Utoljára, kivételesen mégis megtette egy 1992-es, Caracalla termáiban rendezett operaelőadáson, Altoum császárként a Turandotban.
Di Stefano egyike volt a háború utáni időszak legnépszerűbb operaénekeseinek. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a művészi együttműködésben Maria Callaséval, akivel együtt érte el néhány, legfontosabb sikerét és közös lemezeik számtalan kiadásban zenetörténeti jelentőségűvé váltak. Figyelemre méltó a diszkográfiája, mind a stúdióban, mind élőben, Arturo Toscanini, Victor de Sabata, Tullio Serafin, Antonino Votto, Gianandrea Gavazzeni és Herbert von Karajan dirigálásával.
Magánélete 1949 New Yorkban feleségül vette Maria Girolami konzervatóriumi diáklányt, aki három gyermekkel ajándékozta meg Maria Callas halála után, akihez Di Stefano érzelmileg is nagyon kötődött, férjét rögtön elhagyta. Harminc évig tartott első házassága után, 1977-ben kezdődött új érzelmi kapcsolata Monika Curth, hamburgi származású operettszopránnal, akit 1993-ban feleségül is vett.
Halála Utolsó nyilvános megjelenése a nyilvánosság előtt 2004. október 24-én, Oderzóban esett meg, amikor életműdíját vette át, a közönség soha nem múló szeretetének tanúbizonyságát.Giuseppe Di Stefano - Tenore - YouTube 2004. december 3-án súlyosan megsebesült, miközben kutyáját védelmezte, a diani (Kenya) házába történt betöréses rabláskor, amikor is a rablók husánggal összeverték és vérbe fagyva, öntudatlan állapotban hagyták a földön. Mombasa kórházában, sebesülései súlyosabbaknak bizonyultak, mint az elsőre látszott, legalább három műtéten esett át, s végül december 7-én kómába esett. December 23-án, hosszú hazaút után, egy milánói kórházba szállították. Haláláig ápolásra szorult Santa Maria Hoè-i házában, Lecco közelében, ahol 2008. március 3-án elhunyt.Di Stefano halálhíre AGI e Ansa
Hangja és énekstílusa Birtokában volt egy lágy, összetéveszthetetlen, meleg és gazdag hangnak, amelynek terjedelme az első időkben igen jelentős volt, nagyra értékelték hangi adottságain túl a világos artikuláció, a szenvedélyes szövegmondás, a lebilincselő kifejezésmód, a pianissimók és árnyalatok különleges könnyedsége; mindazon elemek miatt, amelyek lehetővé tették azt a széles repertoárt, rendkívüli sokoldalúságot, amellyel csak néhány más tenor büszkélkedhet, de amely azonban megrövidíti a kitartott hangokat. Messze precíz és kitartott, viszont egyesek szerint kissé hideg, akárcsak Jussi Bjorlingé vagy Alfredo Krausé, mint a Mario Del Monaco-féle túláradó hang, vagy Carlo Bergonzi stílusbeli szigorúsága, éneklése ösztönösen nagyvonalú és kommunikatív, nem szakít tévedhetetlen muzikalitása a lírai tenorok, az olasz-francia posztromantikusok hagyományaival, különösen pályája első, emlékezetes interpretációiban (Rigoletto, Traviata, Bohémélet, Gyöngyhalászok, Manon, Faust), és a rákövetkező évek kifejező és drámai repertoárja (Tosca, A végzet hatalma, Turandot, Carmen, majd a Bajazzók és az Andrea Chénier).
Érdekesség Luciano Pavarotti nagy csodálója volt és egyszer azt mesélte: „Bálványom Giuseppe Di Stefano volt; jobban szerettem, mint Beniamino Giglit és ez egyenesen vezetett életem egyetlen pofonjához apámtól, aki soha nem szűnt meg Giglit preferálni.”
Repertoárja Opera-repertoárjaSzerepCímSzerzőArturo Talbo Puritánok BelliniNadir Gyöngyhalászok BizetDon José Carmen BizetFaust Mefistofele BoitoNemorino Szerelmi bájital DonizettiEdgardo Ravenswood Lammermoori Lucia DonizettiFernando A kegyencnő DonizettiAndré Chénier Andrea Chénier GiordanoLoris Ipanov Fedora GiordanoFaust Faust GounodPaganini Paganini LehárDer Zarewitsch A cárevics LehárSou-Chong A mosoly országa LehárCanio Bajazzók LeoncavalloTuriddu Parasztbecsület MascagniFritz Fritz barátunk MascagniOsaka Iris MascagniDes Grieux Manon MassenetWerther Werther MassenetNerone Poppea megkoronázása MonteverdiTenor A színigazgató MozartOrfeusz Orfeusz az alvilágban OffenbachGiuliano Az ezüstgúnya PizzettiMacheath Koldusopera PepuschEnzo Grimaldo Gioconda PonchielliRenato Des Grieux Manon Lescaut PucciniRodolfo Bohémélet PucciniMario Cavaradossi Tosca PucciniPinkerton Pillangókisasszony PucciniDick Johnson A Nyugat lánya PucciniLuigi A köpeny PucciniRinuccio Gianni Schicchi PucciniCalaf Turandot PucciniAlmaviva grófja A sevillai borbély RossiniOlasz énekes A rózsalovag StraussWilhelm Mignon ThomasMantuai herceg Rigoletto VerdiManrico Trubadúr VerdiAlfredo Germont Traviata VerdiRiccardo Az álarcosbál VerdiDon Alvaro A végzet hatalma VerdiRadames Aida VerdiOtello Otello VerdiRienzi Rienzi Wagner
Diszkográfiája Stúdiófelvételei ÉvCímSzerepKarmesterKiadó1949/51Bohémélet (válogatás)RodolfoLicia Albanese, Leonard Warren, Patrice MunselRenato CelliniRCA1953ParasztbecsületTuridduMaria Callas, Rolando PaneraiTullio SerafinEMILammermoori LuciaEdgardo RavenswoodMaria Callas, Tito Gobbi, Raffaele AriéTullio SerafinEMIPuritánokArturo TalbotMaria Callas, Rolando Panerai, Nicola Rossi-LemeniTullio SerafinEMIToscaMario CavaradossiMaria Callas, Tito GobbiVictor de SabataEMI1954PillangókisasszonyPinkertonVictoria de los Ángeles, Tito Gobbi, Anna Maria CanaliGianandrea GavazzeniEMIBajazzókCanioMaria Callas, Tito Gobbi, Rolando Panerai, Nicola MontiTullio SerafinEMIRequiem (Verdi)Elisabeth Schwarzkopf, Cesare Siepi, Oralia DominguezVictor De SabataEMI1955Szerelmi bájitalNemorinoHilde Güden, Fernando Corena, Renato CapecchiFrancesco Molinari-PradelliDeccaRigolettoMantuai hercegTito Gobbi, Maria Callas, Nicola Zaccaria, Adriana LazzariniTullio SerafinEMITraviataAlfredo GermontAntonietta Stella, Tito GobbiTullio SerafinEMI1956Az álarcosbálRiccardoMaria Callas, Tito Gobbi, Fedora BarbieriAntonino VottoEMIBohéméletRodolfoMaria Callas, Rolando Panerai, Anna Moffo, Nicola ZaccariaAntonino VottoEMITrubadúrManricoMaria Callas, Rolando Panerai, Fedora Barbieri, Nicola ZaccariaHerbert von KarajanEMI1957Manon LescautRenato Des GrieuxMaria Callas, Giulio Fioravanti, Franco CalabreseTullio SerafinEMILa GiocondaEnzo GrimaldoZinka Milanov, Leonard Warren, Rosalind Elias, Plinio ClabassiFernando PrevitaliRCA/Decca1958A végzet hatalmaDon AlvaroZinka Milanov, Leonard Warren, Giorgio TozziFernando PrevitaliRCA/DeccaMefistofele (válogatás)FaustCesare Siepi, Renata TebaldiTullio SerafinDecca1959Lammermoori LuciaEdgardo RavenswoodRenata Scotto, Ettore Bastianini, Ivo VincoNino SanzognoRicordi1962ToscaMario CavaradossiLeontyne Price, Giuseppe TaddeiHerbert von KarajanRCA/Decca1963Manon (Massenet) (válogatás)Des GrieuxAnna MoffoRenè LeibowitzRCA1969A mosoly országaSou-ChongValorie Goodall, Heinz HolecekHeinz LambrechtRCA
Hangfelvételei élőben (válogatás) Manon (Massenet) (olaszul, válogatás), km. Mafalda Favero, Mario Borriello, vez. Antonio Guarnieri - La Scala, 1947, Cetra/Myto Manon, km. Irma Gonzalez, Giuseppe Valdengo, vez. Renato Cellini - Mexikóváros 1948, GOP Rigoletto, km. Giuseppe Valdengo, Nadine Conner, Ignacio Ruffino, vez. Renato Cellini - Mexico City, 1948, Bongiovanni/Urania Werther (olaszul), km. Giulietta Simionato, Eugenia Roccabruna, Fausto del Prado, vez. Renato Cellini - Mexico City, 1949, GOP/IDIS Mignon (olaszul), km. Giulietta Simionato, Cesare Siepi, vez. Guido Picco - Mexico City, 1949, Legato Classics A kegyencnő, km. Giulietta Simionato, Enzo Mascherini, Cesare Siepi, vez. Renato Cellini - Mexico City, 1949, Cetra/Myto/SRO Gianni Schicchi, km. Italo Tajo, Licia Albanese, Cloe Elmo, vez. Giuseppe Antonicelli - Met, 1949, GOP/Guilde