Horváth Imre (Budapest, 1901. november 19. – Budapest, 1958. február 2.) kommunista politikus, a Hegedüs-kormány majd az első Kádár-kormány külügyminisztere.
Életrajza Horváth Mihály és Troszler Anna gyermekeként született munkáscsaládban. Műszerinas szakmát tanult egy telefongyárban. 1916-ban a telefongyári inassztrájk egyik fő szervezője lett. 1918-ban alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1919-ben részt vett a Magyarországi Tanácsköztársaság létrehozásában, a Vörös Hadseregben politikai tisztként tevékenykedett és a politikai rendőrségen is szolgált Korvin Ottó mellett. A proletárdiktatúra bukása után internálták, majd kiszabadulása után, 1920-ban, segédkezett az illegális KMP újraszervezésében, amiért 1921 tavaszán a hatóságok elfogták, és tíz év fegyházra ítélték.
Mivel 1922-ben szabadult egy Szovjetunióval kötött fogolycsere keretében, Moszkvába emigrált. 1926-ban a Marx–Engels Intézet könyvtárosa lett, majd 1932-ben, a műszaki egyetem hallgatójaként gépészmérnöki oklevelet szerzett. A kommunista párt utasítására 1933-ban Magyarországra jött, hogy segítse az illegalitásba vonult kommunista pártot. 1934 novemberében újra letartóztatták. A szegedi Csillag börtönben raboskodott Magyarország német megszállásáig, majd a németek a dachaui koncentrációs táborba deportálták.
1945-ben hazatért. 1946-tól a moszkvai követségen tanácsos, majd 1948-tól Berlinben volt magyar követ. 1949-től 1951-ig az USA-ban teljesített külügyi szolgálatot. 1951–ben újra nagykövet lett, 1953-ig Londonban, utána 1956-ig Prágában.
1956. július 30-tól haláláig a Magyar Népköztársaság külügyminisztereként dolgozott, leszámítva az 1956-os forradalom november 3-tól november 12-ig tartó időszakát. Horváth volt a vezetője 1957-ben a második magyar ENSZ-delegációnak, itt Kós-Konduktorov Péter helyét vette át.Domonkos László: Ki volt Konduktorov? / Konduktorov nyomában. (Archivált link, megszűnt eredetije http://www.angelfire.com/realm3/hmult/cikkek/kondukt.htm) 1956. július 21-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, 1956. novembertől haláláig pedig az MSZMP Központi Bizottságának. 1958. jan. 31-én súlyos epekőműtéten esett át, az operáció szövődményeként febr. 3-ára virradóra hunyt el.https://www.nevpont.hu/palyakep/horvath-imre-38298
Díjai, elismerései
Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1947) Magyar Népköztársasági Érdemrend III. fokozata (1950) Szocialista Munkáért Érdemérem (1954) Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (posztumusz, 1958)Magyar Közlöny, 1958. április 12. (32. szám)
Jegyzetek
Források
További információk Magyar Életrajzi Lexikon Történelmi Tár
1956 MTI
Kategória:1901-ben született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A szovjet–magyar fogolycsere-akció kicseréltjei Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:Magyar emigránsok a Szovjetunióban Kategória:Magyar diplomaták Kategória:Magyar mérnökök Kategória:Magyarország külügyminiszterei Kategória:MKP-tagok Kategória:KMP-tagok Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Magyarország követei és nagykövetei Csehszlovákiában Kategória:Magyarország követei és nagykövetei a Szovjetunióban Kategória:Magyarország követei és nagykövetei Németországban Kategória:Magyarország követei és nagykövetei az Egyesült Királyságban Kategória:A dachaui koncentrációs tábor foglyai Kategória:Magyar szakmunkások Kategória:A Szegedi Fegyház és Börtön foglyai Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek