A magyar nyelvészeti szakirodalomban az idióma (< latin idioma < ógörög ἰδίωμα (idióma)) terminusnak két fő jelentése van. Eredetileg közös elnevezésként használják a nyelvre és a különféle nyelvváltozatokra, mint amilyenek a dialektusok.Tótfalusi 2008, idióma szócikk. Például Almásy György használja 1903-ban, amikor „török idiomák”-ról ír.Almásy 1903, 11. o. Ez a használat megtalálható 21. századbeli szerzőknél is.Például Pusztay 1996, Tarján é.n., Tillinger 2013b. Egyes nyelvészetekben, mint a francia nyelvű, az idiome szakszót csak ebben az értelemben használják.Dubois 2002, 239. o., idiome szócikk.
Az angol nyelvű szakirodalomban az idiom terminust csak „idiomatikus kifejezés” jelentéssel használják. Ez olyan állandósult szókapcsolat, amelynek fő jellegzetessége az, hogy jelentése más, mint a szókapcsolat szó szerinti jelentése.Bussmann 1998, 533. o., idiom szócikk.Crystal 2008, 236. o., idiom szócikk. Ennek hatására a magyar nyelvű szakirodalomban is az idióma terminust inkább az idiomatikus kifejezésre használják, elsősorban az angol nyelvre vonatkozóan,Lásd Bevezető írás az idiómákról. Online angol tananyagok ingyen (Hozzáférés: 2023. május 21.) de általában is.Például Kerékjátó 2000, Lengyel 2012 (idézi Rádi 2013, 221–222. o.), Dóla 2014.
Az „idióma” mint „nyelv/nyelvváltozat” használata
A nyelvészek az „idióma” terminust általában akkor használják, amikor nehéz vagy lehetetlen választani a „nyelv”, „dialektus” és „nyelvjárás” terminusok között. Pons 2015 megjegyzi, hogy „megkülönböztetendő nyelvföldrajzi osztályozás szerint nyelv, dialektus és nyelvjárás, valamint szociolingvisztikai osztályozás szerint szociolektus és idiolektus. Az idióma terminus kényelmesen magába foglalja az összes előbbit”.Pons 2015, 18. o. A magyar szakirodalomban megtalálható ez a terminus például Tillinger Gábornál, amikor az úgynevezett oïl nyelvekről ír, amelyek egyes nyelvészek szerint nem nyelvek, hanem dialektusok.Tillinger 2013b, 1. o. Ezzel kapcsolatban Tillinger megjegyzi egy, a franciaországi területi nyelvváltozatok és a francia dialektológiai terminológia összetettségéről szóló tanulmányában, hogy „»idióma« megnevezhet akármilyen [nyelvi] rendszert, úgy nyelvet, mint annak változatait”.Tillinger 2013a, 15. o. Egy másik magyar nyelvész, Pusztay János, a magyar nyelv korai történetével foglalkozva „ún. (paleo-)szibériai idiómák”-ról ír.Pusztay 1996, 21. o.
Az „idióma” terminus különösen hasznos a soknyelvű társadalmak esetében, amilyenek például Afrika országainak többségében vannak, és ahol együtt léteznek olyan nyelvek számos változatai, amelyeket még nem is tanulmányoztak eléggé.Példa erre Mahmoudian 1996.
Mivel a „nyelv vagy dialektus?” kérdés sokszor nyelvészeten kívüli vitákat okoz, egy olyan szerző, mint Pierre Blanchet francia nyelvész megemlíti, miért használja az „idióma” szót: „hogy elkerülje[m] a hagyományos terminológia ideológiai konnotációit”.Blanchet 1991, 85. o.
Az „idióma” szót hiperonimaként is használják a nyelvfélék és nyelvváltozatok meghatározásában. Példa erre Jean-Marc Lemelin kanadai francia nyelvészprofesszor általános nyelvészeti kurzusa, amelyben az egyik definíciója a következő: „Egy szociolektus olyan idióma, amelyet egy viszonylag nagy kulturális közösség beszél”.Lemelin é.n. 24. o.
Nemcsak a nyelvészetben, hanem más szakterületeken is megtalálható az „idióma” terminus. Például Tarján M. Tamás történész a Rosette-i kőről és az egyiptomi nyelvről írva, az „idióma” szót is használja a „nyelv” szinonimájaként: „a rosette-i kő középső része szintén egyiptomi nyelven íródott, és megkezdődhetett e rég elveszett idióma megfejtésének évszázados munkája”.Tarján é.n. Jegyzetek
Források
Almásy György. Vándor-utam Ázsia szivébe. Budapest: K. M. Természettudományi Társulat, 1903 Blanchet, Philippe. Pour la reconnaissance du droit des locuteurs à disposer de leur idiome. Un nouveau principe linguistique (A beszélők idiómájuk használatához való jogáért. Egy új nyelvi elv). Langage et société. 55. kötet. 1. sz. 1991. 85–94. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.) Bussmann, Hadumod (szerk.): Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. (Hozzáférés: 2023. május 21.) Crystal, David: A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. (Hozzáférés: 2023. május 21.) Dóla Mónika. Lexikon és grammatika kapcsolatáról − különös tekintettel az idegennyelv-tanulásra. Hungarológiai évkönyv. 15. évf. 1. sz. 2014. 8–29. o. (Hozzáférés: 2023. május 21.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 21.) Kerékjártó Ágnes. Frazeológia a magyar nyelv tanításában. Hungarológia, 2. évf. 1–2. sz. 2000. 223–247. o. (Hozzáférés: 2023. május 21.) Lemelin, Jean-Marc. Diagrammatique du langage. Initiation à la linguistique générale (A nyelvezet diagrammatikája. Bevezetés az általános nyelvészetbe). „Les idiomes et les usages” (Az idiómák és használatuk) fejezet. é.n. 21–28. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.) Lengyel Zsolt. Szóról szóra. Budapest: Gondolat. Vniversitas Pannonica sorozat, 18. sz., 2012, Mahmoudian, Mortéza. Problèmes de la gestion des situations plurilingues (A többnyelvűségi helyzetek kezelésének kérdései). In Juillard, Caroline – Calvet, Louis-Jean (szerk.). Les politiques linguistiques, mythes et réalités (A nyelvi politika, mítosz és valóság). AUPELF-UREF. FMA. 1996. . 243–250. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.) Pons, Julien. Du latin classique au latin impérial. Phonétique et phonologie (A klasszikus latintól a birodalmi latinig. Fonetika és fonológia). Edilivre. 2015. (Hozzáférés: 2017. április 25.) Pusztay János. A magyar nyelv fejlődéstörténetéhez. Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Ada, 1996. október 10–12. 19–25. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.) Rádi Éva. Lengyel Zsolt: Szóról szóra. In Magyar Nyelvőr, 137. évf., 2013, április–június, 2. sz. 220–223 (Hozzáférés: 2023. május 20.) Tarján M. Tamás. 1799. július 15. A rosette-i kő megtalálása. RUBICONLINE. é.n. (Hozzáférés: 2017. április 25.) Tillinger Gábor. Langues, dialectes et patois – Problèmes de terminologie dialectologique. Réflexions sur la situation géolinguistique en France et la terminologie française (Nyelvek, dialektusok és nyelvjárások – Terminológiai kérdések a dialektológiában). Argumentum. 9. sz. 2013a. Debreceni Egyetemi Kiadó. 1–18. o. (Hozzáférés: 2017. április 25.) Tillinger Gábor. Oïl, oc és frankoprovanszál között. Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei. Debrecen: Debreceni Egyetem. Nyelvtudományok Doktori Iskola. 2013b. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
Kapcsolódó szócikkek
Diáknyelv Dialektus Etnolektus Idiolektus Idiomatikus kifejezés Nyelv Nyelvjárás Nyelvváltozat Szaknyelv Szleng Szociolektus Tolvajnyelv Zsargon
Kategória:Frazeológia Kategória:Nyelvváltozatok