Szent Proklosz (, ), (390/395 körül – 446. július 24.) konstantinápolyi pátriárka 434-től haláláig.
Élete és művei Proklosz valószínűleg Konstantinápolyban született, és a hagyomány szerint Aranyszájú Szent János tanítványa volt. Alapos szónoklattani képzettséggel rendelkezett már, amikor Attikosz pátriárka 18 évesen diakónussá, majd pappá szentelte. 434-ben választották meg a főváros püspökének. 438. január 27-én ő temette el ünnepélyes keretek között a száműzött Aranyszájú Szent János maradványait Konstantinápolyban, de ő helyezte nyugalomra a szebasztei 40 vértanú ereklyéit is.Puskely, i. m., 171–172. o.
12 évnyi kormányzás után, 446-ban hunyt el. Életéről fennmaradt beszédei, levelei, teológiai tanulmányai (PG, 65) és Szókratész Szkholasztikosz Egyháztörténete számol be. Az ortodox egyház szentként tiszteli, és ünnepét november 20. napján üli meg. A Római Martyrologiumba Caesar Baronius (1538–1607) vette fel Proklosz nevét október 24-re.
Legendák életéből Proklosz 437. január 6-án – Ifjabb Szent Melánia kérésére – megkeresztelte halálos ágyán Róma egykori prefektusát és császári követet, Volusianust. Az így szól unokahúgához: „Ha Rómának volna Prokloszhoz hasonló három embere, a Városban nem lenne több pogány.” 437 szeptemberében erős földrengések rázták meg a várost. A pátriárka a néppel együtt nyilvános imádkozásba kezdett, melynek hatására elmúlt a természeti katasztrófa veszélye.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Ókeresztény irodalom
Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:A 440-es években elhunyt személyek Kategória:Görög ortodox szentek Kategória:5. századi püspökök Kategória:A 390-es években született személyek